– „Kiss Elvtárs, maga ezt nem érti. Magukért csináltuk.” Az előbbi kijelentés egy ÁVH-s ezredes szájából hangzott el, amikor Ön arról kérdezte, hogy valóban szükség volt-e az elhárításra. Meg lehet nevezni, hogy kiről van szó?
– Nem szeretném, mert nem egyedi eset volt. Nálam fontos alapvetés, hogy ha egy témával foglalkozom, akkor nincs prekoncepcióm, hanem előbb meg kell ismernem a történéseket. Így volt alkalmam beszélgetni azokkal a „népi balos” emberekkel, akiket összekötött Trianon felülvizsgálatának ideológiája, de azokkal is, akik ezzel társadalmi és politikai szemléletben szemben álltak. Mindkét csoportból volt egyébként olyan, aki részt vett az ellenállásban, és ott együtt harcoltak. Ezáltal megismertem az ellenállás jobb és bal oldalát is, mert kíváncsi voltam az indítékaikra.
Akiket megismertem a magyar baloldali mozgalom tagjai közül, mint például Vásárhelyi Miklós, ők is jót akartak, aztán amikor rájöttek az igazságra, akkor belőlük lett előbb a párt belső ellenzéke, majd a Nagy Imre-féle vonal. Rajtuk kívül azonban azokra is kíváncsi voltam, akik a hatalom végrehajtó apparátusát, adott esetben az ÁVH-t jelentették 1945 és 1949 között.
Nekem ugyanis nem kell igazat adnom a beszélgetőpartneremnek, de arra törekednem kell, hogy az ő gondolatrendszerén belül megértsem őt. Így jutottam el az említett ÁVH-s ezredeshez, amikor szakértőnek kértek fel a Gyarmati Lívia és Böszörményi Géza által készített Recsk 1950-53 című filmhez. Ebben az ÁVH-s ezredesben még akkor is egy elszánt bolsevik hit volt, hogy ők jót tettek, amikor feltettem neki azt az ominózus kérdést.
– Mindegyik kommunista ugyanolyan volt?
– Én legalább két típusú kommunistát különböztetek meg: az egyik az „esszenciális kommunista”, aki az ideológiát a Szovjetunióban szívta magába, ilyen volt Kun Béla, illetve az „ötvözet kommunista”, aki 1917-18-ban Kun Béláéktól szerzett tudomást a kommunista tanokról, de kapcsolata volt a szociáldemokratákkal és a kisgazdákkal is, így ezeket az eszméket is beépítette saját gondolatrendszerébe. Az nem kérdés, hogy volt-e nézeteltérés a kommunisták között, ami nemcsak a Nagy Imre-Rákosi személyi vetélkedőből fakadt. De volt szemléletbeli különbség is, például a földkérdésben. 1945-ben, amikor Rákosiék hazatértek Moszkvából, egyértelmű volt, hogy a proletárdiktatúra kiépítése a feladatuk. A kérdés az, hogy hogyan lehetett idáig eljutni. Erre van egy vicc, hogy mit mondott Sztálin a Moszkvától Asbahadig terjedő lóversenyen: Elvtársak, a cél mindig előttünk van, csak az oda vezető út nem mindig világos.