Megújulás helyett tovább töredezik a baloldal

A XXI. Század Intézet elemzése szerint a Demokratikus Koalíció továbbra is az ellenzék legerősebb pártja.

Fotó: Fotó: Havran Zoltán/Magyar Nemzet

Miközben a domináns szerepben lévő kormánypártok stabilan tartják a pozíciójukat, addig az ellenzéki oldalon politikai túlkínálat alakult ki. A rendszerváltoztatás óta soha ennyi balliberális párt nem versengett még az ellenzéki választópolgárok bizalmáért: jelenleg tizenkét olyan szervezet készül a 2024-es választásokra, amelyeknek legalább önkormányzati szinten van esélyük eredményt felmutatni – olvasható a XXI. Század Intézet legújabb elemzésében.

Mint írták, tovább nehezíti a helyzetet, hogy a balliberális ellenzéki oldal politikáját 15 pártelnök/társelnök, illetve összesen 18 vezető politikus határozza meg, ami hitelességi problémát okoz.

Az elmúlt tizenhárom évben az ellenzéki pártok sem külön-külön, sem összefogásban, legutóbb pedig külföldi anyagi támogatás segítségével sem tudták legyőzni a kormánypártokat az országgyűlési választások során.

Radikális változás nem történt a balliberális oldalon: a destruktív magatartás és a nyugati, progresszív célok kritika nélküli másolása változatlanul jellemző maradt, ahogy a 2010 előtti balliberális oldal vezető politikusainak nagy része is meghatározó pozícióban folytathatta munkáját. Erre jó példa a Dobrev Klára által létrehozott árnyékkormány személyi összetétele. 

A balliberális politikai elit ugyan kiegészült (a Jobbik és az LMP is betagozódott), kisebb részben fiatalodott (Momentum), de valódi megújulás sem szervezeti, sem pedig személyi vonatkozásban nem ment végbe. A baloldali pártok permanens politikai krízise az egész ellenzéket sújtó rendszerszintű válsággá szélesedett, amelynek szembetűnő jele a fragmentálódás.

Az elmúlt hónapok során a politikai erőviszonyok érdemben nem változtak: a kormánypártok népszerűsége továbbra is kiemelkedik a mezőnyből, miközben az ellenzék rosszabb állapotban van, mint a két évvel ezelőtti összefogás előtt volt. Sem a háború okozta infláció, sem pedig a kormányellenes akcióvá szélesedett úgynevezett pedagógussztrájkok nem változtatták meg az erőviszonyokat: az ellenzék nem tudott profitálni a válságból.

A Demokratikus Koalíció – habár népszerűségének növekedése megtorpant – továbbra is dominálja a baloldalt, míg a Momentum hátránya behozhatatlannak tűnik, a kis pártok viszont csak a túlélésért küzdenek. A Jobbik, az LMP és az MSZP helyzete jelenleg kilátástalan, így amennyiben nem tudják magukat markánsan megkülönböztetni és még a szervezeti válságuk is tovább mélyül, nem lesz esélyük a 2024-es EP-voksoláson mandátumot szerezni.

Kilenc hónap múlva önkormányzati és EP-választások lesznek, így már most elindult a helyezkedési verseny a balliberális térfélen. 

A történelmi töredezettség miatt kiélezett versengés várható a balliberális ellenzéki oldalon az ősz folyamán. 

A pártok igyekeznek megkülönböztetni magukat a többi szervezettől, és miközben kormányellenes retorikát folytatnak, várhatóan egymást is támadni fogják.

Az EP-választás tisztán pártlistás szavazás lesz, míg a helyhatósági voksoláson az állampolgároknak személyek – polgármesterek és képviselőjelöltek – között is választaniuk kell, a politikai túlkínálat miatt így ebben az esetben a balliberális ellenzéki pártoknak valamilyen formájú együttműködésre lesz szükségük. 

Mivel előválasztások nem jöhetnek szóba, gyakorlatilag háttéralkukra kell számítani, ami szintén fel fogja erősíteni a politikai küzdelmet,

hiszen minden balliberális oldali aktor számára létkérdés, hogy minél nagyobb erőt mutasson fel az ellenfeleivel/szövetségeseivel szemben. A balliberális oldal pártjainak tehát úgy kell együttműködniük helyben az önkormányzati választásokon, hogy közben országosan versengenek egymással. Erre a dilemmára egyelőre nincs releváns válasza az ellenzéknek.

Borítókép: baloldali nagygyűlés (Fotó: Havran Zoltán)