Alternatív parlamentet akar felállítani az ellenzék

Közösen készülnek az ellenzéki pártok a hozzájuk köthető civil szervezetekkel és szakszervezetekkel a március 15-i nemzeti ünnepre. A Magyar Nemzet birtokába került, ellenzéki forrásaink­tól származó belső szervezői útmutató szerint a korábbiakhoz képest új narratívával áll elő a baloldali, immár hármas egységbe tömörült szerveződés.

A dokumentum szerint a pártok alternatív parlament felállítását tervezik, és korábban még nem használt szimbólumokkal vázolnak fel új jövőképet.

A nagy összefogás résztvevőit piros-fehér-zöldbe öltöztetik március 15-én
Fotó: Kurucz Árpád

Az ellenzéki színjáték egyik legfontosabb eleme egy alternatív parlament felállításának bejelentése. Ehhez kapcsolódóan a színpadi programelemek közül figyelmet érdemel, hogy a civil szférából, szakszervezetekből, közéleti szereplőkből verbuvált új, a korábbi megmozdulásokon még nem szereplő szónokok meghirdetik a „nép” tizenkét pontját.

A szervezettséget jól jelzi, hogy a papíron civil körökből származó szónokoknak kell felkérniük a pártokat az instrukciók szerint arra, hogy foglalkozzanak a tizenkét ponttal.

Ezt követően a pártok a forgatókönyv szerint felesküdnek arra, hogy mindent megtesznek a tizenkét pont teljesítése érdekében alternatív parlamentjükben. Ennek munkaterve is szerepel a dokumentumban: a tizenkét pont alapján a következő két évben minimumprogramokat, törvényjavaslat-csomagokat dolgoznának ki, s ezek eredményeit sajtónyilvános plenáris üléseken mutatnák be.

Ezeket „népi felhatalmazás szavazással” fogadnák el. A szervezők pontosan meghatározták az eddigiektől eltérő, merőben új narratív elemeket is. A terv szerint a „Fidesz által kisajátított kifejezések” visszavételére törekednek, mint a kokárda, a nemzet, a polgár, a haza, a család vagy isten. Az ajánlott kifejezések között szerepel a hit, önbizalom, tudás, felelősség, együtt.

Ugyanakkor meghatározták a tiltott szavak listáját is, a beszédek során például a „nem” szó használatát. Szintén tiltott Orbán Viktor, a Fidesz és a kormányzati képviselők nevének kimondása.

Pontos menetrendje van az önszerveződésnek álcázott aktivizálásnak is, amelyre a szónokoknak kell buzdítaniuk. A hármas egység, tehát a pártok, a szakszervezetek és a civil csoportosulások fontos feladatokat kapnak.

A pártoknak az alternatív parlamentben kell dolgozniuk. A szakszervezeteknek a toborzás, a bérek és a munkakörülmények jelentik majd a fő narratívájukat, míg a civileknek mint hangadóknak kell megszervezniük a mozgalmakat.

A műsort frappáns elemekkel is színesítenék. A Szabad sajtó útjára szervezett színpadi programok után a résztvevőknek az Erzsébet hídtól a Kossuth térig, de ha véletlenül sokan lennének, a Jászai Mari térig tartó szakaszon kellene élőláncot alkotniuk.

Közben a fogadalomtevő politikusok végighaladnának az élőlánc mentén, kézfogással megpecsételve az egységet. Az instrukciók szerint az élőlánc tagjai krétával körberajzolják a talpukat.

Szél Bernadett egy tüntetés élén – az összefogás nem sikertörténet, de szinte már kötelező elem
Fotó: Havran Zoltán

A korábbi megmozdulásoktól eltérő narratívát jól jelzi, hogy a nemzeti szimbólumokat támogatják, piros-fehér-zöld ruházatot, a Nemzeti dal sorainak idézését.

Az alulról szerveződő, mozgalmi narratíva átverés, mivel a tervezet szerint azonos transzparenseket, sajtóigazolványokat gyártanának a szervezők, és ők jelölnék ki azokat a szereplőket, akik a színjáték szerint felhatalmaznák az ellenzéket az alternatív parlament felállítására, és a tizenkét pont végrehajtására.