A kormány melletti kiállás és egyben a baloldal elleni demonstráció is volt a békemenet

A békemenet résztvevői közül többen is arról számoltak be lapunknak, hogy fontos a kiállás a polgári kormány mellett, amit azért is szükségesnek éreznek, mert a baloldal és a szivárványkoalíció vezetője, Gyurcsány Ferenc megrémíti őket. Továbbá a nyilatkozók elmondták, hogy fontosak számukra az elmúlt tizenegy év eredményei.

Fotó: Mirkó István

Én is el fogom ismételni a bizonytalankodó barátaimnak a miniszterelnök úr szavait arról, hogy a Fidesszel még azok is jól járnak, akik nem rájuk szavaztak

– mondta a békemenet után lapunknak Kata, aki férjével és egyéves kislányával vett részt a megemlékezésen. A fiatal édesanya szerint lehet, hogy vannak hibái a polgári kormánynak is, de észre kellene vennie mindenkinek, hogy ilyen jól még nem éltünk, mint most. 

– Aggódom, mert ha a baloldal nyerné a választásokat, újra bizonytalanná válna a jövő – tette hozzá, és elmondta, azért jöttek ki a békemenetre, hogy megmutassák, a kormánynak is vannak támogatói, még akkor is, ha nem annyira harsányak, mint azok, akik a baloldalnak szorítanak.

– Nekem már csak a két unokám jövője a fontos, és azt szeretném, ha olyan országban nőnének föl, ahol a családokat és a becsületesen dolgozó embereket támogatják – mondta Zsuzsanna, és kijelentette: Gyurcsány Ferenc visszatérésének lehetősége megrémíti, mert amit az általa vezetett baloldal művelt az elmúlt hónapokban, az nem sok jót ígér.

Elképesztő, felemelő és egyben fiatalító volt a tömeg és a hangulat – fogalmazta meg gondolatait Péter. – Nemrég múltam hetvenéves, és az én generációm az ’56-os megemlékezéseket mindig más szemüveggel nézi és hallgatja, mint a fiatalok. Annyit talán ez az ünnep nem jelent nekünk, mint szüleinknek, de biztos többet értünk belőle, mint a mai generációk – vélekedett. Péter szerint nagyon helyesen tette Orbán Viktor, hogy beszélt az „Országház fantomjáról”. 

– Fontos, hogy a fiataloknak összefoglaljuk, mit is tett ez a kormány értük, és mit tett az ellenzék az országgal, és hogy mire számíthatunk a következő fél évben az uniótól. Ha valakinek fontosak az elért eredmények, és nem szeretné, ha korlátoznák szabadságunkat, nem kétséges, melyik pártra kell szavaznia 

– fogalmazott Péter, és külön hangsúlyozta, hogy soha nem fogja elfelejteni a mai ellenzéknek a 2006. október 23-án történteket.

Gellért, aki három iskoláskorú gyermek édesapja, azt emelte ki, fontos volt megmutatni, mennyien szeretnék, hogy a jobboldal maradjon kormányon. 

Gyurcsányék biztosan megint azzal indítanának, hogy elvennék a családi adókedvezményt, és ezzel, hiába dolgozom rengeteget és keresek tisztességesen, nem ismernék el az erőfeszítésemet

– fogalmazott.

– Abba a generációba tartozom, aki az élete nagyobbik felében, több mint harminc évig, nem ünnepelhette október 23-át. De azért családi körben, titokban, mindig ünnepeltük. Gyertyát gyújtottunk, beszélgettünk a történtekről, és mindig tudtuk, hogy az iskolában erről persze egy szót sem – idézte föl kérdésünkre válaszolva Sári néni, majd úgy folytatta: – Egyértelműen öröm és elégtétel, hogy ma szabadon ünnepelhetjük ezt a napot, mint nemzeti ünnepünket. Számomra a mai napig az emlékezés a döntő: 

azokra, akik az életüket adták, akik kényszerűen elhagyták a hazát, a családjukat, akik éveket töltöttek börtönben, majd éltek kirekesztettként mint másodrendű állampolgárok.

–Nem szeretném, hogy a gyermekeim egy olyan országban nőjenek föl, ahol a családok támogatása helyett a Nyugaton divatos „álértékeket” propagálják – mondta el Krisztián, és kérdésünkre megerősítette, azt szeretné, ha a mi társadalmunkat nem őrjítené meg a politikai korrektség és az eltörlés kultúrája, mint a Nyugatot. – A nagyszüleim generációja nem azért küzdött ötvenhatban, hogy mi demokratikusan ugyanazt az őrületet válasszuk, amitől ők meg akartak szabadulni – vélekedett.

Borítókép: Mirkó István