„A tehetséggondozás a szívügyem”

Törődni kell a gyerekekkel, felemelni a személyiségüket is a tudásszintjükön kívül – mondta lapunknak Tófalusi Péter, Rátz Tanár Úr-életműdíjjal frissen kitüntetett fizikatanár. A mesterpedagógus kiemelte: szakmai ­sikereit családi hátteréből származó emberszeretetének köszönheti, valamint annak, hogy mindig céltudatos és kitartó volt. A fiatal fizikatanároknak azt javasolja, higgyenek magukban, és legyen bennük érzékenység, mert az erőfeszítések később meg fognak térülni.

– A legjobban azt szeretem a tanításban, amikor látom a diákokon, hogy ők is élvezik az órát, ez doppinghatást jelent nekem – mondta lapunknak Tófalusi Péter, a Magyar Természettudományos Oktatásért Alapítvány Rátz Tanár Úr-életműdíjával idén kitüntetett mesterpedagógus. A Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának fizikatanára saját bevallása szerint mindig is pörgős személyiség volt, és továbbra is van benne belső motiváció, tűz arra, hogy valami újat és szépet mutasson a tanulóknak, amiért ők hálásak. Szeret játékosan tanítani, ki nem hagyná például a debreceni Mihály-napi vásárt, ahol az oktatásban jól alkalmazható eszközöket szokott beszerezni. Akkor is rendszerint benéz egy játékboltba, amikor fizikaversenyre viszi a gyerekeket. – 

Élni kell a „homo ludensnek”, azaz a játékos embernek a fizikaoktatásban. A jó kapcsolódás a diákokkal a sok közös élménynek köszönhető. Nem szabad sajnálni az időt arra, még hétvégénként sem, hogy együtt legyünk a gyerekekkel 

– hangsúlyozta.
A mestertanár felidézte: nagy hatással voltak rá a fizika apostolának, a legendás Öveges professzornak a műsorai, illetve a Mindenki iskolája című filmsorozat, de édesapja is sokat adott intellektuális fejlődéséhez azzal, hogy megszerettette vele a könyveket, így már fiatalon is a könyvtárakban ismeretterjesztő és fizikai tárgyú könyveket olvasott.

Vallásos családi háttér

Tófalusi Péter Egerben nőtt fel mélyen vallásos családban, katolikus nevelést kapott, és a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola elvégzése után sikerült egy gimnáziumban Gyomaendrődön elhelyezkednie olyan diplomával, amellyel csak általánosban taníthatott volna. Közben elvégezte Budapesten az ELTE fizikatanári kiegészítő szakát, ahol megszerezte a gimnáziumi tanításhoz szükséges képesítést. Debrecenben lakó, leendő feleségéhez költözött, a cívisvárosban kapott főállást a Dóczy Gimnáziumban, mellette pedig tanított a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban és a hevesi Eötvös József Középiskolában is, azaz nem mindennapi módon egyszerre három különböző megyében adta tovább fizikatudását.

Kiemelte: nagyon jól kamatoztatható a fizikaoktatásban és az általános emberi kapcsolódásban az érzelemgazdag szülői háttér, mert ennek is nagyban köszönhető, hogy tanár és diák jobban tud egymásra hangolódni. – A gyereknek éreznie kell, hogy gondolok rá és törődöm vele. Nem azért vagyok ott, hogy sanyargassam, hanem hogy felemeljem akár a személyiségét, akár „csak” a tudásszintjét. A tudás és a szeretet párosa egy egymást erősítő interferencia – fejtette ki Tófalusi Péter.
Az életműdíjas mesterpedagógus úgy érzi, hogy ehhez a diákjai jó alapot szolgáltattak, szerényen hozzátéve, hogy biztosan szerencséje is volt velük. – Rengeteg szeretetet kaptam az édesanyámtól, amiről úgy vettem észre, hogy jól felhasználható a tanításban. Az ember azt gondolja, hogy itt van ez a rideg, tartalomprecíziós gondolkodást kívánó, kegyetlenül lecsupaszított tudomány, amit meg kell úszni és túl kell élni. Pedig 

a fizikaórákat, szakköröket és bemutatókat lehet élvezni, persze nem mindenkinek és minden pillanatban, tanárként mégis erre kell törekedni 

– mutatott rá.

Élmény a tehetséggondozás

Mint fogalmazott, mindig is a tehetséggondozás volt a szíve csücske, ami külön embert kíván, hiszen állandóan elérhetőnek kell lenni a gyerek számára. – Jó átélni, hogy néhány OKTV-döntős vagy olimpikon diákom messze felülmúlt engem mint mesterét. Őket tanítani mindig is hihetetlen nagy élmény. Öröm látni, hogy beépült előzetes tudásuk alapján jobban modelleznek, mint én, egyszerűbben képesek megoldani nehéz feladatokat. A kapcsolat pedig azután sem szűnik meg, hogy elhagyják az iskolát, bejönnek, és meglepnek a születésnapomon, vagy amikor szünet van nekik az egyetemen. A múltkor például az egyik olimpikon diákom hozott nekem egy Newton-féle tükrös távcsövet – emlékezett vissza. Tófalusi Péter hozzáfűzte azt is, hogy a tanári pályán meglévő sok adminisztratív teher nélkül még jobban érezné magát.

Kitért arra is, hogy a tehetséggondozás több mint versenyfelkészítés. Arról, hogy ki a tehetség, kijelentette: ezt lehet érezni, ahogy a gyerek figyel, ahogyan és amit kérdez, a lényegre tapint, ötletel és megold egy feladatot, vagy ahogy kreatívan alkalmaz, átalakít egy tanult trükköt. Aki egy OKTV-döntőbe kerül vagy egy nemzetközi diákolimpiára jut ki, arról bátran elmondható, hogy nagy tehetség.

A mestertanár a szakmai pályafutása egyik büszkeségének nevezte, amikor egy jó évtizeddel ezelőtt a diákjai „a háta mögött megszervezték”, hogy megkapja a Mol MesterM díjat, de ezenkívül is rengeteg hétköznapi és versenyeken szerzett apró élményben volt része, amelyeket a diákjainak köszönhet. Nemegyszer előfordult már vele, hogy egy órát másképpen tartott volna vagy túl szigorú volt, de ezeken kívül alapvetően nem csinálná máshogyan, mint eddig. – A tanítás is örök tanulás, lehet, hogy évtizedek múlva jövök csak rá, hogy valamit nagyon nem úgy kellett volna csinálni – reflektált önmagára és hivatására a pedagógus. Hozzátette, Ádám fia kétszeres asztrofizikai diákolimpikon és kétszeres fizika OKTV-döntős lett, amivel rengeteg örömet szerzett neki. Ádám jelenleg fizikusnak tanul a müncheni egyetemen, a mesterpedagógust az ő példája is elgondolkoztatja arról, hogy jól végezte-e a dolgát.

Tanácsok a fiatal fizikatanároknak

Tófalusi Péter a pályakezdő vagy a szakma iránt érdeklődő jövőbeli fizikatanároknak azt tanácsolta, hogy higgyenek magukban, legyen bennük érzékenység és munkaalkalmasság, de emellett még szükségük lesz bőven céltudatosságra, kitartásra és erőfeszítésre. 

Ne csüggedjenek, ha néha úgy érzik, nem bírják tovább, mert az erőfeszítés meghozza gyümölcsét. Ő sokat befektetett kezdő tanár korában, ami a problémamegoldás intellektuális élvezetét is eredményezte. – Idő- és energiaigényes, kell hozzá a diákok és a szakma szeretete, de megéri, mert hihetetlenül nagy örömforrást ad – osztotta meg tapasztalatát.
A mestertanár visszaemlékezett: nagyon meghatódott és óriási megtiszteltetésnek érzi, hogy idén ő is megkapta a Rátz Tanár Úr-életműdíjat. A hír a buszon hazafelé utazva érte, amikor Kroó Norbert, a Magyar Természettudományos Oktatásért Alapítvány elnöke, akadémikus hívta telefonon. – Ez a díj emeli a fizikaoktatás és az egyházi iskola rangját, a Dóczy Református Gimnáziumot, ahol tanítok. Azt jelzi vissza, hogy érdemes volt ezt a pályát választani, és folytatni kell – mondta. Hozzátette, a díjkiosztón elhangzott, hogy ez a legrangosabb kitüntetés, amit egy tanár kaphat, jó érzés, hogy a fiai büszkék lehetnek az apjukra, illetve tanítványai a tanárukra. Ez hihetetlen nagy kincs, a teremtőtől egy áldás.
– Bár a fizika tantárgy helyzete nem túl rózsás, jelentős a fizikaoktatásában az óraszámcsökkenés, a cél az, hogy ne legyen megbicsaklás és töréspont, akárhogy változnak a feltételek az oktatási rendszerben, ehhez pedig sok erőt ad ez a díj – mondta Tófalusi Péter.

Borítókép: Azt vallja, a tanítás is örök tanulás (Fotó: Havran Zoltán)