„A béke ideje” – ez a mottója az idei Tusnádfürdő XXXII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvénysorozatának, ahol Orbán Viktor miniszterelnök néhány nap múlva, szombat délelőtt tartja meg hagyományos beszédét. A 2011-es tusnádfürdői beszéd, amelyet a miniszterelnök a néhány héttel korábban zárult első uniós magyar elnökség tapasztalatainak birtokában tartott, beteljesült jóslatnak is tűnhet az Európai Unióra vonatkoztatva:
„Egy szervezet csak akkor lehet erős, ha világos a hivatása, világos a szolgálat, amit el kell végeznie, és világos a felelősség, amit viselnie kell. Ha nincs hivatás, szolgálat és felelősség mögötte akkor hiába nagy, valójában erőtlen és sebezhető, korrupt lesz, részrehajlóvá válik, és érdekcsoportok befolyása alá kerül, ezzel egy időben pazarlóvá és önérdekűvé válik, vagyis bürokratizálódik” – idézte fel Orbán Viktor egykori beszédét a XXI. Század Intézet jogásza, Petri Bernadett, aki arra is emlékeztet:
Magyarország 2011-ben egy gazdasági krízis kellős közepén töltötte be a soros elnöki tisztséget. 2023-ban egy újabb európai uniós elnökség előtt állunk, amelynek tétje még nagyobb, mivel az egység és a demokrácia van válságban Európában.
A Szabad Európa munkacsoport tagja, a XXI. Század Intézet kutatója Magyarország két soros elnökség között szerzett európai uniós tapasztalatait tekintette át. – A korai időszakban az Európai Unió hivatalos ideológiája folytonosan igyekezett fenntartani a kölcsönös tisztelet és a tagországok közötti egyenrangúság képét, még ha a valóság mást is mutatott. Uniós tagságunk kezdeti éveiben elfogadtuk még, hogy a régi tagállamok csak megnyerendő eszközként viszonyulnak hozzánk, miközben a jogaink közötti aszimmetria továbbra is fennmaradt – vélte Petri Bernadett, aki szerint:
A gazdasági válság nem érintette az elnökségi periódus sikerességét, hiszen olyan jelentős kezdeményezések kötődnek a magyar elnökség félévéhez, mint az Európai Unió Duna stratégiája, a gazdasági kormányzás eszközeként bevezetett első európai szemeszter eljárás, az energiabiztonság megerősítése, vagy az uniós romastratégia.
– Az elmúlt tizenkét év során minden tekintetben lehetőségünk nyílt arra, hogy kiismerjük az Európai Unió valódi működését, amely intézményeinek működését korántsem az átláthatóság jellemzi, hanem sokkal inkább a szubjektív diskurzus, a hátsó ajtós megoldások, a kéz kezet mos elvére épülő „csomagmegállapodások” – fejtette ki az elemző.
Petri Bernadett értekezésében felidézte azt is, hazánk az elmúlt években számtalan leckét kapott az Európai Uniótól: miután Magyarország nemet mondott az illegális bevándorlók befogadására a 2015-ös migrációs krízis idejében, még vehemensebbé váltak az európai baloldal támadásai, és a Sargentini-jelentéssel elindították a 7-es cikkely szerinti jogállamisági eljárást; legutóbb pedig akkor kerültünk “közelharcba”, amikor egyet nem értését fejezte ki Magyarország az Ukrajnának nyújtott segélyek és a globális társaságiadó-minimumról szóló uniós döntések kapcsán.
„Magyarország minden európai országot részben tudatosan, részben ösztönösen megelőzve adta meg a helyes választ arra a korszakváltásra, amelynek a kapujában vagyunk. Ugyanis az összefogás és az egység csak akkor ér valamit, hogyha az politikai döntésképességben fejeződik ki.” – idézte fel Petri Bernadett Orbán Viktor miniszterelnök 2011-es tusványosi beszédét.
Az elemző szerint ez ma sincs másképp: Magyarország ugyanis újabb korszakváltáshoz érkezett.
Mint fogalmazott, az elmúlt évtized során nemcsak elszenvedői voltunk a jogállamisági eljárásoknak, de mi magunk is éberebbé váltunk az Európai Unió intézményeinek működésével kapcsolatban. – Az Európai Unió 2024 második felében sorra kerülő magyar elnökségének egyik lényeges törekvése, hogy napirendre tűzze az uniós intézmények jogállamisági elszámoltathatóságát. Nem véletlenül küzd ellene az Európai Parlament továbbra is minden lehetséges eszközzel.
– Történelmi múltunk szomorú alapvetése, hogy a háború egyidős Európával, a XX. század pedig különösen sok szenvedést hozott az itt élő népek számára. Az Európai Unió életre hívásának oka éppen ez: nem más, nem több és semmi esetre sem kevesebb, mint a háború bármely formájának elutasítása a kontinensen. A béke, az európai egység biztosítása tehát nemcsak erkölcsi elvárás, hanem jogállamisági kötelezettség – foglalta össze a XXI. Század Intézet jogásza.
A XXI. Század Intézet teljes bejegyzése itt olvasható el.
