Hetekig tarthat a búvár holttestének felhozatala

Száznál több barlangi mentő, mentőbúvár és több más szakember dolgozik azon, hogy a felszínre tudják hozni Mede Márton holttestét. A kutatóbúvár vasárnap vesztette életét, amikor egy ismeretlen szifonrész feltárását végezve ráomlott az iszapos kőzet a Kossuth-barlangban.

Kérdés az, hogy a nagy mennyiségű iszap-kő omladék alól ki tudják-e szabadítani a testet vagy sem.

Egy kamerát már lejuttattak oda, és ahogy tisztul a felkavarodott víz, egyre többet látnak az omlásból is. Maga a baleset a 3-as – vörös – zónának minősülő negyvenöt méteres mélységben történt. Ide csak párban, speciális gázzal töltött dupla légzőkészülékkel merülhetnek a gyakorlott, kiképzett barlangi búvárok.

A feladat rendkívül bonyolult, komoly veszélyeket rejt magában.

Egy nyugdíjas barlangász a lehetséges munkálatokról beszélt lapunknak: – Nem tudom pontosan, milyenek a körülmények a szifon feltáratlan részében. Amennyiben a vízáramlás kedvező a mentéshez, akkor az iszapomladékot kiaprózzák, azaz a vízáramlással kimosatják. Amennyiben kedvezőtlen irányú a vízáramlás, akkor rögönként kell valahogy áthordani az iszapomladékot, ki kell termelni, amíg mozdítható lesz a test. Felszínről indított táró – akna – ásása szerintem nem lehetséges, mert nem lehet tudni, hogy mekkora a víz alatti rész, amin át kellene hatolni. A jelenlegi ismeretek szerint a holttest csak a szifon felől, az omlás irányából szabadítható ki. A vízkiemelés sem jöhet szóba, mert nemcsak a barlangi vizet, hanem a térség általános karsztvizét is szivattyúzni kellene a száraz táróhajtásért – mondta a barlangot, barlangászatot ismerő, gyakorlott, ám már visszavonult barlangász.

Borítókép: Barlangi mentők készülődnek a leszállásra (Forrás: Hír TV)