Az elmúlt tizenhárom évben az ellenzéki pártok sem külön-külön, sem összefogásban, legutóbb pedig külföldi anyagi támogatás segítségével sem tudták legyőzni a kormánypártokat az országgyűlési választások során.
Radikális változás nem történt a balliberális oldalon: a destruktív magatartás és a nyugati, progresszív célok kritika nélküli másolása változatlanul jellemző maradt, ahogy a 2010 előtti balliberális oldal vezető politikusainak nagy része is meghatározó pozícióban folytathatta munkáját. Erre jó példa a Dobrev Klára által létrehozott árnyékkormány személyi összetétele.
A balliberális politikai elit ugyan kiegészült (a Jobbik és az LMP is betagozódott), kisebb részben fiatalodott (Momentum), de valódi megújulás sem szervezeti, sem pedig személyi vonatkozásban nem ment végbe. A baloldali pártok permanens politikai krízise az egész ellenzéket sújtó rendszerszintű válsággá szélesedett, amelynek szembetűnő jele a fragmentálódás.
Az elmúlt hónapok során a politikai erőviszonyok érdemben nem változtak: a kormánypártok népszerűsége továbbra is kiemelkedik a mezőnyből, miközben az ellenzék rosszabb állapotban van, mint a két évvel ezelőtti összefogás előtt volt. Sem a háború okozta infláció, sem pedig a kormányellenes akcióvá szélesedett úgynevezett pedagógussztrájkok nem változtatták meg az erőviszonyokat: az ellenzék nem tudott profitálni a válságból.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!