Magával ragadó, meghitt hely vár ránk Majkon, ahol a kamalduli szerzetesek éltek némasági fogadalomban. Életüket a Jóistennek szentelték, hallgatásukkal a lelki tökéletességre törekedtek. A majki kamalduliak gróf Esterházy Józsefnek köszönhették megalakulásukat, a mecénás ugyanis saját területét adományozta a rendnek 1733-ban. Ezerkétszáz holdat, három halastavat, három vízimalmot ajándékozott nekik. Tizenhét cellaház épült meg, mindegyik más főúri család adományából. A gazdag dunántúli támogató famíliákról a házak homlokzatán feltüntetett címer emlékezik meg. Viszonzásul a rend tagjai imádkoztak az egész család lelki üdvéért. Persze a szerzetesek mindenki másért is imádkoztak – azokért is, akik soha nem fordulnak Istenhez, és nem hisznek benne.
Ferpász Boglárka, idegenvezetőnk ezen a páratlan helyen elsőként a főépület és a cellaházak közötti kertbe kalauzol minket. Innen körbenézve egyszerre tárul elénk a főépület, a cellaházak, valamint a templomtorony is.
– A kolostori főépület két oldalsó szárnyában volt levéltár, könyvtár, patika, ispotály, itt élt a rendfőnök, a kiszolgáló testvérek, vagyis a laikus barátok – magyarázza Ferpász Boglárka, felidézve, hogy azok, akik a rend tagjává szerettek volna válni, három évet töltöttek el a kolostorban, hogy kiderüljön, készen állnak-e a kamalduli remeték szigorú szabályok között, némasági fogadalomban zajló életére. Ezután költöztek át a klauzúrába, azaz a főépülettől elzárt részbe, cellaházaikba.
Onnantól kezdve már csak felfelé beszéltek, a Jóistenhez.
A cellaházak el voltak zárva a kolostortól, csak magas kőfallal szegélyezett úton lehetett a templomhoz eljutni. A falak – a templomhajóhoz hasonlóan – egy 1700-as évek végi földrengésben összedőltek.
Jelenleg a felújítás második üteme zajlik Majkon: míg a főépület már látogatható, a cellaházak sora és a közöttük lévő templomtorony tavaszra újul meg. A kert ezen része jelenleg még el van zárva a látogatók elől, de Ferpász Boglárka betekintést enged az „építési területre”. A kertben munkások jönnek-mennek, az utolsó simításokat végzik a házakon, az előkertekben. A cellaházba belépve a friss festés illata érződik, a szobák még szinte üresek.