A jobboldal az értékekben hisz, a baloldalt az érdekek mozgatják

– A reformkommunisták próbálják újracsomagolni magukat – nyilatkozta lapunknak Rákay Philip, aki szerint a baloldali szörnykoalíció bármikor képes lenne elárulni az országot, idegen érdekeket szolgálva, és megint a középosztályt sarcolnák meg. A kommunikációs és médiaszakember, producer arról is beszélt, hogy a nemzeti oldalnak jóval intenzívebben ki kellene használnia a közösségi médiában rejlő lehetőségeket.

Budapest, 2015. február 21. Rákay Philip, az MTV Nonprofit Zrt. vezérigazgató-helyettese, a zsûri tagja az Eurovíziós Dalfesztivál - A Dal címû televíziós showmûsor második középdöntõjén a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap (MTVA) Kunigunda útjai gyártóbázisán 2015. február 21-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI

– Mit csinált az elmúlt években, mielőtt pár hónapja újra közszereplést vállalt volna?

– Cégeket alapítottam, különböző vállalkozásokba fektettem, rengeteget dolgoztam azért, hogy ezek minél sikeresebbé váljanak. Büszke vagyok arra, hogy egyetlen fillér állami megbízás vagy pályázati forrás nélkül is remekül prosperálunk, rácáfolva arra a ballib percepcióra, miszerint a jobboldal holdudvara kizárólag állami pénzekből képes érvényesülni. Az elmúlt években persze a kreatív, alkotó énem sem pihent: sok időt töltöttem forgatókönyvek írásával, történelmi filmes projektekkel.

– Nem arról van szó, hogy megijedt, földönfutóvá teszik, és ezért aktivizálta magát ismét?

– Nem abból az anyagból gyúrtak, hogy a Gyurcsány-féléktől megijednék. Az igazságérzetem lángolt fel, s talán azért éppen most tértem vissza, mert megengedhetem magamnak, hogy azt mondhassam, amit gondolok. A magam ura vagyok, kizárólag a bennem megszólaló lelkiismereti hang irányít, nem pedig bárhonnan érkező direktívák. A Facebookon nekem címzett napi fenyegetések mellett a másik visszatérő elem, hogy biztos van az a pénz, amennyiért Orbán Viktor szekerét tolom. Szánalmas, hogy a túloldalon valószínűleg el sem tudják képzelni: van, ami és aki pénzért sem megvehető. Amikor 2002-ben kiálltam a színpadra a Kossuth téren, egy felívelő médiakarriert, rengeteg lehetőséget kockáztattam, mégis odaálltam egy számomra hitbéli, ám akkor szinte elveszettnek tűnt ügy mellé. Ki is rúgtak mindenhonnan. Addig – a liberálisok által uralt médiában – elhalmoztak az összes létező szakmai díjjal, másnapra tehetségtelen senki lettem a szemükben. Mégsem bántam, ahogy azt sem, hogy évekig, sokszor a saját pénzünkön jártuk az országot, s tartottuk a lelket az egyre erősödő polgári, patrióta közösségben. Nem szabad elfelejteni, hogy számos jobboldali művész, újságíró, közéleti ember dolgozott akkoriban azon, hogy majd újra nemzeti kormánya legyen az országnak.

„Iszonyatos mennyiségű munkát kell beletenni az online kommunikációba”
Fotó: Facebook/Rákay Philip

– Mi késztette önöket a politikai szerepvállalásra?

– Nem pénzért tettük, hanem a hazánkért. Lehet ezt megmosolyogni, meg árvalányhajas, giccses nosztalgiának gondolni, de attól még ez az igazság. Egyébként mégis mennyi lehet az ára a napi vegzálásoknak, a fenyegetéseknek vagy épp annak, hogy évekkel ezelőtt a gyerekeimet durván kiközösítették és nácizták miattam egy budapesti iskolában? Emiatt ma nemzetközi iskolába járnak, ahol alig tudja valaki, ki az apjuk. Az ő kis életükben, lelkükben okozott károkat meg lehetne pénzzel váltani? Persze, hogy nem.

– Említette, hogy sokan elvből, egzisztenciájukat kockáztatva álltak ki a polgári oldal mellett. A másik oldalon nincs meg ez a bajtársiasság?

– Sajnos a modern politika egyre kevésbé szól az eszményekről, a mi politikai családunkat mégis összekovácsolja egy markáns, a személyes érdekeken messze túlmutató alapélmény, egy közös értékrend, ami a túloldalon nem létezik. A mi közösségünk akkor vált ilyen erőssé, s talán akkor tartott a leginkább össze, amikor nem voltunk kormányon. Ez az oldal az értékekben hisz, a velünk szemben állókat pedig kizárólag érdekek mozgatják.

– Miért most érezte úgy, hogy újra bele kell vetnie magát a politizálásba?

– Nem bírtam tétlenül nézni, ahogy a reformkommunisták megint újracsomagolják magukat, s összebútoroznak a reformnácikkal meg az újrafogalmazott szélsőliberálisokkal. Az egyetlen kötőanyaguk pedig csupán annyi, hogy Orbán Viktor megbukjon. Értem. És másnap mi lesz? Erre nincs értékelhető válasz.

– Az előbb azt mondta, a hazájukért léptek politikai pástra. A másik oldal szemében viszont éppen a „kirekesztő nacionalizmus” jelent veszélyt. Mi erről a véleménye?

– A patriotizmus nem a náciság szinonimája. A legfontosabb kérdés ma az, meg tudunk-e maradni Európa közepén? Mert pillanatok alatt eltűnhet mindaz, amit magyarnak nevezünk. A nyelvünkkel, a kultúránkkal, a múltunkkal, mindazzal, amit Istenről, hazáról, családról gondolunk. Látjuk, hogy a jóemberkedő, álfilantróp, szélsőliberális politika hová vezetett nyugaton. Nem kell messzire menni: a bécsiek, akik 2015-ben „Isten hozott” feliratú táblákkal várták a migránsokat, ma ott tartanak, hogy az általános iskolába beíratott gyerekek jelentős része már muszlim. Ennek dacára a nyílt társadalmat éltető hálózat – politikusnak álcázott – ügynökei 34 millió bevándorlónak adnának állampolgárságot és szavazati jogot egy utópisztikus idiotizmusra hivatkozva. Ha egyszer kiengedjük ezt a szellemet a palackból, visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el. Ez a lényegi kérdés, nem pedig a politikai bulvár kategóriába tartozó, sokszor felhánytorgatott jachtozások. Szerintem a Fidesz a legkevésbé előnyös arcát mutatva is ezerszer különb, mint a szörnykoalíció a másik oldalon, akik bármikor képesek el- és kiárulni az országot idegen érdekeket szolgálva. Nem véletlenül fogalmazok sokszor úgy, hogy a harmadik világháború zajlik.

– Nem dramatizálja kicsit túl a dolgot? Háborúkban emberek tömegei halnak meg.

– Ideológiai világjárvány is tombol, a lelkekért folyik a harc. A felvilágosodás megpróbálta elvenni az emberek Istenbe vetett hitét, a XX. század első felének izmusai a hazafias érzületet tették tönkre, lebontva a nemzetállami identitást. A második világháború utáni időszakban a következő egységet, a családot kezdte támadni a szélsőséges individualizmus eszméje, ami rengeteg család széteséséhez vezetett. Ma pedig a legkisebb individuum, az emberi én megkérdőjelezése van terítéken. Ezért kell a százféle társadalmi nem. A cél az atomizálás, mindennek a végletekig történő felhígítása, az ember kiszolgáltatottságának növelése, végül a teljes önfeladás. Le akarnak számolni a normalitással, folyamatos társadalmi vitát és bűntudatot generálva hangos, marginális kisebbségi életformák és álproblémák köré. A többségre akarják kényszeríteni a kisebbség akaratát. S a szélsőliberális véleménydiktatúra és tudatipar boldogan asszisztál ehhez az életellenes játékhoz. Háború ez, még ha nem is a klasszikus lövészárkokban vívják.

– Nem könnyű meghatározni, mi és miért számít normálisnak. Ön szerint mi a probléma a genderideológiával, amire, ha jól értettem, az előbb utalt?

– Már önmagában az is csapdahelyzet, hogy az emberiség évezredek alatt kialakult normális kereteit kell magyaráznunk. Lehet persze arról tudományoskodni, hogy kellene a víz alatt, szabadon, tüdővel lélegezni, de attól még nem fog sikerülni. Miért kellene újragondolni evidens, a teremtett világ rendje és törvényszerűségei alapján működő dolgokat? Mindenkinek a magánügye, hogy mit tesz a hálószobájában, és hogyan rendezi be az életét, ez nem össztársadalmi kérdés. Az viszont igen, hogy ne mutassunk kibillent mintákat a legfogékonyabb, legsérülékenyebb generációnak, mert egy idő után elkezdik majd utánozni a látottakat. Amikor a genderideológia legszélsőségesebb példáiról videót készítettem, a Facebook fél órán belül letiltotta, gyűlöletbeszédre hivatkozva. Itt tart ma az agymosó, liberális véleménydiktatúra.

– Nem csak önnel történt ilyesmi. Donald Trumpot is törölte a Twitter. Mit szól a techcégek cenzori tevékenységéhez?

– A gyűlöletbeszéd ma az ultima ratio. Ennek védőernyője alapján minden, nekik nem tetsző vélemény kiradírozható a tudatiparból. Nonszensz, amit a techcégek megengednek maguknak. Egy kattintással letörlik a felületükről a hivatalban lévő amerikai elnököt, akire hetvenötmillió ember szavazott. Nekünk persze nem kell elmagyarázni, mit jelent a három T betű: tilt, tűr, támogat. Ezt csinálták a kommunisták évtizedeken keresztül, most pedig a Facebook és a Twitter folytatja az aljas hagyományt, többnyire a konzervatív véleményeket cenzúrázva.

– Rendkívül sokan olvassák a Facebookon a véleménynyilvánításait, de azért felmerül a kérdés: egy kétgyermekes családapa által fogja tudni megszólítani a fiatalokat a polgári oldal az interneten?

– Ha az a kérdés, hogy a jobboldal elkövetett-e mindent, s jól használja-e ezt a fontos kommunikációs felületet, sajnos azt kell mondanom, hogy nem. Vannak politikusaink, akik kiválóan mozognak az online térben, a nemzeti értelmiségi holdudvar ugyanakkor komoly lemaradásban van a ballib véleményvezérekkel szemben. Iszonyatos mennyiségű munkát kell beletenni az online kommunikációba, amit nem lehet megspórolni. Hétfőtől vasárnapig, minden áldott nap órákat töltök azzal, hogy naponta több posztot írjak, s hogy elkészüljenek a heti videóim. Hat hónap után most ott tartok, hogy az elmúlt 28 napban kétmillió-kétszázezer embert értem el, százezrekhez jut el egy-egy bejegyzésem, videóm. Persze Rákay Philip önmagában nem atomfegyver. Mindenkit én sem tudok elérni, megszólítani. Ezért bátorítok másokat is, álljunk minél többen a frontvonalba!

– Az előbb azt mondta, még a legkevésbé előnyös arcát mutató Fidesz is jobb, mint a baloldal. Mit értett ezen? Milyen ez az arc?

– Bizonyára vannak jogos kritikák is, a túloldalról érkező hecckampány árnyékában. De ezek leginkább stílusbeli kérdések, amelyek elhanyagolhatók ahhoz képest, mi forog kockán. Én egyáltalán nem tartom bűnös dolognak, hogy kialakult egy vagyonos nagyvállalkozó réteg a jobboldalon. 1945 után mindent elvettek tőlünk. Elvették az intellektuális érvényesülés lehetőségét, amikor gyenge képességű, hat elemit végzett félanalfabéták lehettek főügyészek, miniszterek és vállalatigazgatók. De tudatosan elrabolták a polgári, nemzeti oldal erős vagyoni hátterét is. Nehogy eltévedjünk, az Apró–Dobrev-féle komcsi családok tették mindezt a nemzettel. Ezt pedig igenis helyre kell hozni, közben pedig le kellene végre szoknunk az irigységről. Az persze senkinek nem fáj, ha a multi bolthálózat vagy a külföldi útépítő konszern tulajdonosának jachtja, kastélya van, csak a magyarnak ne legyen. Pedig inkább örülnünk kellene annak, hogy végre komoly lehetőséghez juthatnak magyar cégek, magyar emberek, amiből – az adókon keresztül – a közösbe, a magyar államháztartásba is sokkal több kerül. Ez is a patrióta gazdaságpolitika lényege.

– Ha jól értem, ön a nem jobboldali érzelmű embereket is a Fidesz mellé állítaná, mondván, a baloldalnál biztosan jobb a mostani kabinet.

– Amikor egy kormány harmadszor kap egymás után lehetőséget, az unalmassá válhat. S az ember már csak olyan, hogy a jóhoz is könnyen hozzászokik, természetesnek gondolva azt. Miközben egyáltalán nem kézenfekvő mindaz, amit a kormány megteremtett. Egy pillanatig se higgye bárki is, hogy a Dobrev klán vezette konglomerátum megtartaná például az alacsony adókat vagy tovább támogatná tízmilliókkal a családot alapító fiatalokat. Megint a középosztályt sarcolnák meg, ahogy szokták. A fő kérdés tehát nem az: szereti-e valaki Orbán Viktort és kormányát vagy sem, jóval többről van szó. A történelem zsákutcájába vezető, haladónak hazudott, ám teljesen meddő, életellenes, globalista agyrém áll szemben a patrióta, családközpontú, keresztény világgal. Erről szól majd 2022.