A történelem nem, de a digitalizáció előtti korszak véget ért – mondta köszöntőjében Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója a Digitális trendek című konferencián, melyet a Kertész Imre Intézetben tartottak. Szerinte a digitalizáció olyan, mint a foci és az időjárás abból a szempontból, hogy mindenki ért hozzá. Kifejezte, hogy a digitalizációban olyan szempontokat próbál érvényesíteni, amelyek történészként közelebb állnak hozzá. – Ma már minden történést rögzítenek digitális eszközökkel, ezeket mindenki ismeri és használja – vélekedett.
Hangsúlyozta, tudomásul kell venni, hogy a világ megváltozott, és aki ezzel nem tart lépést, az a vesztesek közé fog kerülni, a magyarság alapvető feladata viszont az, hogy a győztesekhez tartozzon.
A főigazgató kitért arra is, hogy a digitális oktatásban a legfontosabb dolog a prioritásokra való felkészítés, az emberek tanuljanak meg élni a legújabb eszközök adta lehetőségekkel, mert például az e-mail már egy elavult eszköznek tűnik. Kiemelte: a kormány azt a feladatot bízta az intézetre, hogy vizsgálják meg: a történelemoktatásban a digitalizáció milyen lehetőségeket biztosít.
– A történelem és a magyar a két legfontosabb identitásképző anyag, ezért elengedhetetlen, hogy ezeket mi magunk fejlesszük ki – világított rá.
Emlékeztetett, a Covid-járvány alatt a kormány rekordgyorsasággal állította át a képzést, amelynek során óriási tapasztalatokat szereztek. – Az 1956-os szabadságharc és forradalom, illetve az első világháború anyaga lett a pilottananyag, amelyeket interaktív részekkel láttak el, ezeket a diákok és a tanárok is haszonnal tudják forgatni. – Nagyon sokat dolgoztak a munkatársak azért, hogy ezt a konferenciát megrendezhessék, az elkészült tananyagokat már bemutatták diákcsoportoknak is, és a tanárok véleményének bedolgozásával át tudják nyújtani az államtitkárságnak javaslataikat az év végéig – zárta beszédét Schmidt Mária.

Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára a rendezvény egyik kerekasztal-beszélgetésén arra emlékeztetett, hogy rövid idő alatt nagy változások következtek be az utóbbi évtizedben a digitalizációban. Szerinte nem lehet a kormányzati kommunikációt úgy végezni, ahogy a digitális világ megkövetelné tőlük, mert a megbízható saját álláspontjukat fogalmazzák meg nagy pontossággal. Leszögezte, hogy a digitalizációt és a virtualitást nem szabad összekeverni, mert a digitalizáció a valóság egy új formában való rögzítését, a virtualizáció pedig egy mesterséges valóság létrehozását jelenti. Nagy problémának nevezte, hogy az állam csak „a technológiai fejlemények után kullog.”
Kiemelte: a virtualizáció a cancel culture, az eltörléskultúra áldozata, mert mindent megpróbál lebontani, többek között azt a rendet is, amiben a digitális folyamatokat szabályoznák.
Szerinte az a döntő kérdés, hogy a digitalizációt hogyan lehet mederbe terelni, amit „nekünk magunknak kell végrehajtani”.