A szürke farkas tragédiája csak a jéghegy csúcsa, állítják a szakemberek

Nagy sajtóvisszhangot és közfelháborodást váltott ki az M237 kódszámú, GPS-nyakörvvel jelölt svájci farkas valószínűsíthető kilövésének híre Hidasnémetiben, akárcsak a szinte napra pontosan két éve lelőtt bolgár, szintén jeladós barátkeselyű ügye Szabolcsbákán, vagy a másfél éve történt tömeges madármérgezés Turán. Ezekben a kirívó esetekben jogos és szükséges a közfelháborodás, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek csak a „jéghegy csúcsát” jelentik a hazai illegális ragadozópusztítás tükrében – írja közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

1657104289 Fotó: Pat-s pictures Forrás: Shutterstock

A konkrét bűncselekmények mellett a probléma gyökerével is foglalkozni kell – fűzték hozzá. Emlékeztetnek, az M237-es farkas négy országban kalandozott, míg végül Magyországon, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Hernádnémeti határából, a Hernádmenti Földtulajdonosi Vadásztársaság működési területéről  érkeztek az utolsó jelei. 

A területileg illetékes Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai érzékelve a problémát azonnal tájékoztatták a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) illetékes nyomozóit. Az eset kivizsgálásában más nemzeti park igazgatóságok szakemberei mellett az MME méreg- és tetemkereső kutyás egysége is részt vett.

A lakosság nagy része a vadászokat hibáztatja az ilyen esetek elkövetésével kapcsolatban, de az általánosítás, azaz az egész vadásztársadalom elítélése természetesen itt sem lehet helyes álláspont – hívták fel a figyelmet. A mintegy 70 ezer hazai vadászt képviselő Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) közleményében a leghatározottabban elítélte a természetkárosítás bármilyen formáját, valamint 

elítél minden jogellenes cselekményt, különösen azokat, amelyek nem jogszerű vadászati körülmények következtében állnak elő. 

Ugyanakkor azzal tisztában kell lenni, hogy a ragadozók ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban az elmúlt tíz évben elítélt vagy meggyanúsított személyek – néhány kivételtől eltekintve – hivatásos vagy sportvadászok voltak – jegyezték meg. 

Hozzáfűzik, hogy a mai napig általános a ragadozók „boszorkányüldözése”, azaz sokan érzelmi oldalról ítélik meg a vadon élő ragadozókat. Ugyanakkor szerencsére látható, hogy az ilyen bűncselekmények egyre nagyobb közfelháborodást váltanak ki, nem csak a természetvédelemben dolgozók vagy az állatbarát laikusok között, de a vadásztársadalmon belül is. Ezzel párhuzamosan egyre gyakoribbak a gyanúsítottak felderítésével és vádemeléssel záródó sikeres rendőrségi nyomozások is. Mindezek hatására remélhetőleg precedensértékű bírósági ítéletek születnek ezekben a közismert ügyekben, így kevesebb ragadozó állat juthat a svájci farkas sorsára – összegzett az MME. 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Shutterstock)