A titokzatos Kósa-ügy, egy svájci magyar milliárdos és a nagy fegyverüzletek

Örökös és hatalmas örökség is van, csak egyáltalán nem úgy, ahogy eddig képzeltük.

(Gratian Andát az elmúlt tíz napban többször is kerestük a konzulátus telefonján, és kérdéseinket is elküldtük a konzulátus által megadott e-mail címre, eddig még nem érkezett válasz.)

A Bührle cégcsoport zászlóshajója, az Oerlikon 1980-ra már 37 ezer embert foglalkoztatott, és elérte történetének csúcspontját. Főként a hidegháború befejeződése miatt az 1990-es évektől a cég elmozdult a civil technológiai ágazatok irányába, portfólióját átalakította. 2000 elején felvették az Unaxis nevet, majd 2006-ban azt OC Oerlikonra változtatták. Addigra a tulajdonosi kör is megváltozott, a fő részvényesek között megtalálható a Putyin-közeli orosz milliárdos Viktor Vekszelberg cége, a Renova. 2010-ben arról cikkeztek, hogy Vekszelberg és a Pilatus repülőgépgyár esetleg közös beruházást indít Oroszországban. 2012-ben az OC Oerlikon eladta a Pilatusban addig meglévő 13,97 százalékos részesedését. (Vekszelberg neve a magyar olvasó számára a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség körüli botrány miatt lehet ismerős.)

Sajtóhírek szerint az Oerlikon igazi nagyságát a háborúknak köszönheti. A gyár múltjára azonban sötét árnyékot vet, hogy az ott készült fegyvereket a német birodalom hadserege is előszeretettel vásárolta a II. világháború alatt, sőt a hatvanas években szintén adtak el fegyvert például dél-afrikai, izraeli, egyiptomi és nigériai konfliktuszónákba is. 1970-ben Dieter Bührlét bíróság elé állították a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos szabályok megsértése miatt. Felfüggesztett börtönbüntetésre és pénzbírságra ítélték. Az ügy következményeként lemondott a svájci szövetségi elnök, és népszavazást írtak a fegyverkereskedelem szigorításáról. Akárcsak az Oerlikon, a Pilatus is többször került a híradások élére, az 1970-es évektől érték kritikák a céget amiatt, hogy kiképző repülőit harcászati célra is használják válságterületeken. A svájci Szövetségi Tanács 1989-ben közölte, hogy Pilatus repülőket vetettek be civilek ellen Burmában és Guatemalában. Később az is nyilvánosságra került, hogy a Szaddám Huszein vezette iraki hadsereg szintén Pilatus gépeket használt az észak-iraki kurd felkelők ellen. 2008-ban szintén felmerült, hogy a Pilatus Csádnak eladott PC-9-es típusú repülőjét a szudáni Darfurban is felhasználták katonai akcióhoz a lázadók ellen. 

A család az E. G. Bührle Alapítványon keresztül a világon szinte egyedülálló több száz darabból álló festménygyűjteménnyel is rendelkezik. A gyűjteményről ellentmondásos vélemények is megjelentek amiatt, hogy esetleg a nácik által ellopott alkotásokat is tartalmaz. A gyűjteményben található több Van Gogh-, Cézanne-, Chagall-, Picasso-, Matisse- és Gauguin-alkotás is. 

Mára a Bührle-örökösök fő vállakozásai az IHAG Holding, a Pilatus Aircraft, az IHAG Bank és az AdNovum informatikai cég, amely egyébként Magyarországon is jelen van. Jelentős szállodaipari befektetésekkel is rendelkeznek. 

Emil Bührlét egykor a leggazdagabb svájci férfinak tartották. A család ezt az előkelő helyet ugyan elvesztette, de még így is évről évre szerepelnek a legvagyonosabb svájciak listáján. 

Annak ellenére, hogy a dokumentumok hitelességét eleinte nem tagadta, és Szabó Gábornéval a legutóbbi időkig személyes, közvetlen kapcsolatban állt, Kósa Lajos következetesen állítja, hogy szélhámosság áldozatává vált. 

Meglepő azonban, hogy a fideszes csúcspolitikust esetleg tényleg átverő csengeri Szabó Gáborné a négymilliárd eurós tervéhez pont a svájci üzleti világ egyik közismert cégét, az Altenrhein Aviationt választotta. És az is furcsa, hogy sem Kósa Lajos, sem az ügyvédje nem nézett utána az örökség valódiságának, vagy akár a szerződésben említett cégnek. Pedig ehhez nem lett volna többre szükség, mint a Google-ben ellenőrizni a cég hátterét.

Szabó Gáborné a mai napig kitart amellett, hogy eurómilliárdokat örökölt.