A Kádár-rendszer kulturális és gazdasági mítoszokra épült fel

A Kádár-rendszer a piacgazdasági reformját arra használta, hogy a párt embereit jelentős magánvagyonhoz juttassa. A korrupciós szisztéma központi elemei a csereügyletek közvetítő szereplői, a káderek voltak, akik a külkereskedelemből – a világon egyedülállóan – hatalmas arányban szeltek le pénzösszegeket. Erről is beszéltek a történészek a Magyarságkutató Intézet online konferenciáján, amely a gulyáskommunizmus mítosza mögött megbújó valóságot igyekezett bemutatni.

Fotó: Pap Jenő Forrás: MTI

– A konszolidáció a Kádár-rendszer leggyakrabban használt kifejezése, amely Bibó István politikus megfogalmazásából ered – mondta Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. A Magyarságkutató Intézet online konferenciáján a történész az aczéli kultúrpolitikáról szóló előadásában kifejtette, hogy a rendszer – bár kívülről demokratikusnak tűnt – nem nélkülözhette a Rákosi-diktatúra jellegzetességeit: a szovjet jelenlétet, az állambiztonság ellenőrzését és az állampárt abszolút uralmát, amely elemeket ugyanúgy átvette az 1956 előtti rendszerből. Ugyanilyen, a Rákosi-érára jellemző eszköz volt a megtorlás, amely a hatalom megszilárdítására szolgált. – A diktatórikus vonások fennálltak, csupán a hatalmi eszköztár változott. Ugyanakkor nagyobb teret engedtek a társadalmi jelenlétnek, mint a világ többi kommunista diktatúrainál.

Kádár János és Aczél György igyekezett a saját diktatúrájukat demokratikus eszközök bevonásával stabilizálni

– hívta fel a figyelmet a történész.

Tévhitek a gulyáskommunizmusról

A konferencia előtt lapunk interjút készített Horváth-Lugossy Gáborral, a Magyarságkutató Intézet főigazgatójával, aki hangsúlyozta: a gulyáskommunizmus és a hasonló kifejezések elfedik, hogy valójában egy vérben született totális diktatúra működött a Kádár-rendszer idején Magyarországon, amelyben legfeljebb a hatalomtechnikai eszközök változtak a Rákosi-érához képest. Az interjú ide kattintva olvasható.

Borvendég Zsuzsanna, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa kifejtette, hogy az új gazdasági mechanizmus elindítása 1968-ra esett, ez az az időszak az európai történelemben, ami jelentős változásokat hozott, és komoly politikai és társadalmi feszültségek törtek a felszínre, így a keleti blokk nagy része – elutasítva az életképtelennek értékelt tervutasításos gazdálkodást – reformirányzatokat igyekezett követni.

– Szűk keretek között értelmezett kapitalista piacgazdaság alakult ki Magyarországon. A szovjet pártvezetést ez a folyamat annyira zavarta, hogy Brezsnyev személyesen jelezte elégedetlenségét Kádárnak, aki 1972–73-ra le is állította a reformfolyamatot – mondta a történész az előadásában. Sajátságos, a keleti blokkban addig példátlan gazdasági érdekcsoportok alakultak ki a külkereskedelem területén. A magyar érdekcsoportok gazdasági hatalomra is szert tettek, nem terhelte őket a termelés költsége, szabadon választhattak a piaci partnerek közül, így nyereségesen tudtak működni.

Ennek tulajdoníthatóan korrupciós rendszer épült fel a hatvanas évekre. A rendszer a közvetítőn keresztül a korrumpálhatóságtól függően választotta ki a nyugati partnereit a csereügyletekben. Ezáltal megjelennek a nyugati folyószámlák, ahol a kiváltságosok a magánvagyonukat gyűjthették.

Kádár Jánosék igyekezték saját diktatúrájukat demokratikus eszközök bevonásával stabilizálni Fotó: MTI/Soós Lajos

– Kialakult a jutalékrendszer, amelynek az volt a lényege, hogy az árucsere-forgalomba mindig belép egy közvetítőcég, melynek az emberei a kommunista párt képviselői voltak, tevékenységükért jutalékot kaptak. Ezzel a módszerrel a keleti blokk országai szovjet mintára a nyugati pártok finanszírozását igyekeztek illegálisan megoldani, kiegészíteni – hívta fel a figyelmet Borvendég Zsuzsanna, aki azt is közölte, hogy a magyarországi közvetítőkereskedelem – a világon egyedülálló módon – hatalmas részét tette ki a külkereskedelemnek, így nagyon fontos jövedelemszerző, korrupciós szisztéma alakult ki a jutalékrendszerben.

Ö. Kovács József, a Magyar Nemzeti Levéltár megyei főigazgató-helyettese a Kádár-rendszer „sikeres” agrárpolitikai mítoszát igyekezett megcáfolni előadásában. Elmondta, hogy hiába volt ígéret a szovjet politika által meghatározott gépesítésre, melyet a Magyar Népköztársaság is átvett,

Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 1982-ben már a tartalékok kimerüléséről értekezett, miközben az állampárt propagandájában a siker volt a központi kifejezés a mezőgazdasági értékelésekben.

– A mezőgazdasági, azaz művelhető terület 1945 és 1980 között megfigyelhető csökkenésének túlnyomó oka az erőltetett erdősítés volt, sőt egyes tanulmányok szerint a talajgátló tényezők kialakulásának nagy szerepe volt a földek hatvan százalékának minőségi romlásában. A termelőszervezetek a gépek minősítését is hanyagolták, az 1970-es években írt tanulmányok szerint ez is hozzájárulhatott a vidéki termelés munkamoráljának leromlásához – tette hozzá Ö. Kovács József, aki szerint a mezőgazdaságot az eladósítás tudatos politikája jellemezte, így a felvett hitelek is meghatározták a Kádár-rendszer agrárpolitikáját.

A Magyarságkutató Intézet teljes online konferenciáját itt tekinthetik meg: