A magyar baloldal diktálta a választási megfigyelőket követelő EBESZ-jelentést
Azok után, hogy januárban húsz, a nyílt társadalom hálózatához tartozó politikai „civil” szervezet, valamint 62 balliberális EP-képviselő azt javasolta az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) demokráciaügyi sóhivatalának, az ODIHR-nak, hogy nagyon nagy erőkkel kellene megfigyelni az áprilisi magyar választásokat, mit ad Isten – azaz: hogy, hogy nem, elvtársak –, a szervezet a minap így is döntött. A balos tudósítások közül a Népszaváé volt a legbeszédesebb, mely „Gyanítják, hogy itt április 3-án csalni fognak” címmel számolt be az év eleji fejleményekről – olvasható Szánthó Miklósnak az Origo.hu oldalán megjelent cikkében.
Forrás: Origo.hu2022. 02. 06. 15:41
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A „választási csalás” hamis mítoszának építése persze nem új keletű jelenség
– 2014-ben és 2018-ban is ez volt már hónapokkal a szavazás előtt színpadra vitt forgatókönyv –, és azon a tagadhatatlanul számos alkalommal be is vált kommunista rendezői utasításon nyugszik, mely szerint azzal vádold meg ellenfeledet, melyet te magad követnél el.
Lassú víz partot mos, persze: a hazaárulással töltött sokévnyi fáradhatatlan munkának meglett az eredménye – az EBESZ most úgy döntött, hogy a korábbi évekkel ellentétben nem kis létszámú, úgynevezett korlátozott, hanem teljes körű választási megfigyelői missziót küld majd a magyar választásokra.
Erre akkor szokott sor kerülni – mondjuk harmadik világbeli országok esetében –, ha a testület szerint komoly veszély fenyegeti a választás átláthatóságát, törvényességét és demokratikus mivoltát,
és azzal a következménnyel jár, hogy 200–250 ebeszes „szakértő” vonul majd be hazánkba rövid és hosszú távra, ellenőrizendő nemcsak magát a szavazás napját és a választási eljárást, de a kampányt és az azt körülvevő „politikai és médiakörnyezetet”. (Azok után, hogy ’19-ben Cseh Katalin még a NATO-csapatok bevonulását sürgette, ez még akár lightos verziónak is tekinthető.)
Ilyesmi eddig csak egy EU-s tagállam, Bulgária esetében volt tervbe véve 2021-ben – ami aztán nem igazán jött össze, mert nem sikerült összeverbuválni a kellő számú megfigyelőt, így az akciót szégyenszemre le kellett fújni (erre egyébként most is van esély, hiszen április 3-án Szerbiában is választásokat tartanak).
Az üzenet esetünkben mindenesetre elég egyértelmű: ha nem a baloldal fog győzni, választási csalást fogunk kiáltani – csak most sokkal hangosabban, mint 2014-ben vagy 2018-ban – fűzi hozzá Szánthó Miklós az Origó cikkében.
De miért?
Hogy a „Magyarországot támadjuk idehaza és külföldön egyaránt” alapállásán túlmenően miért nyomják most kattanásig EU-s szinten is a bullshitgenerátor-gombot, arra erős sejtéseink lehetnek: jelenleg a szélsőjobbtól a szélsőbalig érő szivárványkoalíciónak nincs reális esélye a kormányváltásra, ezért megkezdték a vereség utáni terep-előkészítést, a „puha landolás manőverét” – de minimum egy B terv felépítését arra az esetre, ha választóiknak el kellene magyarázni, a különindulunk-nácikkalnemfogunkössze-mégisösszefogunk-koordináltanindulunk taktikái után megalkotott „utolsó szalmaszál mesterterv” miért is bukott meg.
Az egész „előre magyarázom a bizonyítványom” kommunikációja persze egy sokkal átfogóbb narratívába illeszkedik: abba, hogy Magyarországon vagy már megszűnt vagy éppen megszűnőfélben van a demokrácia (e tudományos demokráciadefiníció szerint persze kizárólag akkor van valahol demokrácia, amikor a baloldal van hatalmon – akkor is, ha éppen nem kormányon).
Ezt építik 2011–12 óta, ennek része az alaptörvény legitimitásának megkérdőjelezésétől kezdve a migrációs vagy gyermekvédelmi ügyekben indított uniós kötelezettségszegési eljárásokon át a 7-es cikkely szerinti „jogállamisági” vegzatúra is – és mindez persze vonalvezetőként vissza is köszön az EBESZ szóban forgó jelentésében.
A szervezet „szakértőit” ugyanis a baloldali pártok, a média és a civil szervezetek képviselői arról tájékoztatták, hogy
általánosan romlottak a demokratikus választások feltételei Magyarországon
Hogyan lesz valamiből már jó előre „választási csalás”?
Ilyen homályos, valójában semmivel alá nem támasztott kitételekkel van teli az EBESZ anyaga – megspékelve persze a szokásos „aggodalmakkal” az igazságszolgáltatás vagy a média kapcsán –, azonban
figyelemre méltó, hogy ezek legtöbb esetben nem az EBESZ saját állításai, hanem a magyar baloldaltól idézik azokat– hogy aztán azokra alapozva persze levonják a megfelelő konzekvenciákat.
A szervezet ugyan valóban sokakkal konzultált – például az Alapjogokért Központtal vagy a Századvéggel is –, azonban a végleges anyagba már csak a baloldali pártok tollbamondása, a hozzájuk kötődő sajtótermékek és NGO-k dupla fenekű álnokságai kerültek be.
Olyasmik például, mint hogy Magyarországon „a civilek” – így, általánosságban – nagy nyomásnak vannak kitéve, merthogy kormányoldalról többen kritizálni merik (!) a tevékenységüket; vagy annak kiemelése, hogy a vidéki lakosság – melyet egyébként „sérülékeny csoportnak” neveznek – a kereskedelmi média limitált elérhetősége miatt alulinformált; de az se utolsó a sorban, hogy ugyanezen médiaszegmens EBESZ-szel szóba elegyedő képviselői szerint azért nem tudnak kiegyensúlyozottan tájékoztatni, mert őket nem tájékoztatja kellően a dolgok állásáról a kormány – írja az Origó.
Ezzel szemben a jobboldal egyre aktívabb jelenléte a közösségi médiában – vagy éppen a KESMA puszta léte – külön negatívumként van elkönyvelve. (Most az olyan „szakértői” megállapítások részletes tárgyalásától, mint hogy „aggodalomra ad okot, hogy a kampány során durva és megosztó hangnem várható”, vagy hogy az Index egy olyan üzletember tulajdonába került, aki „állítólag kormányközeli”, most tekintsünk el.)
Szokták mondani, hogy a butaságnál már csak a félműveltség rosszabb – és valóban, fentieken túlmenően a jelentés megszámlálhatatlan ferdítést, félinformációt és nyomokban fake newst is tartalmaz.
Ilyen például, hogy – megint csak a balos pártok és NGO-ik tájékoztatása alapján – a választási versenybe történő belépés túlnehezített (72 egyéni jelölt kell a listaállításhoz) –, miközben négy évvel ezelőtt éppen ők sírtak a sok kamupárt miatt – teszi hozzá Szánthó Miklós az Origó cikkében.
Idetartozik az a nyilvánvaló hazugság is, hogy „a választási bizottságokban való ellenzéki jelenlét lehetősége limitált” – miközben a „hivatalos” bizottsági tagokról a helyi képviselő-testületek szavaznak (az önkormányzati választásokat pedig saját maga szerint is a baloldal nyerte meg), ráadásul oda valamennyi jelölt is delegálhat tagot.
Kétségeiknek adnak hangot, hogy meg lehet-e hatékonyan szervezni ugyanazon a napon egy országgyűlési választást és egy népszavazást – miközben ennek lehetőségét éppen egy baloldali törvényjavaslat teremtette meg. Az EBESZ – illetve informátoraik – azon is szörnyülködik, hogy „harmadik felek” (tehát a kormányon és a pártokon kívüli szereplők) kampánytevékenysége nincs kellő szabályok és kontroll közé szorítva – na most gondoljuk el, milyen hupákolás lenne abból, ha így lenne...
És akkor e körben megint tekintsünk el az olyasmiktől, mint hogy a testület totálisan félreérti (vagy félretájékoztatták) a kampányfinanszírozási szabályok lényegét, vagy hogy Magyarországon szerintük a médiahatóság, az NMHH nevezi ki a közmédia ügyvezető igazgatóit (???).
És ezt így hogy?
Mindezt követően mondják ki, hogy
az e jelentés által feltártakra alapozva javasoljuk egy teljes körű választási megfigyelői misszió Magyarországra küldését a közelgő választásokra.
A cél elég világos, az eszköz ismert
– a baloldal informális valutája a kellő határozottsággal előadott fehérgalléros hazudozás, melyhez kellemes befogadóra leltek a szolgálatteljesítés közben agyhalottá vált EBESZ-szakértőkben.
Az egészben a legabszurdabb azonban az, hogy az egyetlen lehetséges politikai következtetés: az ellenzék azért állíttat össze ilyen nekibuzdulással használati utasításokat vereség esetére, mert nem is számolnak a győzelem lehetőségével április 3-án. Tény, nem lehet éppenséggel harapni a csodavárást. És ez azért jó hír.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.