– Tulajdonképpen ez a momentum jelezte az addigi hallgatás falának erdélyi leomlását, ekkor adtuk fel a kényszerű némaságot – fejtette ki gondolatait a pap, aki visszaemlékezett 1989 februárjának történéseire is. Márton Áron püspökké szentelésének ötvenedik évfordulójára a kolozsvári Szent Mihály-templomba tervezett ünnepséget ugyanis durva állami beavatkozással lefújták a román hatóságok – elevenítette fel az atya. – Négyen viszont határozottan ellenszegültünk: Szakács Lajos, Kádár István, Vakaria Béla és én megtartottuk a misét saját templomainkban – tette hozzá. Ekkor börtönnel is fenyegették az érintetteket a hatóságok, de végül csak Jakab és Szakács atyáktól vonták meg az állami segélyüket.
A totális közöny a legfőbb ellenség
A papi hivatás modern nehézségeiről így vélekedik a díjazott:
– Most viszonylagos szabadságban élünk ugyan, de az ellenség sokféle és sokarcú, ami pedig a legborzasztóbb, az a totális közöny.
Bár egyházmegyéjének saját sajtója is van, Jakab atya szerint az nem azonos a templomi szószékkel. Jó érzéssel tölti el, hogy üzenetük ma sem idejétmúlt, hiszen van érdeklődő, odafigyelő népréteg is. – A harcos ateizmus régen megbukott, ugyanis nincs a világon olyan emberi kultúra, ahol ne létezne valamilyen vallás, amely ember és világ viszonyára keresi a választ – fejtette ki a Magyar Nemzetnek Jakab Gábor plébános.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!