– A konszolidáció a Kádár-rendszer leggyakrabban használt kifejezése, amely Bibó István politikus megfogalmazásából ered – mondta Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. A Magyarságkutató Intézet online konferenciáján a történész az aczéli kultúrpolitikáról szóló előadásában kifejtette, hogy a rendszer – bár kívülről demokratikusnak tűnt – nem nélkülözhette a Rákosi-diktatúra jellegzetességeit: a szovjet jelenlétet, az állambiztonság ellenőrzését és az állampárt abszolút uralmát, amely elemeket ugyanúgy átvette az 1956 előtti rendszerből. Ugyanilyen, a Rákosi-érára jellemző eszköz volt a megtorlás, amely a hatalom megszilárdítására szolgált. – A diktatórikus vonások fennálltak, csupán a hatalmi eszköztár változott. Ugyanakkor nagyobb teret engedtek a társadalmi jelenlétnek, mint a világ többi kommunista diktatúrainál.
Kádár János és Aczél György igyekezett a saját diktatúrájukat demokratikus eszközök bevonásával stabilizálni
– hívta fel a figyelmet a történész.
A konferencia előtt lapunk interjút készített Horváth-Lugossy Gáborral, a Magyarságkutató Intézet főigazgatójával, aki hangsúlyozta: a gulyáskommunizmus és a hasonló kifejezések elfedik, hogy valójában egy vérben született totális diktatúra működött a Kádár-rendszer idején Magyarországon, amelyben legfeljebb a hatalomtechnikai eszközök változtak a Rákosi-érához képest. Az interjú ide kattintva olvasható.
Borvendég Zsuzsanna, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa kifejtette, hogy az új gazdasági mechanizmus elindítása 1968-ra esett, ez az az időszak az európai történelemben, ami jelentős változásokat hozott, és komoly politikai és társadalmi feszültségek törtek a felszínre, így a keleti blokk nagy része – elutasítva az életképtelennek értékelt tervutasításos gazdálkodást – reformirányzatokat igyekezett követni.
– Szűk keretek között értelmezett kapitalista piacgazdaság alakult ki Magyarországon. A szovjet pártvezetést ez a folyamat annyira zavarta, hogy Brezsnyev személyesen jelezte elégedetlenségét Kádárnak, aki 1972–73-ra le is állította a reformfolyamatot – mondta a történész az előadásában. Sajátságos, a keleti blokkban addig példátlan gazdasági érdekcsoportok alakultak ki a külkereskedelem területén. A magyar érdekcsoportok gazdasági hatalomra is szert tettek, nem terhelte őket a termelés költsége, szabadon választhattak a piaci partnerek közül, így nyereségesen tudtak működni.
Ennek tulajdoníthatóan korrupciós rendszer épült fel a hatvanas évekre. A rendszer a közvetítőn keresztül a korrumpálhatóságtól függően választotta ki a nyugati partnereit a csereügyletekben. Ezáltal megjelennek a nyugati folyószámlák, ahol a kiváltságosok a magánvagyonukat gyűjthették.
