Amíg tart a nyomozás, amíg a baleset körülményeinek tisztázása folyamatban van, és nincsenek válaszok a miértekre, a hozzátartozók számára még nehezebb a tragédia elfogadása és a gyász feldolgozása – fogalmazott Hal Melinda klinikai szakpszichológus a Magyar Nemzet kérdésére. A Mathias Corvinus Collegium vezető kutatója kifejtette, a gyász feldolgozás egyik fontos fejezete, hogy az elhunytaktól el tudjanak búcsúzni a családtagok, barátok.
Hogyan lehet feldolgozni a tragédiát?
– Bízzunk benne, hogy a hatóságoknak sikerül megtalálnia a többiek holttestét is, mert bár lelkileg nagyon nehéz szembenézni a ténnyel, hogy tényleg elveszítették a szeretteiket, a továbblépésben fontos szerepe van. Egyes esetekben ugyanis, amikor az elhunyt holtteste nem kerül elő, a tragédiában érintett család nem tudja materiálisan elgyászolni a szerettét. Azt szoktuk tanácsolni ilyenkor, hogy teremtsük meg azt a közeget, amelyben ezt lehetővé tudjuk tenni, legyen egy virrasztás, megemlékezés szervezése, vagy az elhunyt személyes tárgyaitól való búcsú, valamilyen hozzá kapcsolódó tárgy temetése – mondta a szakember.
Hal Melinda emlékeztet, a temetés pszichológiája a gyász egyik fontos lépése, hiszen az elengedésről szól, magától a testtől való búcsút jelképezi. – Minden gyászolónak más folyamat okozza a sokkélményt, valaki a holttest látványától, van, aki már a halál gondolatától is összeomlik lelkileg – mondta.
A klinikai szakpszichológus hozzátette, gyakori az is, amikor a család egy oltárt hoz létre az elhunyt emlékére, ahol minden egyes nap imádkoznak, megemlékeznek róla, vagy érintetlenül hagyják a személyes tárgyait, a szobáját, akár hosszú éveken át.
Ezt semmiképp nem tanácsolom, mert a gyász folyamata könnyedén fordul át ilyenkor mély depresszióba vagy más egzisztenciális válságba. Ehelyett egy ékszer viselése, amelyet az illető emlékére választunk, sokkal inkább segít abban, hogy az emlékét őrizzük, de a gyász fájdalma enyhülni tudjon majd és megszelídüljön
– vélte.
Hal Melinda említést tesz arról az édesanyáról is, aki a sajtónak nyilatkozott lánya elvesztéséről. A szakember szerint teljesen egyéni, kinek mi segít ezekben a helyzetekben a felszínen maradni.
– Van, aki teljesen bezárkózik egy ilyen tragédia után, más pedig akár nyilatkozatot is ad a sajtónak. Mindenkit más folyamatok segítenek, ennek az édesanyának vélhetően az emberektől kapott empátia, a nyilvánosságtól kapott együttérzés segít és tarthatja benne a lelket – példázta.
Szerinte fontos, hogy minél előbb segítséget kérjünk, és professzionálisan kísérjenek minket ezen az úton. – A gyászfolyamat célja nem az, hogy megszűnjön a fájdalom, hogy már ne sírjunk, hanem az, hogy tolerálni tudjuk a fájdalmunkat, egyfajta békeállapotot érjünk el. Hogy el tudjuk kerülni, hogy olyan életminőség-romlás következzen be, mint az alkoholizmus vagy egy mentális zavar, és be tudjuk építeni az életünkbe elvesztett szeretteink emlékét – fogalmazott.
A régi hagyományok szerint az elhunyt családja egy évig viselt feketét, ám az, hogy meddig tart a gyász folyamata, valójában teljesen egyéni.
– A tankönyvekben egy évet határoznak meg, ez idő után a gyász krónikussá válik. Ebben az időszakban nem mindegy, hogyan kezeljük a fájdalmunkat, elfordulunk-e, elnyomjuk-e és különféle terelések mentén rendezzük be a napjainkat, mint a folyamatos bulizás, az alkoholba vagy akár a munkába, sportba való menekülés, vagy engedünk az érzéseinknek, és egy szakember segítségével végigmegyünk a feldolgozás folyamatain – hívta fel a figyelmet.
Hal Melinda megjegyzi, a gyászoló környezetének is fontos szerepe van a feldolgozásban, véleménynyilvánítás helyett inkább csak hallgassuk meg, legyünk elfogadók, megértők. – Nem a környezet feladata elmesélni, ki volt a hibás, vagy milyen életet élt, aki meghalt – közölte.
A gyász folyamatát eleinte segíti, ha idealizálják a halottat, ahogy halad a feldolgozásban, előbb vagy utóbb viszont már el tudják fogadni azt, ha az elhunyt hibázott, és emiatt történt valami. A bűntudat érzése is nehezíti az elfogadást, akkor is, ha jó kapcsolat volt az elhunyttal, és akkor is, ha valamilyen nyitott, feloldozatlan konfliktus volt közöttük. Ezeken csak egy szakember tud enyhíteni – fejtette ki.
Kontroll nélkül kommentelünk?
Hal Melinda arra is kitért, hogyan reagált a társadalom a verőcei balesetre az online térben. Meglátása szerint igencsak felfokozott indulatok jellemzik a társadalom reakcióját, a közösségi oldalakon olvasható kommenteken azt látni, hogy rengeteg szorongás, feszültség jellemzi a közéletet.
– Eltűnt az a kontroll, a belátás képessége az emberekből, hogy egy ilyen esetnél jobb nem megszólalni, elveszítették azt a képességüket, hogy felmérjék, mit illik, mit nem illik, és hol van az a határ, ameddig elmehetnek – mondta.
Kiemelte, egy-egy tragédia kapcsán az is fokozza a szorongást, hogy az emberek valamilyen formában „érintettnek”, megszólítva érzik magukat: mondjuk motorcsónakja van, gyereke van vagy a vízi sportok szerelmese. Álláspontja szerint a véleménynyilvánítás, az ítéletmondás általánossá vált, az empátia teljes hiánya látható egyeseknél, miközben kegyeletsértők is.
– Ez soha nem az adott „hírről” szól, hanem az egyénben zajló belső válság kivetítéséről, vagyis arról, hogy ezeknek az embereknek, akik kontroll nélkül mondják a magukét, hatalmas krízis jellemzi a magánéletét. Ők azok, akik valamilyen válságon mennek maguk is keresztül, ne adj Isten, gyászolnak ők maguk is vagy egzisztenciális válságban vannak, depressziósak. Ezek az emberek a saját bizonytalanságukat vetítik ki és zúdítják haragjukat, félelmüket a közösségi média platformjaira – fogalmazott a szakember, kiemelve, hogy mindenkit óva int attól, hogy személyeskedjen vagy a pontos részletek ismerete nélkül fejtegesse a baleset körülményeit és a részvétnyilvánításon kívül semmiképp ne írja le a véleményét. – Nem lehet és nem is szabad félinformációk alapján ítéletet mondani – húzta alá Hal Melinda.
