Minőségi elmozdulás a szakképzésben

Jelentős minőségi elmozdulást történt a szakképzésben, köszönhetően annak, hogy jobban kötődik a felsőoktatáshoz, valamint átláthatóbbá és számonkérhetővé vált – mondta a Magyar Nemzetnek Pölöskei Gáborné szakképzésért felelős helyettes államtitkár. Mint hangsúlyozta, az ágazati központokban először a kompetenciafejlesztésre helyezik a hangsúlyt, és csak ezután küldik szakmai gyakorlatra a tanulókat a cégekhez. Ahhoz pedig, hogy minél több vállalat csatlakozzon a duális képzést nyújtó programokhoz, szükség van az ÉVOSZ és a területi kamarák segítségére – fejtette ki.

Fotó: Arpad Kurucz

Sikeresnek értékelhető a megújulás a szakképzésben, elsősorban azért, mert ezzel a szakképzés átlátható, átjárható, dinamikusan fejlődő és számonkérhetővé vált – fejtette ki lapunknak Pölöskei Gáborné, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) szakképzésért felelős helyettes államtitkára. Úgy folytatta, hogy másodsorban azért, mert sikerült a szakképzést jobban a felsőoktatáshoz is kötni, ezáltal jelentős minőségi elmozdulásnak lehetünk ma szemtanúi. A változtatást a gazdaság összes ágazatának szereplői igényelték, hiszen ők maguk hívták fel a figyelmet a korábbi rendszer hiányosságaira.

Pölöskei Gáborné: A hátrányos helyzetűeket is segítik a szakképzésben (Fotó: Kurucz Árpád)

– A gondokat az emberek leginkább az építőiparban és a szolgáltató ágazatoknál érzékelték, amikor egyre több kontár jelent meg a piacon – idézte fel.

Az ágazatválasztás előnyei

Lényegesnek nevezte, hogy a vállalatok és a gazdálkodók továbbra is fontos szerepet játszanak az oktatásban, hiszen a tanulók jelentős számú gyakorlati órát töltenek a gazdálkodóknál a duális képzésben, jelentkezéskor azonban még nem szakmát választanak, hanem ágazatot. Az ágazatválasztással történik a kompetenciák elsődleges fejlesztése, vállalatokat ismertetnek meg velük, melyeken keresztül megmutatják nekik, hogy milyen szakmák és munkakörök vannak. – Az bizonytalan, hogy egy szakma néhány évtized múlva még létezni fog-e, vagy a most tanított technológia a jövőben mennyire lesz modern. Az ágazathoz tartozó alapokat és készségkompetenciákat kell erősíteni, hogy a fiatalok jól tudjanak reagálni a jövőbeli változásokra, a szakmát pedig ezután tanulják – mutatott rá a helyettes államtitkár.

Emlékeztetett, régebben az építőiparban 14 éves gyerekeket vittek a helyszínekre, például kőművesmunkát végezni az építkezéseken, ahol érdemi munkát nem tudtak végezni, hiszen nem ismerték a szakmát, és a fizikai erőnlétük miatt sem lehetett őket ilyen munkakörbe bevonni. Ez mára megszűnt, mert csak akkor mehetnek a cégekhez, amikor megismerik a szakmát és megerősödik a gyakorlati oktatáshoz szükséges alaptudásuk.

Az ágazati központok létrehozását Pölöskei Gáborné azzal indokolta, hogy bizonyos esetekben a duális partnerség terhet jelenthet a cégeknek még akkor is, ha az állam részben megtéríti az erőfeszítéseiket. 

– A mesterember a tanítás alatt kiesik a munkából, ami főleg a kis- és közepes vállalatoknak okoz gondot. Az ágazati képzőközpontokban több cég együttesen hoz létre egy nonprofit kft.-t, megosztva az oktatás miatt létrejövő terhet. A cégnek tagja lehet a képzőcentrum is, amely átvállalja a tanulók alkalmazásával járó adminisztratív nehézségeket. A közös képzési programot úgy alakítják ki, hogy a diákok ne csak egy vállalat munkafolyamatát és eszközeit ismerjék meg, hanem több helyen is szerezhessenek gyakorlati tapasztalatokat – világított rá a helyettes államtitkár.

Egyre több a jó gyakorlat

Példaként említette, hogy nemrég Siófokon adtak át egy ágazati centrumot, ahol öt neves vendéglátóipari cég állt össze és az iskolával együttműködve dolgozták ki a képzést. Egy másik jó példa Esztergom, ahol a helyi vendéglátók hoztak létre egy 18 cégből álló ágazati központot, így találva harmonikus megoldást az adminisztratív terhek elosztására. Hasonló történt a gépiparban Zalaegerszegen, ahol kilenc cég fogott össze, illetve a nagyvázsonyi ácsképző központban, amit egy mesterember saját forrásból hívott életre. Ide idén 36 ácstanuló jelentkezett, amíg a régi iskolai rendszerben csak kettőt tudtak képezni – érzékeltette a fejlődést Pölöskei Gáborné. Hozzátette, Pécsről egy informatikai centrum kialakítására érkezett igény, ami azért is különleges, mert informatikából nem jellemző a duális képzés.

Kitért arra is, hogy az építőiparban az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) elképzelése szerint hat centrumra volna szükség, amivel az államtitkárság és több vállalkozó sem ért egyet, mert kevésnek tartják. 

Az ÉVOSZ-szal ellentétben úgy vélik, hogy az országos lefedettség fontosabb, illetve olyan hátrányos helyzetű gyerekek is járnak a képzésekre, akiket nehezebb mobilizálni, ezért az ő képzésüket helyben kell megoldani. 

A helyettes államtitkár hangsúlyozta: nagyon sikeres a hátrányos helyzetű tanulók integrációja az új szakképzési rendszerben, ami például a gyerekeket segítő ösztöndíjprogramnak is köszönhető. Ez általános ösztöndíj, vagyis minden diák részesül belőle, amíg munkaszerződésre nem vált a képzése.

Ösztöndíjak és pluszpontok

Pölöskei Gáborné rámutatott: a hátrányos helyzetű diákok közül sokan nem tudják elvégezni az általános iskolát, ezért nekik találták ki a Dobbantó programot, ami abban segít, hogy elkezdhessék a műhelyiskolát és egy részszakmát is tanuljanak. Sikerként könyvelte el, hogy a gyerekek kilencven százaléka elvégzi ezt, közel negyven százalékuk pedig az iskolarendszerhez csatlakozik megtanulni az egész szakmát. Hangsúlyozta; a szakképzés összetettségét mutatja, hogy egyik részről segíteni kell a hátrányos helyzetű gyerekek boldogulását, másik részről biztosítani kell mindenkinek a felsőoktatás felé a karrier lehetőséget. Ezért is hozták létre az okleveles technikusi képzést a kiemelkedően tehetséges tanulók számára.  

Ebben az évben már 24 egyetem 97 technikummal kötött ilyen együttműködési megállapodást. Az építőiparban öt olyan magas színvonalú technikum működik az országban, ami az egyetemekkel összehangolt tanulmányokra készíti fel a legjobbakat. 

– A képzés elvégzése megkönnyíti a felvételt, és még legalább harminc kreditpontot is lehet gyűjteni vele, fél évvel rövidítve az egyetemi képzést – mondta.

A helyettes államtitkár szerint remek visszajelzés a rendszer működőképességéről, hogy az építőiparban 12 600 gyerek tanult a 2021–22-es tanévben, ami 14 200-ra emelkedett tavaly. – Ez is azt erősíti, hogy a szakképzést a vállalatokkal együtt lehet jól működtetni. Ehhez duális partnereket kell bevonzani, akik jelenleg mintegy 4800-an vannak, de az építőiparban ebből csak 460-an. Ezért lenne fontos, hogy az ÉVOSZ és a területi kamarák segítsenek azoknak a vállalkozóknak a felkutatásában, akik duális partnerként a rendszerbe léphetnének – emelte ki.

Borítókép: A diákok több helyen szerezhetnek gyakorlati tapasztalatot (Fotó: Kurucz Árpád)