Nem egyszerű túllendülni azon, mit keresett a „független színházért” tartott tüntetésen, s miért mondott beszédet egy, a színházak függetlenségét veszélyeztető politikus, Karácsony Gergely, hisz már róla, a tisztogatásairól és a hatalomba visszaszivárgó, Demszky- és Gyurcsány-korszakot idéző politikai múmiákról is lehetne egy-két teltházas előadást színpadra vinnie a „kritikus” színházat emlegetőknek.
A demonstráción amúgy hallhattunk tahóságszámba menő nyilatkozatot (Nagy Ervin zaklatóegyházazása), ellenben a karácsonyosan eltávolított Bán Teodóra, vagy az új főpolgármester által már előre kirúgott Dörner György melletti kiállást egyet sem, azóta sem.
De ezt is sikerült jócskán alulmúlnia néhány „színházbarátnak”.
A Vígszínház A diktátor című előadásának végén néhány néző (mint később kiderült, a nézőtérre később bejövő ellenálló) „Távol maradni is politika, Enikő!” feliratos transzparenst feltartva tiltakozott Eszenyi Enikő színházigazgató ellen, amiért szerintük nem állt eléggé az ügyük mellé.
És itt elérkeztünk a mélyponthoz.
Aki ilyet tesz, az nem tiszteli sem a színpadot, sem a színházat, sem a művészeket, mint ahogy a statisztákat és a takarítónőket sem. A színpad, a színház ugyanis szent. Nem szabad megzavarni, még a taps idején sem. Pfújolni lehet, bár már nem divat, ha nem tetszenek a látottak, de politikai tüntetésre használni a művészet szentélyét, az tilos.
Akármilyen a darab, akármilyen a színházigazgató, ilyet nem lehet tenni. A futballpályán egy életre, de legalább hosszú évekre kitiltják azt, aki befut a gyepre. Színházban emberemlékezet óta nem viselkedtek úgy emberek, mint most ezek a tüntetők.
A legszomorúbb, hogy ezt senki sem tette szóvá. Sem Alföldi Róbert, aki inkább Vidnyánszky Attilának és Köves Slomónak írogat nyílt leveleket, sem Schilling Árpád, sem Nagy Ervin, sem Pintér Béla, senki. Hogy emberek, ezt azért ne csináljuk, ne gyalázzuk meg a színházat, ezt nem szabad, ez tilos.
Mert, ha most nem szólnak, akkor innentől ezek a szabályok az érvényesek. Ahogy a Vígszínházban megjelentek, úgy feltűnhetnek az Újszínházban, a Katonában, a Pintér-féle magasröptű alkotásoknál, de minden más színházban is tüntetők transzparensekkel, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, botrányokozási szándékkal, ha például nem elég „kritikus” a színház és így k... unalmas a darab.
Biztos, hogy ezt akarják?
