– A napokban lezárult a brüsszeli szankciókról szóló nemzeti konzultáció, hányan töltötték ki a kérdőívet összesen?
– A pénteki összesítések szerint egymillió-háromszázhatvanháromezren töltötték ki a kérdőívet.
– Milyen következtetéseket von le a kormány ebből?
– Ez a magas szám azt mutatja, hogy a nemzeti konzultáció újra bizonyított. Ha lakosságarányosan nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy más uniós országokban nincs hasonló erejű, párbeszédet erősítő kezdeményezés. Márpedig egy ilyen rendkívül felfokozott helyzetben nagy szükség van arra, hogy a mindennapokat érintő döntésekről kikérjük az állampolgárok véleményét.
Akárhányszor is támadják az ellenzéki pártok a konzultáció intézményét, annyiszor bizonyítja jelentőségét.
Szeretnék ezúton is köszönetet mondani azoknak a szakembereknek, akik sokadjára vesznek részt a konzultáció lebonyolításában, így a kérdőívek kézbesítésében és kiértékelésében. Több mint egymillió kérdőív esetében ez óriási munka.
– Milyen kormányzati lépések várhatók a szankciók ellen a továbbiakban?
Az, hogy mikor kerülnek napirendre újabb szankciós javaslatok és milyen módon, nem csak rajtunk múlik. Bármelyik tanácsülésen, bármelyik kormányfői csúcson felvethetik ezeket, ezért állandóan résen kell lennünk. Az elmúlt hetekben a gázszektor és a nukleáris energia bevonását vették napirendre. Mind a kettő húsbavágó lenne Magyarország számára.
Azért is, mert a gázellátás terén 80 százalékban függünk az orosz szállításoktól. A paksi atomerőmű pedig több mint 40 százalékát adja a hazai áramellátásnak. Ezt azért kell külön kiemelni, mert még olyan javaslat is van, amely a fűtőelemekre is kiterjesztené a szankciókat, ez pedig a jelenleg is működő paksi blokkokat is érintené.
– Az olajembargó alól mentességet harcolt ki a kormány, de a szankció kivetése után mégis ki kellett vezetni a benzinárstopot. Ebből úgy látszik, hogy ez a megoldás nem tudja megóvni a magyarokat a káros hatásoktól, mit tehet a kormány a jövőben?
– Meg kell különböztetnünk a szankciók két hatását. Júniusban az ellátási korlátozás alól harcoltunk ki mentességet, tehát megkapjuk az Oroszországból érkező olajat vezetéken, de az árhatás alól nem tudjuk magunkat függetleníteni. Azért nem, mert ha a többi tagországban életbe léptetik a behozatali korlátozást, akkor eltűnik az orosz olaj az európai piacról. Ha a kereslet eközben nem csökken, akkor ennek árfelhajtó hatása lesz. Ha egész Európában magasabb a piaci ár, akkor ennek hatását Magyarországon is érezni fogjuk.
– Akkor mi a megoldás?
– Nem szabad tovább erőltetni azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek valójában nem Oroszországot, hanem az európai gazdaságot korlátozzák. Az úgy nincs rendben, hogy Oroszország még növelte is az energiabevételeit, a gazdasági visszaesésük kisebb a vártnál, Európa viszont a recesszió sötét fellege alá került.
A világ nagy gazdasági térségei közül most Európa kilátásai a legrosszabbak. Miért kellene hagynunk, hogy ez így maradjon?
– Ambivalens év volt a 2022-es: az esztendő első felében rekord választási győzelmet ünnepeltek, év végére viszont rekordinflációval és az emberek mindennapi életét érintő nehézségekkel találta szembe magát a kormány. Hogyan értékelné az ez évi kormányzati teljesítményt?
– A 2022-es év a nem várt, nem remélt és nem kért eseményekről szólt, és arról, miként próbál az egész ország helytállni egy ilyen helyzetben. Járványból ki, háborús helyzetbe be, nyomában pedig gazdasági nehézségek. Röviden így lehet összefoglalni ezt az évünket. Büszkék vagyunk a kétharmados felhatalmazásra, de a győzelmi ünneplés a választás estéjére korlátozódott.
A háború árnyékában nem választási ünneplésre és elbizakodottságra van szükség, hanem kettőzött erejű munkára. Így most az a legfontosabb feladatunk, hogy biztosítsuk az ország energiaellátását, kordában tartsuk a rezsiköltségeket, a munkahelyeket pedig megőrizzük. Az elmúlt hónapokban hozott kormányzati döntések mind ezt szolgálták. Én jelentős eredménynek tartom, hogy a mostani körülmények között is nagyobb a gazdasági növekedésünk az uniós átlagnál, mint ahogy a munkanélküliség is jóval alacsonyabb. Biztató fejlemény az is, hogy még a mostani helyzetben is megszületett a megállapodás a minimálbér újabb emeléséről. A nyugdíjak is emelkednek, és ha az uniós pénzek megérkeznek, a pedagógusok béremelése is jelentős lesz, amit 2025-ig újabb emelési hullámok követhetnek.
– Ön a parlamenti munka egyik koordinátora a kormány részéről. Az ellenzék amellett, hogy leginkább zsugorodott, meg is változott a 2022-es választások után. A DK lett a legerősebb baloldali párt, és megjelent a Mi Hazánk Mozgalom. Hogyan változtat a kormányzati kommunikáción ez a felállás?
– Valójában nem igazán változtak az erőviszonyok a patkó túloldalán. Inkább csak az történt, hogy a választási eredmények még látványosabbá tették azt, amit mi már mondtunk az elmúlt években: a gyurcsányista DK letarolta vagy inkább visszafoglalta a baloldalt, és bekebelezte, tagozattá fokozta le a Jobbikot. Ennek egyfajta oldalvizes következménye az, hogy a Jobbik helyén megjelent a Mi Hazánk. Érdemes ezt a fejleményt figyelembe vennünk, de önmagában ez nem ok arra, hogy változtassunk a parlamenti munka eddigi menetén. Már csak azért sem, mert a kormányoldalnak megvan a stabil többsége ahhoz, hogy cselekedjen. Azt azért elmondjuk, és el is fogjuk mondani, hogy az időközben megalakult árnyékkormány miben hozna mást a magyarok életébe. Van zsákjukban minden rossz: adóemelés, fizetős egészségüggyel kapcsolatos tervek és önfeladáson alapuló külpolitika. Nem hiszem, hogy Magyarországon sokan kérnének ebből.
– Azért megváltozott valamennyire a kritika iránya. Jelenthet-e veszélyt a kormányra a mostani ellenzék?
– Ha megpróbálom felidézni, hogy mi volt az ellenzék fő állítása a választás utáni időszakban, nem nagyon tudnám megmondani. Azt az alapállást, miszerint minden eredendően rossz, ami a kormánytól érkezik, nem tartom megalapozott alternatívának.
Másrészt, azt hiszem, sokan végigpörgetik magukban, hogy egy ilyen válságos időszakban milyen kockázata lenne annak, ha azok kerülnének a kormányrúdhoz, akik az elmúlt években csak a provokációkban jeleskedtek, korábban meg abban, hogy csődközelbe vitték az országot.
– Tanult valamit az ellenzék 2010 óta? Az elmúlt tizenkét évben rendre megkapták a kormányoldalról azt a vádat, hogy külföldről finanszírozzák őket, most pedig egy elég komoly bizonyíték is napvilágra került ezzel kapcsolatban: hárommilliárd forintnyi támogatást kaptak az Amerikai Egyesült Államokból. Hogyan változtat ez a kormánypártok hozzáállásán?
– A külföldi finanszírozás nem vád, hanem nyers tény. Nem új jelenség az esetükben, de most az összeg nagyságrendileg nőtt. Sokan sokáig azt hihettük, hogy a mindent tagadó ellenzéki politika fő oka a szellemi restség vagy az volt, hogy robotüzemmódba kapcsoltak egy rosszul végiggondolt ellenzéki szerepfelfogást. Ennél azonban súlyosabb a helyzet. A külföldi finanszírozás épp ennyire oka annak, hogy az ország érdekeivel szemben foglaltak állást a meghatározó ügyekben.
A sokmilliárdos támogatás ugyanis nem jóságos nagybácsiktól és nagynéniktől érkezik. Azért kérnek valamit.
Most látványosan összedőlt a dolláros kártyavár. Ahány nap, annyi hazugsággal buknak le. És hiába próbálják asztal alá söpörni a lapokat, mindenki látja, hogy mi történt.
– A titkosszolgálati jelentések egy jó részét nyilvánosságra hozták ezzel kapcsolatban. Tesznek-e további lépéseket?
– Nézzük meg először, hogy hova vezetnek a botrány szálai! Egyelőre még abban a helyzetben vagyunk, hogy napról napra növekszik az összeg, ami a baloldali szereplőkhöz érkezett. Már az is kiderült, hogy a nyilvánosság egyéb szereplőihez, így médiumokhoz is vándorolt ebből a pénzből.
Amit látunk, az az elmúlt évtizedek legnagyobb beavatkozási kísérlete, ami nem csupán a választási beavatkozás miatt problémás, hanem azért, mert ezek az óriási összegek tartósan beépülnek a baloldali politikába.
Az országnak alapvető érdeke, hogy olyan ellenzék üljön a parlamentben, amely a saját lábán áll, nem külföldi megrendeléseken csüng, és nem külföldi buksisimogatásokat remél.
