– Erre korábban is volt már kezdeményezés, de a a horvát rendek az ellenállása miatt erre nem került sor – tette hozzá a Magyarságkutató Intézet főmunkatársa.
– 1776-ban Mária Terézia ugyanis már rendelkezett Fiuméről: akkor Horvátországban kebelezte be, de olyan feltételeket támasztott, amivel a horvát rendek nem értettek egyet. Emiatt három évvel később közvetlenül Magyarországhoz csatolták, amit a horvát rendek ezt megpróbálták elvitatni. Végül is elodázniuk sikerült, de megakadályozni nem. Tehát gyakorlatilag itt egy politikai vita folyt a magyar rendek, az uralkodó és a horvát rendek között.
Tulajdonképpen ennek a politikai vitának a kivetülését láthatjuk most ezekben a horvát reakciókban
– vonta le a következtetést Nagy-Luttenberger István.
– Ha tovább nézzük Fiume történelmét, meg kell említenünk a horvát–magyar kiegyezési törvényt is. Ez az 1868. évi 30. törvénycikk, melynek 66. paragrafusában felsorolják, hogy milyen területek tartoznak Horvátországhoz. Ezek között szerepelt mindazon terület, amely jelenleg Bukari városával és kerületeivel együtt Fiume vármegyéhez tartozik.
Fiume város és kerülete azonban kivétel, a magyar koronához csatolt külön test volt.