A dopamin fogságában

Nem túlzás kijelenteni: korunk egyik népbetegsége az internetfüggőség, amely – bár a felnőttek életére is komoly hatással van – döntő többségében a fiatalkorúakat veszélyezteti. Pécsi Rita neveléskutató szerint manapság a legkisebbek körében a számítógépek, a tabletek és az okostelefonok társadalmilag elfogadott nyugtatószerekké és szórakoztatási eszközökké váltak, holott az internetfüggőség egyik legfőbb rizikófaktora az életkor. Egy lapunknak nyilatkozó pedagógus szerint nem jobb a helyzet az iskolában sem, ráadásul sok esetben a szülők sem tudnak mit kezdeni a problémával.

mobiltelefon Fotó: Havran Zoltán

A technológia robbanásszerű fejlődésének következtében immár a mindennapjaink részévé vált a digitális világ. Az internet kedvező hatásai mellett ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni annak árnyoldalait sem, amely – bár a felnőttek életére is komoly hatással van – döntő többségében a fiatalkorúakat veszélyezteti. Az Orvosi Hetilapban nemrégiben megjelent 2022-es, az Internetfüggőség: a 21. század orvosi kihívása? című cikk szerint ugyanis az internetfüggőség a jövőben feltehetően egyre nagyobb kihívást fog jelenteni az egészségügyi ellátórendszerek számára. 

Rizikófaktorok

A problémás internethasználat kapcsán számos kérdés tisztázásra vár, 

az biztosan megállapítható, hogy internetfüggőnek tekinthető az a személy, aki élete jelentős részét internetezéssel vagy az arról való gondolkodással, álmodozással tölti, ami már személyes kapcsolathálójának, iskolai, munkahelyi teljesítményének, szabadidejének rovására megy, más addikciókhoz (függőséghez) hasonlóan

– olvasható az Orvosi Hetilapban. Felhívják a figyelmet, hogy az internetfüggőség a populáció mintegy hét-tíz százalékát érinti, a 25 év alattiak körében pedig a húsz százalékot is meghaladhatja. Kiderül az is, hogy öt év alatt csaknem megkétszereződött a rendszeresen internetezők száma, és nyolcszorosára emelkedett az az idő, amelyet a lakosok internetezéssel töltenek, így feltehetően a problémás internethasználók száma is ezzel párhuzamosan nő. Vizsgálataik szerint továbbá 

a problémás internethasználat aránya a húsz százalékot is elérheti a középiskolások körében,

ami beigazolja, hogy az internetfüggőség egyik legfőbb rizikófaktora az életkor, azaz minél fiatalabb életkorban kerül használatba digitális eszköz, annál nagyobb a függőség kialakulásának lehetősége. De a nem megfelelő társas és családi kapcsolatok – amelyekből a virtuális beszélgetés, ismerkedés, vagy az online játék menekülési lehetőséget jelenthet – a kamaszkori identitáskeresés, a neurózis vagy az erre való hajlam és az érzelmi labilitás is kockázati tényezőnek bizonyult, miképp a férfinem (s a velük összefüggésbe hozható internetes játékfüggőség) is növeli a probléma kockázatát. 

Súlyos következmények

A szerzők ugyanakkor az internetaddikció következményeire is rámutatnak, amely az élet számos területére, így az iskolai és munkahelyi teljesítményre, a családi és baráti kapcsolatokra, és az egészségi állapotra is kihat, nem utolsósorban pedig a kényszeres online vásárlás, fogadás és szerencsejáték jelentős pénzügyi gondokat okozhat. Kitérnek az éjszakai internethasználatra is, ami az eddigi kutatási eredmények alapján jelentősen megnöveli a függőség kialakulásának veszélyét, amelynek eredményeként az alvási ciklus zavarai léphetnek fel. 

Az internetfüggőség továbbá számos mentális problémával szövődhet, amely magában hordozhatja a depressziót, a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességet (ADHD), a szorongást és az autizmust is. A mentális tünetek és mozgásszervi fájdalom mellett, a média által sugallt ideális testalkat elérésre miatt szoros összefüggés ábrázolódik a különböző testképzavarokkal (például bulimia), ugyanakkor a fizikai inaktivitásból fakadó egészségtelen táplálkozás miatt a túlsúllyal/elhízással is szoros összefüggésben van.

Továbbá speciális képalkotó vizsgálatok eredményei alapján kiderült az is, hogy egyéb függőségekben szenvedőkhöz hasonlóan az internetfüggők esetében is bizonyos agyterületek kóros változásai mutathatók ki. A szerzők végül a lehetséges kezelési lehetőségeket, köztük a kognitív viselkedésterápiát is megemlítik, ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy a hangsúly a megelőzésen van. 

A dopamin fogságában 

Lapunk kérdésére Uzsalyné Pécsi Rita, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára szintén megerősítette, hogy a különböző infokommunikációs eszközök mérték nélküli használata komoly függőséghez vezethet. Az ismert neveléskutató tájékoztatása szerint az internetes alkalmazások használata során ugyanis a felhasználónak erőteljes sikerélményei vannak, amelynek hatására dopamin szabadul fel az agyban. Ez a boldogsághormon gyorsan aktiválja a jutalmazó rendszert, majd arra ösztönzi a felhasználót, hogy ismételje meg a tevékenységet. 

A probléma viszont az, hogy a dopamin egy függőséget okozó szer, tehát mindig egy kicsit nagyobb dózis szükséges ahhoz, hogy ugyanazt a hatást elérjük. Ez magyarázza azt is, hogy valaki miért képtelen elszakadni az online tértől.

Ám az idegrendszerben a dopamin egy idő után telítődik, s akkor a felhasználónak már semmi sem lesz elég – magyarázta a szakember. 

Látni kell azonban azt is – folytatta –, hogy a gyermekek fejletlen idegrendszere sokkal érzékenyebb, a serdülőknek pedig nagyon erős az úgynevezett élménykényszerük, amit ha valamilyen kütyü elégít ki, akkor teljesen a bűvkörébe kerül. Hozzátette, hogy ezek az eszközök és az alkalmazások olyan professzionálisan megtervezett „szeradagolók”, hogy ha tudatosan nem figyelünk oda, észrevétlenül képesek a megcélzott korosztályt és felhasználót akár kórosan hosszú ideig is a képernyőhöz kötni. Sajnos azonban ott tartunk, hogy a legkisebbek körében a számítógépek, a tabletek és az okostelefonok társadalmilag elfogadott nyugtatószerekké, bevált szórakoztatási, illetve etetéshez és altatáshoz használt elterelő eszközökké váltak. Holott minden tanulmány arra figyelmeztet, hogy 

minél korábban kezdik használni az okoseszközöket, annál nagyobb a függőség kialakulásának lehetősége 

– nyomatékosította a neveléskutató. Uzsalyné Pécsi Rita szerint hároméves kor alatt egyáltalán nincs szükség az okoseszközökre. Mint fogalmazott, a gyermekek semmiről sem maradnak le, ha csak később ismerkednek meg az okoseszközökkel, ugyanis mindegyik annyira felhasználóbarát módon van kialakítva, hogy még egy kisgyermek is képes kikeresni magának egy mesét a YouTube-on. Véleménye szerint az óvodásoknál is legfeljebb 15-20 perc képernyőidő, azaz nagyjából két mese külön-külön való megnézése ajánlott, egyrészt azért, hogy már ekkor kezdje el a kikapcsolást is tanulni, másrészt pedig ebben a korban a mozgás, a tapasztalás és minél több érzékszerv használata jelenti a hatékony tanulás alapját. 

Kisiskolás korában maximum egyórás eszközhasználat elfogadható, ugyanakkor nem mindegy, hogy abban az idősávban mivel foglalkozik a gyermek. A serdülőknél szintén célszerű az általuk fogyasztott tartalmakat figyelni, ellenőrizni azt. 

Ezen felül pedig külön figyelmet kell fordítani az éjszakai internetezés jelenségére is, amely a fiatalok iskolai aktivitására és teljesítményére is káros hatással van – részletezte a szakember. 

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára ugyanakkor rámutatott, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek között is sok kontrollvesztett felhasználó van, akik munkavégzésre hivatkozva számos olyan internetes tevékenységet végez, amelynek valójában semmi köze a feladataihoz. Uzsalyné Pécsi Rita szerint tehát látni kell, hogy egy felnőtt is csak akkor tudja a túlzott eszközhasználatot korlátozni, ha a fizikai korlátokat állít fel. A gyermek pedig mintakövető lény, így elsősorban abból tanul, amit lát. Éppen ezért, 

ha a szülő nem képes leszakadni a telefonjáról, akkor a gyermek sem fog másként tenni.

Kereteket kell felállítani 

Kiemelt jelentőségű az eszközhasználat megfelelő keretek közé szorítása az oktatási intézményekben is, enélkül ugyanis a gyermekek nem képesek ellenállni a kütyüknek a tanórák alatt. Egy budai általános iskola felsős tanárának beszámolója szerint ők úgy próbálják az okostelefonok használatát korlátozni, illetve a nem megfelelők tartalmak megjelenésének elejét venni, hogy reggel beszedik, és csak tanítás végén adják vissza a készülékeket. Azoknál a tantárgyaknál viszont, ahol indokolt lehet az okostelefon használata, akkor ideiglenesen visszaosztják a diákoknak. Mint mondta, természetesen nem minden tanuló ért ezzel egyet, így néhányan igyekeznek megtalálni a kiskapukat, például beadják a használaton kívüli telefonjukat, a táskában pedig ott lapul a valódi telefon. Ha viszont lebuknak, akkor a szüleik személyesen az intézményvezetőtől vehetik vissza a telefonokat. Ennek ellenére azonban az a tapasztalata, hogy a tanulóik többsége belátja, hogy milyen céllal nem szabadna használni a telefonját. Elég azonban, ha a közösségben akad néhány olyan személy, aki nem, és megtörténik a baj, ami nemcsak az iskolára, hanem önmagára és a szüleire is rossz fényt vethet.

Persze rendszeresen akad osztályonként egy-két kialvatlan, összeszedetlen gyermek is, aki alig várja, hogy a tanítás végén a kezébe vehesse a telefont és visszatérhessen a virtuális térbe. 

Arra is volt példa, hogy haza kellett küldeni egy gyermeket pusztán azért, hogy kialudhassa magát, mert – mint mondta – hajnalig elhúzódott a sorozatnézés. Természetesen ilyenkor jelezzük a szülőnek is a problémát, akik bár látják azt, sokszor iszonyú nehézségekbe ütköznek, és nem tudják, hogy mit kezdjenek a már kialakult függőséggel 

– részletezte a pedagógus, aki szerint minden ilyen esetben a határozott, következetes keretek azok, amik segíthetnek egy rendszert kialakítani a gyermek online aktivitásában. Kérdésünkre válaszolva továbbá megerősítette, hogy a két nem esetében az internetfüggőség kialakulásának kockázata valóban eltérő lehet. Az általa tanított felsős korosztályban ugyanis sokkal több fiú van, amelyik az internetezés kapcsán nem tudja betartani az egészséges határokat. Tapasztalatai szerint míg a lányok inkább a valódi élményeket, közös programokat preferálják, a fiúk egy része megelégszik egy-egy közös online csapatjátékkal vagy cseteléssel, sőt komolyabb függőség esetén inkább ezt keresik, mintsem a valódi találkozás lehetőségét. 

Fél élet

Azt, hogy az online tér mennyire a gyermekek mindennapjainak részévé vált, egy lapunknak nyilatkozó nyolcadikos tanuló beszámolója is megerősítette, aki tanítási napokon – az osztálytársaihoz hasonlóan – naponta két-három órát tölt online, hétvégente és iskolai szünetekben pedig naponta általában öt-hat órát internetezik. Ilyenkor sokat játszik stratégiai és egyéb kreatív játékokat az asztali számítógépen, kedveli a YouTube-ot, ahol remek animációs és kihívással kapcsolatos videókat szokott találni, és rendszeresen használja a közösségi médiát is. A TikTokot viszont annyira nem preferálja, mert véleménye szerint sok ártalmas tartalom van rajta, ezért mindig fenntartásokkal kezeli a látottakat. A korosztálya ennek ellenére azonban előszeretettel használja azt, és nem mindig felelősségteljesen. Tapasztalatai szerint az osztályában van olyan, aki a fél életét az interneten tölti és nagyrészt játszik rajta, de olyan is akad, akinek egyáltalán nem jelent problémát az eszközök hiánya. Összességében viszont úgy véli, 

szokatlan lenne számukra az okos készülékek nélkülözése, ugyanis megszokták, hogy különböző kütyük veszik körül őket. Saját bevallása szerint amikor távol volt az okoseszközöktől, akkor ürességet érzett és egyből vissza akarta kapni őket. 

Amikor viszont sokáig távol maradt tőlük, akkor hozzászokott a hiányukhoz.

Borítókép: a fiatalok hétköznapokon két-három, hétvégén akár napi öt-hat órát is a világhálón tölthetnek (Fotó: Havran Zoltán)