Levelet írt Kádárnak, brutális gyilkosság áldozata lett a plébános

Kenyeres Lajos tiszavárkonyi pap bátor kiállásával haragította magára a kommunista rezsimet az 1956-os forradalom utáni megtorlás időszakában.

A Krisztus igazsága mellett mindvégig kitartó papok nem egy esetben lettek áldozatai a szovjet megszállásnak és az azt kiszolgáló hazai kommunista vezetés rémuralmának. Ha csak a legismertebb példákat említjük, ott van rögtön Apor Vilmos vértanú püspök, akivel szovjet katonák fegyverei végeztek, miközben az általa a püspöki rezidencián biztonságba helyezett asszonyokat védte. Brenner János vértanúságáról 2017 decemberében jelent meg írás a Magyar Nemzet Magazinban, és kollégánk, Pethő Tibor írása megemlíti, hogy tisztázatlan körülmények között ölték meg 1957. december 7-én az ösküi káplánt, Szekuli Pált is, illetve 1959-ben Lengyel László tiszakerecsenyi református lelkészt, továbbá 1957. december 31-én végezték ki Gulyás Lajost, az Ausztriához közeli Levél református lelkészét.

Kenyeres Lajossal 1957. február 28-án végeztek brutálisan gyilkosai. Az 1908-ban született plébánost 22 éves korában Vácon szentelték pappá, és 1946-ban lett Tiszavárkony plébánosa. A kommunista vezetés az 1956-os forradalom megtorlásának és leszámolásának árnyékában vetemedett arra, hogy meggyilkolja. A mártír plébános emlékére a hétvégén Beer Miklós váci megyés püspök celebrált szentmisét a martfűi Szent Tamás-templomban. Az egyházi elöljáró szentbeszéde végén a következőket mondta: „Kenyeres Lajos már az atyai házban van. Minden bizonnyal jutalmát is megkapta. Kérjük, imádkozzon értünk, hogy áldozata ne legyen hiábavaló, értelmetlen. Kérjük égi imáját!” Majd megáldotta Kenyeres domborművét a templom bejárata mellett.

A Magyar Kurír arról ír, a plébános halálában nagy szerepet játszhatott, hogy életét a fiatalság nevelésének szentelte, hittankönyvet írt általános iskolásoknak, illetve az is, hogy aktív közéleti tevékenységet fejtett ki: röpiratokban boncolgatta a jövő kérdéseit, levelet írt Jurij Andropovnak, a Szovjetunió akkori budapesti nagykövetének, amelyben felhívta a figyelmet, hogy a kolhozosítás szelleme idegen a magyar parasztokétól. Szintén tollat ragadott, hogy Kádár Jánosnál érveljen a világbéke fontossága mellett.

Kenyeres 1957. február 28-án Vezsenyben tartott hittanórát, majd visszaindult Tiszavárkonyba. Útközben rátámadtak, és többen ütötték-verték, de nem bírtak vele, ezért fejbe is lőtték. Holttestét a Tisza partján ásták el, biciklijét a vízbe dobták. Elterjesztették, hogy disszidált, és a családtagok hiába érdeklődtek róla a legmagasabb szinten is, süket fülekre találtak. Amikor kerékpárját a helyi gátőr egy apadáskor megtalálta, megfélemlítették, hogy ne beszéljen. Napra pontosan egy évvel később, 1958. február 28-án a holttest is előkerült, de az ügy a rendszerváltásig titokban maradt.

A martfűi Tisza-parton, ahol egy halász rátalált, kereszt őrzi emlékét. 2005-ben rövidfilmet forgattak róla, 2017-ben pedig szobrot állítottak neki Várkonyban. A gyilkosság helyszínén, a Tiszavárkony és Vezseny közti gáton kopjafa áll, amely ezt hirdeti: „Meghalt hitéért gyilkos kezek által”, illetve másik oldalán: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” Sírjára pedig a következő mondat került: „A jó pásztor életét adta juhaiért.”

Dr. Varga Lajos váci segédpüspök 2017-ben, a gyilkosság 60. évfordulóján vett részt a megemlékezésen és Kenyeres Lajos szobrának felszentelésén, s 2008-ban cikke jelent meg a Vigíliában e témakörben. Érdeklődésünkre elmondta, Kenyeres Lajos bátor kiállásával az 1956-os forradalom megtorlása idején megpróbálta védelmezni nemcsak a keresztény hitet, de a magyar nemzetet is. Arra törekedett, hogy békességet teremtsen egy zavaros időszakban. Biblikus értelemben vett békeszerző volt, hittankönyvei pedig arról tanúskodnak, hogy elszánt volt, egészen a vértanúságig elmenve, ha kell. A hit melletti állásfoglalása, eltántoríthatatlansága a mai kornak is példát mutat.

A segédpüspök hozzátette, szentté avatása egyelőre a nyilvános tisztelet kialakításánál tart. Minden ilyen procedúra feltétele, hogy az illetőnek legyen legalább egy egyházközségen belül nyilvános tisztelete, amelynek keretében annak a közösségnek a népe példaként fogadja el az illetőt. Ezt szeretnék minél szélesebb körben elérni. A folyamatnak természetes módon kell végbemennie, úgy, hogy életére felfigyeljenek a hívek, és azt vonzónak tartsák. Ezzel párhuzamosan nélkülözhetetlen lesz életrajzának összeállítása is. Varga Lajos az első lépésnek tekinti a Vigíliában általa megjelentetett életrajzi dokumentumgyűjteményt. Reméli, hogy Brenner János boldoggá avatásához hasonlóan hamarosan Kenyeres Lajos ügye is előrehalad.