– Sajtóhírek szerint az Európai Parlament (EP) megkérdőjelezi, hogy Magyarország képes lesz-e hitelesen ellátni az EU Tanácsának elnöki tisztségét 2024-ben. Az EP terve befolyásolhatja az előkészületeket az elnökségi feladatok ellátására?
– Ennek kapcsán talán azzal kezdeném, ha így halad az Európai Parlament, nem marad más politikai portékája, mint a valódi jogállamiság teljes kiüresítése és politikai eszközként való beáldozása a liberális fősodortól viszolygó, erős nemzeti identitással rendelkező tagállamokkal szemben. Szeretném egyértelműen leszögezni, hogy az Európai Parlamentnek a tanács soros elnökségének meghatározásában semmilyen szerepe nincs, az uniós jog nem biztosít hatáskört ebben a kérdésben (sem) az Európai Parlamentnek. Kissé visszás számomra, hogy az Európai Parlament mint a „jogállamiság puha páncélú élharcosa” az alapvető hatásköri feladatokat sem veszi figyelembe az uniós intézmények kapcsán.
Ezért marad az Európai Parlamentnek az egyetlen eszköze a politikai nyomásgyakorlás és a június elejére időzített politikai nyilatkozat Magyarország ellen.
– Milyen jogi lehetőségei vannak az EP-nek arra, hogy megakadályozza hazánk soros elnökségét?
– Jogilag? A rövid válaszom: semmilyen. Sőt, inkább arról az oldalról közelíteném meg ezt a kérdést, hogy hogyan sérti pusztán ennek a felvetése is az uniós jogot. Példátlan és vegytiszta politikai támadás az Európai Parlament részéről egy olyan politikai nyilatkozat elfogadása, amely a szerződések rendelkezéseivel és az Európai Tanács, illetve a tanács által elfogadott jogszabályokban foglaltakkal egyenesen szembemegy, s mindezt azzal a céllal, hogy egy tagállamot megakadályozzanak és ellehetetlenítsenek az őt megillető pozíció betöltésében. Ebből fakadóan az Európai Parlament részéről ez a politikai nyomásgyakorlás nemcsak Magyarország, de az uniós intézményrendszer elleni fellépésként is értelmezhető, hiszen a tanács működésének akadályozására is irányul. Ráadásul a tagországok elnökségi trojka keretében látják el ezt a felelősségteljes feladatot, tehát nem csupán hazánknak árt egy ilyen javaslat, hanem az elnökségi triót alkotó másik két tagállamnak, jelen esetben Spanyolországnak és Belgiumnak is, hiszen ezen országok felkészülését és az együttműködését is szétzilálná.
Ki kell mondani, hogy az Európai Parlament fellépése nem csupán a tagállamok egyenjogúságának elvét tiporja lábbal, de a lojális együttműködés alapelvét is súlyosan sérti, amelynek értelmében az unió és a tagállamok kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.
A 2016/1316 tanácsi határozat 2030 végéig rendelkezett a tanácsi elnökségi sorrendről. Ennek értelmében az Európai Parlament nyomásgyakorlása a – jogállamiság részét képező – jogbiztonság alapelvét is alapvetően sérti, hiszen kiüresíti azt kiszámíthatóságot, tervezhetőséget, amire egy tagállam az elnökségi feladatok eredményes ellátására való felkészülés időszakában számíthatna.
