XXI. Század Intézet: Válságban csak Orbán Viktorra lehet számítani

Miközben a baloldal felelőtlen és rendkívül veszélyes javaslatok sorát teszi még a mostani háborús helyzetben is, addig a stratégiai nyugalmat hirdető Orbán-kormány a magyar nemzeti érdekek mentén igyekszik kimaradni a háborúból, Magyarország békéjének és biztonságának megőrzésén dolgozik. Nem meglepő, hogy Orbán Viktor ilyen magabiztosan lép fel a mostani válsághelyzetben is, hiszen számos lokális és globális krízishelyzettel vette már fel sikeresen a küzdelmet az elmúlt években, válságkezelő politikája több esetben is iránymutatóvá vált Európában. A Gyurcsány Ferenc által vezetett baloldal a 2008-as válságot is félrekezelte és a mostani helyzetben szintén elbuktak, sőt maga Márki-Zay és a baloldal idézne elő még nagyobb krízishelyzetet, ha hatalomra kerülve támogatnák azokat a szankciós javaslatokat, amelyek veszélyt jelentenének hazákra nézve, mint például az orosz gáz elzárása. Összefoglalva: a baloldalra válsághelyzetben sem lehet számítani, belesodornák hazánkat a háborúba – írja a XXI. Század Intézet legújabb elemzésében.

Forrás: Facebook/Orbán Viktor

A vörösiszap-katasztrófát követő mentési munkálatokból levont következtetések a későbbiekben is hasznosultak, így például a 2013-as árvízhelyzet kezelésénél is. 

2013. május 30. és június 3. között nagy mennyiségű csapadék hullott a Duna bajor és osztrák vízgyűjtőin, aminek következtében a Duna felső szakaszán régóta nem tapasztalt áradás kezdődött. Orbán Viktor 2013. június 4-től 11-ig, egy teljes hétig személyesen a helyszínen felügyelte az árvízvédelmet, rendszeresen saját maga jelentkezett a legfrissebb árvízvédelmi információkkal. A szervezett védekezésnek köszönhetően a német, a cseh és az osztrák károknak a töredékét szenvedte el Magyarország. Jól mutatta Orbán Viktor sikeres válságkezelését és annak politikai sikerét, hogy az MSZP még azt is bejelentette, hogy az árvíz idejére felhagy a kormány támadásával, azzal kapcsolatos érdemi kritikát az ellenzék sem tudott megfogalmazni.

Migrációs válság, koronavírus-járvány és háború

A 2015-ös migrációs válság már nem csak egy regionális krízishelyzet volt, hanem egy globális válság, amelynek során az Európai Unió egyik hónapról a másikra több százezer illegális bevándorló érkezésével szembesült. A magyar kormány a megnövekedett migrációs nyomás miatt már 2015 júniusában azt fontolgatta, hogy a Szerbiából beáramló illegális migránsok okozta problémát határzár létesítésével, valamint egyéb, például az államhatár védelmét szolgáló jogi eszközökkel kezeli. Erről a döntés végül 2015. június 15-én született, megkezdték a műszaki határzár építését a déli, szerb határ mentén.

Angela Merkel akkori német kancellár augusztusban egy olyan nyilatkozatot tett közzé, amely szerint Németország a Szíriából érkezettek esetében nem küldi vissza a menekülteket abba az uniós országba, ahol beléptek. Amikor Angela Merkel nyilatkozatának és a magyar határzár építésének híre eljutott a migránsokhoz, a többségük elkezdte vagy megtagadni a magyarországi regisztrációt és a Magyarországgal való együttműködést, vagy regisztrált, de nem várta meg kérelme elbírálását, hanem még az elbírálás előtt elhagyta az országot. Jól mutatja mindezt, hogy szeptember 2-ig 159 968 illegális határátlépést regisztráltak Magyarországon, de csak 148 643 menedékjog iránti kérelem érkezett. Szeptember 5-én Angela Merkel újabb nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette: „a politikai menedékjogra jogosultak befogadásának nincs felső korlátja”. Ennek hatására még több migráns indult meg Magyarországon keresztül Németország felé.

Magyarország sikeresen szállt szembe a migrációs válsággal is, a déli határszakaszra felépített kerítéssel, illetve a jogszabály-változtatásoknak köszönhetően gyakorlatilag hermetikusan zárva van a határ az illegális bevándorlók előtt. 

A magyar bevándorlásügyi intézkedéseket ugyan korábban számtalan támadás érte, ma már egyre több ország veszi át a hazánk által alkalmazott megoldásokat.

A magyarországi baloldali politikusok a kezdetektől fogva támadták a kormány bevándorlásügyi lépéseit, többségük csupán álproblémának tartotta a bevándorlást. Így miután a 2008-as gazdasági világválságot félrekezelték, a 2015-ös migrációs válság során a már ellenzékben lévő baloldal politikusokra nem lehetett számítani, ugyancsak az emberek akaratával szemben politizáltak, a Soros-hálózathoz hasonlóan bevándorláspárti álláspontot képviseltek.

A baloldal emellett nemzetközi támadássorozatot is generált a kormány bevándorlásügyi intézkedései ellen, az Európai Parlamentben is kritizálták a lépéseket.

A kormány ugyanakkor népszavazást is tartott a kötelező betelepítési kvóták kapcsán, illetve több nemzeti konzultáció során is kikérte a magyar emberek véleményét, akiknek túlnyomó többsége párthovatartozástól függetlenül a baloldali politikusokkal szemben az Orbán-kormány álláspontját osztotta a kérdésben. Ezt jelezte a 2018-as parlamenti választás eredménye is, ahol harmadszorra szerzett kétharmados parlamenti többséget a Fidesz–KDNP.

Ugyancsak komoly kihívás elé állította Európa és a világ országait a koronavírus-járvány, amely krízishelyzetből Magyarország az elsők között tudott kikerülni. Ehhez elengedhetetlen volt a sikeres oltási program, illetve a keleti vakcinabeszerzés, amit a bevándorlásügyi intézkedésekhez hasonlóan számtalan kritika ért mind az Európai Uniótól, mind a magyarországi ellenzéktől, ugyanakkor Magyarországhoz hasonlóan más uniós tagállam is rendelt orosz vakcinákat, a kínai oltóanyagot a WHO engedélyezte, az ellenzéki politikusok pedig sorra ismerték el, hogy sikeres a magyar oltási program. Jól példázza, hogy a nemcsak az oltási program során ért el komoly sikereket Magyarország, hanem a gazdasági válságkezelés terén, hogy a 2021-es GDP-növekedési adat 7 százaléknál is magasabb volt.

A februárban kirobbant orosz–ukrán háború alapjaiban írta át a politikai napirendet, minden választó azt nézi, hogy az egyes politikai erők milyen álláspontra helyezkednek a szomszédunkban kirobbant konfliktus kapcsán. Orbán Viktor már az első nap stratégiai nyugalmat hirdetett és egyértelművé tette, hogy az a magyar nemzeti érdek, hogy ebből a háborúból maradjon ki Magyarország. 

Orbán Viktor kormányfő ellenőrzést tart a barabási magyar–ukrán határállomáson 2022. március 18-án.  Jobbra Tilki Attila, a térség fideszes országgyűlési képviselője.
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Ezt az álláspontot osztja a magyarok többsége is a felmérések szerint, míg azokat a baloldali javaslatokat egyértelműen elutasítják, mint például a fegyverek vagy katonák küldése.

Hasonlóan a magyar nemzeti érdekek alapján történő politizálás mutatkozik meg abban, hogy Orbán Viktor hazai és nemzetközi színtéren is elutasítja azokat a szankciós javaslatokat, amelyek a magyarokkal fizettetnék meg ennek a háborúnak a költségeit. Így elutasítják a magyarok azt is, hogy állítsuk le az orosz gázszállításokat vagy a paksi bővítést. A baloldal így ismét egy olyan álláspontot képvisel, amely kisebbségi, így tovább csökkent a társadalmi támogatottságuk.

Sikeresen politizált Magyarország a 2014-es orosz–ukrán háború időszakában is, ugyanis szintén sikerült elérni, hogy hazánk ne legyen részese annak a konfliktusnak, amely a szomszédunkban zajlik. A miniszterelnöknek egyébként nem csak 2010 után kellett ilyen háborús konfliktussal szembenéznie, hiszen már az első kormányzása időszakában is volt egy háború a szomszédban, amikor a NATO-csapatok Szerbiában bombáztak.

G. Fodor Gábor Az Orbán-szabály című könyvében azt írta, hogy Orbán Viktor egy háborús miniszterelnök, akinek jól áll a válságkezelés. Az elmúlt 11 év eseményei mindezt alátámasztják, hiszen a fentiekben sorolt vörösiszap-katasztrófára rendkívül gyorsan reagált a kormány, a 2013-as árvíz a régióban Magyarországon okozta a legkisebb kárt, a 2015-ös migrációs válságot sikeresen megállította, a koronavírus-járványt pedig az elsők tudhatja a háta mögött Magyarország.

A baloldalra nem lehet számítani válsághelyzetben

A 2002 és 2010 között egymást követő, ám politikai folytonossággal tevékenykedő Medgyessy-, Gyurcsány-, és végül Bajnai-kormány működésére nagyfokú szervezeti és politikai instabilitás volt jellemző. Annak ellenére, hogy a koalícióban csak két párt vállalt szerepet, folyamatosak voltak a politikai és személyi viták, amelyek kétszer is a kormányfő lemondásához és új kormány megalakításához vezettek.

A nyolc év alatt regnáló négy kormány – a Medgyessy- és Bajnai-kormányok között Gyurcsány Ferencnek két kormánya is volt – kivétel nélkül progresszív politikai szemléletet követett. A reformok ígérete ugyan mindvégig jelen volt a kormányzati kommunikáció szintjén, ám a társadalmi alrendszerekben valódi strukturális változás nem történt, ennek legismertebb lelepleződése a 2006-os őszödi beszéd volt. A kisebb, majd a 2008–2009-es globális krízisre adott válaszok jellemzően olyan neoliberális gazdaságfilozófián alapuló intézkedések voltak, amelyek a lakossági megszorításokra és a szociális háló megnyirbálására épültek.

A legismertebb megszorító intézkedései a következők voltak: két évre befagyasztották a közszféra bruttó bértömegét, megszüntették a 13. havi illetményt, előre hozták a nyugdíjkorhatár 65 évre való emelését, elmaradt a nyugdíjkorrekció, megszüntették a 13. havi nyugdíjat, a gyes és gyed együttesen három helyett csak két évig járt, eltörölték a lakástámogatási rendszert, fokozatosan megszüntetették a gázár- és távhő- kompenzációt. A Bajnai-kormány rendelkezései egyformán súlyosan érintették a bérből és jövedelemből élőket, az alkalmazottakat, a családokat, a középosztályt vagy éppen a mélyszegénységben élőket. A megszorítócsomag a szociális válság mellett azonban nem javított az államháztartási mutatókon sem, így a progresszív politika 2010-re megbukott.

Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon Fotó: MTI/Kovács Attila

Az MSZP–SZDSZ koalíció válságkezelése azonban, ahogy a progresszív neoliberális politika is, sikertelennek bizonyult.

A „progresszió válsága”, ami az úgynevezett „reformerek” politikai bukása is volt egyben, végül szükségszerűen rendszerszintű krízishez vezetett. A gazdaság recessziója mögött ugyanis általános társadalmi, politikai, erkölcsi, később legitimációs válság állt, illetve alakult ki, így a rendszer bukásra volt ítélve 2010-ben. A kormányváltás, ami később a posztkommunista korszak lezárásának bizonyult, így lehetőséget nyitott egy szuverenista politikán alapuló új, nemzeti korszak építésére.

Az ország politikai érdekérvényesítő képessége és a kormány mozgástere a ciklus végére beszűkült, így a csőd elkerülése érdekében az ország kénytelen volt nemzetközi segítséget kérni. Az IMF és az Európai Unió gyakorlatilag mindenféle ellenállás nélkül képes volt érvényesíteni akaratát az országgal szemben, az országot a csődtől végül a kormányváltás után megalakult Orbán-kormány mentette meg.

A 2010-es kormányváltás után sem lehetett számítani rájuk a válsághelyzetekben: a migrációs krízisnél támadták a magyar emberek többségének álláspontját, a koronavírus-járvány során pedig álhíreket terjesztettek és a válság elmélyülésében voltak érdekeltek. A koronavírus-járványhoz hasonlóan az orosz–ukrán háború kapcsán is felelőtlen magatartást folytat a baloldal, ismét kizárólag az aktuálpolitikai szempontokat tartják szem előtt, amivel már a kárpátaljai magyarokat is veszélybe sodorták. Márki-Zay Péter például oroszpártisággal vádolta meg az orosz tankok elől menekülő kárpátaljai magyarokat, amivel még az ukrán nacionalistáknak is kiszolgáltatta a sanyarú helyzetben lévő nemzettársainkat a baloldal miniszterelnök-jelöltje.

A baloldali politikusok emellett rendre álhíreket terjesztenek, így igyekeznek lejáratni a kormányt ebben a krízishelyzetben is, miközben nemzeti egységre lenne szükség. Ez a próbálkozásuk azonban visszájára sült el, hiszen folytatódik támogatottságuk csökkenése, a választók kiábrándultak a zagyvaságokat beszélő Márki-Zayból.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Orbán Viktor (Fotó: Facebook/Orbán Viktor)