A dokumentumfilmből ugyanis kitűnik, hogy a tévészékház ostrománál történtekre hamar megérkezett a magyar társadalmat elborzasztó kegyetlen válasz, a reváns egyes – egyébként jól azonosítható – rendőri erők részéről. Egy héttel később a magyar utcákon a Fidesz tömegrendezvényére példa nélküli brutalitással rontottak rá az egyenruhások.
A rendőri túlkapásoknak szinte kivétel nélkül ártatlan járókelők estek áldozatul.
Maguk a sérültek mondták el többen is, hogy hallották, látták, tanúsíthatják, amint a rájuk támadó rendőri egység – azonosítószámot, rangjelzést nem viselő – parancsnoka az elfogottak ujjának, kezének, lábának az eltörésére utasította a többieket. „Törjétek el az ujját!” – hangzott a parancs. Az október 23-án kicsúcsosodott rendőri brutalitás azonosított résztvevői a Rendőrségi Biztonsági Szolgálat (Rebisz) műveleti csoportjai közül kerültek ki.
Oknyomozásunk során azonban arra hívták fel a figyelmünket az események egykori résztvevői és a jelenlegi vezetők egyaránt, hogy ha objektív vagy legalább ahhoz közelítő képet szeretnénk kialakítani a 2006-os zavargásokról, akkor ne mossuk össze a rendőrség egészét a valóban törvénytelenül és indokolatlanul agresszívan, időnként kifejezetten kegyetlenül az ártatlanokra támadó rendőri csoportokkal. Ugyancsak figyelmünkbe ajánlották a tévészékház ostromának a dokumentumait, az ott elkövetett rendőrségi vezetői hibákat vizsgáló, úgynevezett Ignácz-jelentést.
Mint azt Skrabski Fruzsina és Bodoky Tamás dokumentumfilmje az áldozatok szemszögéből bemutatja, a tévéostromra adott brutális válaszként támadhattak meg egyes rendőrök a pesti utcákon ártatlan járókelőket, verték össze, hurcolták el és hurcolták meg őket, sőt egyeseket meg is kínoztak.
Október 23-án volt a legbrutálisabb az ellencsapás. Ekkor lőttek meg kifejezetten fejre célzott gumilövedékkel több tucatnyi embert. Volt, akinek a szemét is kilőtték. Egy kilőtt szemű áldozat később öngyilkosságot követett el.
A Fidesz Astorián tartott ünnepi rendezvényére utólag szándékosnak tűnő intézkedésekkel tolták rá azt a néhány száz zavargót, akiknek egy része a tévéostromban is részt vett, majd tömegoszlatás címén az ünnepi megemlékezésről hazafelé tartókra kezdtek el vadászni. Láthattuk mindezt a tévében, az internetes tudósításokban, sőt sokan személyesen. Megízlelhettük az újonnan beszerzett, rendkívül erős könnygázt. (A korábban rendszeresített anyag és gázszóró készülék becsődölt a tévéostrom során.) Kaphattunk a bordánk közé tonfával, vagy – ha nem volt szerencsénk – teleszkópos bottal, mikor mit és kit hozott a sors elénk. A dokumentumfilmben úgy fogalmazott az egyik sérült áldozat, hogy úgy támadtak azok a rendőrök, mintha vért ittak volna. Hiába volt PRESS feliratú mellény egy újságírón, azt is figyelmen kívül hagyták.