Jakab Gábor atya: A harcos ateizmus régen megbukott

A tudományból az első korty: ateizmus, de a pohár alján ott van Isten – vallja Albert Einsteinnel Jakab Gábor kolozsvári plébános, aki idén első határon túliként kapja meg a Hit Pajzsa-díjat. Az atya lapunknak beszélt arról, hogy miképpen lehetett túlélni a kommunizmust a határon túl, mi történt vele 1989-ben, és milyen ma egy erdélyi lelkipásztor élete.

Tóth Béla
2021. 02. 27. 8:25
Jakab Gábor atya
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– A hatalom folytonos gyanakvása és a hívek jelentős részének nemtörődömsége, közönye hatalmas kőként őrölte a munkáját lelkiismeretesen végző papot

– nevezte meg a kommunista diktatúrában tapasztalt legnagyobb nehézségeket lapunk kérdésére Jakab Gábor atya. A plébános a kommunizmus legsötétebb időszakában is hű maradt keresztény hitéhez és magyarságához. Hűsége és kitartása miatt ítélte neki a 2021-es Hit Pajzsa-díjat a kitüntetésről döntő kuratórium.

Márton Áron szentelte pappá

Jakab Gábor a Székelyudvarhely melletti Farkaslakán született 1938-ban. Már gyermekkorában vallásos életét élt, családja kedvére pedig gyakran „misézett” az otthoni szentkép alatt. ­– Szerettem a templomi életet, s így kacérkodtam is a papság gondolatával, de a székelyudvarhelyi vegyes líceumban töltött évek elfújták gyermekkori álmomat az ifjúkori szerelem miatt – mesélte a plébános, aki hozzátette azt is, hogy a darwinizmus tanulása szintén összezavarta világnézetét. Az atya végül mélyen vallásos édesanyja tanácsára felvételt kért a gyulafehérvári papneveldébe, ahol az első karácsony élményei arra sarkallták, hogy vállalja a papi hivatással járó nehézségeket, az ateizmus és az egyházüldözés jelentette kihívásokat. Ez év december 8-án lesz hatvanadik éve, hogy Márton Áron püspök pappá szentelte – emlékezett vissza a jelenleg Kolozsváron szolgáló atya.

Katakombákban a diktatúra idején

A kommunizmus évtizedei alatt is mindvégig hűségesen kitartott hivatásában a most díjazott hat pálos atya. Cikkünket itt olvashatja.

 

– Romániában, ahol Ceaușescu is egyházi temetésben részesítette szüleit, nem volt akkora ateista nyomás, mint Magyarországon – jegyezte meg Jakab Gábor. Ugyanakkor a romániai diktatúrában is számolni kellett a templomba és hittanórára járó gyermekeknek az iskolában különféle büntetésekkel.

– A dolgozó embereknek, különösen az oktatásban tevékenykedőknek nyilvánvaló volt, hogy figyeltetik őket, és akár állásukból is felmenthetik vallásuk miatt – mondta el az atya.

Az erőszakos kommunista nevelés megnehezítette az egyház dolgát is, amelynek egyszerre kellett megküzdenie a hatalom elnyomásával és a közömbössé vált hívőkkel is.

Kiállt Tőkés László mellett

– Amikor 1989-ben tizenhét értelmiségi egy memorandumot tett közzé Tőkés László védelmében, akkor a református és katolikus papi társadalomból egyedüliként én írtam azt alá – elevenítette fel a plébános azokat az időket, amikor ő is nyíltan szembeszegült a diktatúra elnyomásával. Tőkést Lászlót az egyház állapotára és a romániai falurombolásra tett bírálatai miatt zaklatták a hatóságok, majd pert indítottak ellene, és munkájától is megfosztották. Jakab Gábor atya ekkor másik tizennyolc erdélyi pappal együtt szedte össze kilenc pontba azokat a vallási és nemzetiségi sérelmeket, amiket Erdélyben elszenvedtek. – A dokumentum azóta feledésbe merült, de akkor megjelent az anyaországi Igen című lapban, és a Kossuth Rádióban a nemzet színésze, Sinkovits Imre is beolvasta – emlékezett a díjazott.

– Tulajdonképpen ez a momentum jelezte az addigi hallgatás falának erdélyi leomlását, ekkor adtuk fel a kényszerű némaságot – fejtette ki gondolatait a pap, aki visszaemlékezett 1989 februárjának történéseire is. Márton Áron püspökké szentelésének ötvenedik évfordulójára a kolozsvári Szent Mihály-templomba tervezett ünnepséget ugyanis durva állami beavatkozással lefújták a román hatóságok – elevenítette fel az atya. – Négyen viszont határozottan ellenszegültünk: Szakács Lajos, Kádár István, Vakaria Béla és én megtartottuk a misét saját templomainkban – tette hozzá. Ekkor börtönnel is fenyegették az érintetteket a hatóságok, de végül csak Jakab és Szakács atyáktól vonták meg az állami segélyüket.

A totális közöny a legfőbb ellenség

A papi hivatás modern nehézségeiről így vélekedik a díjazott:

– Most viszonylagos szabadságban élünk ugyan, de az ellenség sokféle és sokarcú, ami pedig a legborzasztóbb, az a totális közöny.

Bár egyházmegyéjének saját sajtója is van, Jakab atya szerint az nem azonos a templomi szószékkel. Jó érzéssel tölti el, hogy üzenetük ma sem idejétmúlt, hiszen van érdeklődő, odafigyelő népréteg is. – A harcos ateizmus régen megbukott, ugyanis nincs a világon olyan emberi kultúra, ahol ne létezne valamilyen vallás, amely ember és világ viszonyára keresi a választ – fejtette ki a Magyar Nemzetnek Jakab Gábor plébános.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.