Szinte már elviselhetetlen ágyipoloska-invázióra panaszkodnak az Oltalom Karitatív Egyesület által gondozott hajléktalanok.
Erről a problémáról lapunk három évvel ezelőtt is beszámolt, akkor egy neve elhallgatását kérő korábbi dolgozó osztotta meg tapasztalatait.
A férfi lapunknak elmondta: volt olyan ellátott, aki az éjszaka közepén sírva fordult az ott dolgozó szociális munkáshoz, hogy elviselhetetlenül csípik az élősködők. Empátia és segítőkészség helyett durván a válasz annyi volt:
Ha nem tetszik, lehet szállodába menni!
Mindezt egy nincstelen, fedél nélküli embernek. Három év elteltével szinte pontosan ugyan erről számoltak be a Hírnyolc helyi lapnak az ott élő gondozottak. Sándor egy éve hajléktalan. Egy lakást „bukott el”, most a Dankó utcai szállón lakik, bár, mint mondta, még a honvédségnél is ezerszer jobban érezte magát.
– Volt olyan, hogy a poloskacsípések miatt fekélyesek lettek az emberek lábai. Van rovarirtás, bár azt nem nevezném annak. Emeletes ágyak vannak, de én például tüdőgyulladást kaptam, mert körülbelül négy hónapig nem volt szabad ágy; a hideg kövön, egy polifoamon kellett aludni és egy kabáttal takarózni. Ezután kórházban voltam tíz hónapot – emlékezett vissza Sándor. Egy másik hajléktalan, Virág a szálló előtt üldögélt, állítása szerint egy félreértés miatt tették ki.
– Fogtak és kiraktak az utcára. Van egy-két szocmunkás, aki úgy bánik velünk, úgy beszél velünk, mint a kutyával. Most is mondom neki, honnét vegyek pénzt szállásra? Azt mondja, hát menjen, kolduljon, aztán vegyen ki magának egyet – mondta Virág.
A legtöbben a tetvekre és a poloskákra panaszkodnak. Az egyik lakó részletesen mesélt erről, de azt kérte, maradjon névtelen, mert fél a retorzióktól. Mint mondta: poloskák sajnos vannak. Minden második csütörtökön van poloskairtás.
– Mind mondjuk, akik itt vagyunk, hogy egyáltalán nem használ. Nézze meg a kezem! Az ember lefújja magát, hogy ne jöjjön rá a poloska, de állandóan ezt nem csinálhatja – mutatta a kezét a gondozott. A poloska mellett még problémás az is, hogy olykor hideg vízben fürdenek az emberek.
Az állami normatívát megkapják, ám sokan így is az utcát választják
A Magyar Nemzet is többször beszámolt arról, hogy Józsefvárosban megsokszorozódott a hajléktalanok száma. Pikó András polgármester a kampányban megoldást ígért, ám az elmúlt években még jobban emérgesedett a helyzet a kerületben. Tavaszól késő őszig a VIII. kerület közterei megtelnek utcán élő emberekkel, miközben Iványi Gábor inézménye felveszi a hajléktalanellátásért járó állami normatívát.