Akik megpróbálták megmagyarázni az ordas hazudozást

Egyesek megpróbálták megmagyarázni, mások inkább egyetértően hallgattak – akik ma a demokrácia leghangosabb bajnokainak mutatják magukat. Az őszödi beszéd 14 éve mozgósította a baloldalt, a független és objektív értelmiségiek meghallották Gyurcsány harcba hívó szavát, és lelkesen fegyvert – pontosabban tollat – fogtak.

Gyurcsány hazugság-beszéde vezetett a 2006 őszi véres eseményekhez. Fotó: BachPekaryMate

Fel kell készíteni „a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit […] Bevonni őket ebbe a folyamatba” – adta ki az ukázt Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédben. A végletekig független és objektív írástudó értelmiség pedig alaposan felkészült nemcsak a reformok dicsőítésére, de a titokban készült őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után Gyurcsány mosdatására is.

Bauer Tamás 2007 májusában, a Népszabadság oldalain igyekezett összehasonlítani Orbán Viktor egyik beszédét Gyurcsány Ferenc őszödi böszmeségeivel. – Gyurcsány két éve Őszödön széleskörű (bár közgazdászszemmel nem eléggé átfogó) reformprogramot ismertetett az MSZP-frakcióval, hogy néhány héttel később az ország nyilvánossága elé tárja azt. E reformok a gazdaság hatékonyabb működésére, a világgazdasághoz való rugalmasabb alkalmazkodásra irányulnak. Őszöd fő témája a pénzügyi stabilizáció volt – írta Bauer. Mindemellett arról is értekezett, hogy Őszöd „a politikai hazugságokkal való látványos szakítást fogalmazta meg” és a nagyszerű „Gyurcsány megpróbált szembefordulni a magyar közélet züllésével”, sőt „Őszödön megfogalmazott törekvései mindmáig támogathatók”.

A probléma természetesen az, hogy az őszödi beszéd utolsó részében megfogalmazott víziónak az egészségügy és az oktatás átalakításáról semmilyen foganatja nem volt, mivel Gyurcsány hetente dobott be új ötleteket, ezért egyik reformtervet sem sikerült végigvinni.

Bauer Tamás és Gyurcsány Ferenc.
Fotó: MTI/Illyés Tibor

De voltak olyanok is, akik inkább csendben maradtak – pedig manapság a demokrácia felkent bajnokainak mutatják magukat. Ebből a szempontból érdemes szemügyre venni a „jogvédő” Majtényi László tevékenységét. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke az utóbbi években aktívan publikál a jogállamiságról szóló cikkeket az Élet és Irodalom hasábjain. 2006 és 2010 között – az őszödi beszéd és a rendőrterror kapcsán – azonban inkább csendben maradt. 2006 júniusában még számon merte kérni Veres János pénzügyminisztert, amiért az példátlan módon eltitkolta az egekbe szökő államháztartási hiányt, azonban a következő időszakban Majtényi munkásságában beszédes hiátus mutatkozott. Legközelebb 2007. január 8-án írt a lapba egy langymeleg tiltakozást az ellen, hogy

Göncz Kinga külügyminiszter üdvözölte Szaddám Huszein kivégzését. Majtényi a 2006-os eseményeket, a tévészékház ostromát, a rendőrterrort, a jogtiprásokat, a belpolitikai válságot, az akkori kormány morális válságát nem tartotta szóra érdemesnek az ÉS-ben.

Később, 2008-ban pedig egy óvatos, és igen terjedelmes kritikát tett közzé Sólyom László köztársasági elnök tevékenységével kapcsolatban – ennél akkoriban aligha lehetett fontosabb téma egy jogvédőnek.

– Nagyszerű beszéd, a retorika egyik csúcsa, beleszámítva az összes nem szalonképes kifejezést. […] Ezzel a beszéddel minden rendben van – szögezte le a szónoklat nyilvánosságra kerülése után két nappal Nádas Péter író az ATV-ben nyilatkozva.

Esterházy Péter író úgy fogalmazott néhány nappal később: „Az egy nagyon is erkölcsi alapozású szöveg. […] Épp azt mondja, hogy elég a hazudozásból – olvasható a Népszabadság hasábjain készült interjúban. Esterházy igyekezett elbagatellizálni a helyzetet, szerinte csak személyek tudnak morális válságba kerülni, egy egész ország nehezen. – Ezeknek a napoknak a főszava a hazugság, de hazugság volna azt állítani, hogy ez kizárólag Gyurcsányról szól – mondta.