A tudás lehet a kiút a szegénységből

Nagy csapást jelentett a világnak a koronavírus-járvány, de lépten-nyomon kiderül, hogy a pandémia miatt egy sor pozitív kezdeményezés is elindult, ilyen a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet digitáliskompetencia-fejlesztő programja. Ennek segítségével a felzárkóztatásban részt vevő gyermekek olyan naprakész tudást kapnak, amellyel könnyebben tanulhatnak és nagyobb sikerrel helyezkedhetnek el. Ez pedig kincset ér.

20220824 lakocsa nyari okomanikus elmeny tabor havran zoltan magyar nemzet

Változatos programok
A szakember elmondta, hogy az egyhetes élménytáborokban a gyermekek olyan dolgokat csinálnak, amiket az állami képzésben nem vagy nem nagyon. Megpróbálják például a rászoruló gyermekeket az informatika, a programozás világába elkalauzolni. Azzal kezdik, hogy megtanítják nekik az algoritmikus gondolkodást, ami a programozáshoz kell. Kezdetben ásványvizes kupakokra rajzolt nyilakkal dolgoznak, először álló helyzetben, majd térben kell látniuk a gyermekeknek, hogy melyik a robot jobb és bal keze, illetve merre van az előre és a hátra. Erre épül aztán a programozás, ahol a gyermekeknek akár egyszerre tíz lépést is látniuk kell előre. Első lépésben Bee-Bot – méhecskét megmintázó – robotokon gyakorolhatják ezt, majd jönnek az alapprogramozások, a táborban részt vevők három-négy nem túl bonyolult feladatot kapnak. Később pedig egy micro:bit nevű eszközt programoznak, és itt az az előny, hogy amivel dolgoznak, azt fizikailag meg tudják fogni. Az eszközök világítanak, hangot adnak, így van visszajelzés. A munkát közben játékokkal, például kincskereséssel kombinálják. Az utolsó állomás a legók megépítése és programozása. – Most idén behoztuk a 3D-s nyomtatót, de volt olyan is, hogy drónokat irányítottak a gyermekek tablettel. 

Igyekszünk változatos programokkal foglalkoztatni a tábor lakóit, akiknek így könnyebb a figyelmét fenntartani 

– emelte ki Kiss Balázs.

Tallérokkal jutalmaznak
Egy-egy csoportban 10-15 gyermekkel foglalkoznak, a tapasztalatok szerint általában a társaság felében motoszkál valamekkora tehetség. Nem mindig a fiúk a fogékonyabbak, a mostani csapatban például egy kislány, Tímea az egyik legtehetségesebb. Ő, amikor két éve, negyedikes korában, minden alaptudás nélkül először vett részt a programon, akkor egy hét után a párjával együtt legórobotot építettek és programoztak. S tették ezt nagyon sikeresen, mert Tímea azonnal második helyezést ért el. Azóta is részt vesz a képzéseken, folyamatosan érdeklődik, mélyíti a tudását.  

– A programba első körben azok a gyerekek kerülhetnek, akikkel a segélyszervezet kapcsolatban van, de együttműködünk a helyi iskolával is, így a tehetségesebb fia­talokat be tudjuk vonni a munkába.

A programokon jutalomtallérok osztásával is motiváljuk őket, amikért a végén ajándékot vásárolhatnak – teszi hozzá Kiss Balázs.
Azt, hogy a szakember mennyire nem a levegőbe beszél, magunk is látjuk. A különböző foglalkozások egymást érik, és olykor párhuzamosan is futnak. Egy kisebb csoport, a tehetséges Tímeával az élen, éppen a Bee-Botok segítségével gyakorolja a programozást. Mások számítógépeken keresztül legórobotnak írnak programot, egy harmadik társaság pedig hungarocellállatokat fest. A legtöbb gyermek folyamatosan érdeklődik, együttműködik, kérdezgeti a szakembereket, mások időnként megpihennek, lazítanak, de a segítők azonnal bevonják őket valamelyik munkába. Az egyik, legót programozó kislány, Leila mosolyogva számol be arról, hogy a feladat az elején nehéz volt, de három nap után már könnyen megy. A gyermek aztán annyira belemerül a programozásba, hogy teljesen kizárja a külvilágot. Néhány pillanattal később már átszellemülten dolgozik, sem rólunk, sem másról nem vesz tudomást, csak a feladat, az elérendő cél érdekli. Az egymást váltó foglalkozásokat az ebéd szakítja félbe, de a gyermekek villámgyorsan befalják az ételt, aztán folytatódhat a munka. Elsőként egy robotot irányítanak tablettel, majd egy drón működését tanulmányozzák.

Tűzzenek ki célt maguknak
Azt már Rácsok Balázstól, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szociális igazgatójától tudtuk meg, hogy a gyermekek digitáliskompetencia-fejlesztését a koronavírus-járvány miatt indították el, ha úgy tetszik, ez a program a pandémia pozitív hozadéka lett. – Amikor 2020 elején kitört a járvány, az online oktatás kapcsán azzal szembesültünk, hogy a digitális tanulásra való áttérés a hátrányos helyzetű gyermekeket még jobban sújtja. Amikor kiosztották nekik a feladatlapokat, azzal sem tudtak mit kezdeni. Éppen ezért kezdtünk el arról gondolkodni, hogy mit lehetne tenni a nehéz sorsú gyermekek segítése érdekében, és hogyan lehet a digitalizáció felé nyitni – emlékezik vissza Rácsok Balázs. Felvettek egy szakértőt, aki összerakta a megfelelő programot. A digitális kompetenciák megszerzése mellett arra helyezték a hangsúlyt, hogy a gyermekek megtanuljanak célt kitűzni maguk elé, és annak elérésére tervezni. Ezt azért tartották fontosnak, mert a szegregátumokra éppen az a jellemző, hogy ott nincs jövő idő, az emberek máról holnapra élnek, és ezt látják a gyerekek is. – Az elején csak színes papírokkal dolgoztunk, de annyira jó volt látni, hogy a gyerekek már nagyon hamar képesek voltak akár öt-hat lépéssel előre gondolkodni. S közben elkezdtük becsempészni a tantárgyi fejlesztést is, és a hatás nagyon pozitív volt. A

digitáliskompetencia-fejlesztés valósággal megkoronázza a Kapaszkodó programunkat. Az egész éves munka mellett fut egy alap-kompetenciafejlesztés is az intézményeinkben, ezen felsős diákok vesznek részt. Ezek hatalmas segítséget jelentenek

 – fűzte hozzá. Az a fiatal ugyanis, aki rendelkezik a szükséges tudással, gyorsabban tanul, és később könnyebben is helyezkedik el. Ennél pedig nem igazán van fontosabb, hiszen aki piacképes munkához jut, megállja a helyét az életben.

Borítókép: A hátrányos helyzetű fiatalokat az informatika, a programozás világába kalauzolják (Fotó: Havran Zoltán)