Kemény hetek várnak a verőcei tragédia áldozatainak családjára, a szakértő elmondta, hogyan lehet feldolgozni egy ekkora traumát

Az elhunytak holttestének megtalálása sokat segíthet a gyászban.

Forrás: BRFK

A régi hagyományok szerint az elhunyt családja egy évig viselt feketét, ám az, hogy meddig tart a gyász folyamata, valójában teljesen egyéni.

– A tankönyvekben egy évet határoznak meg, ez idő után a gyász krónikussá válik. Ebben az időszakban nem mindegy, hogyan kezeljük a fájdalmunkat, elfordulunk-e, elnyomjuk-e és különféle terelések mentén rendezzük be a napjainkat, mint a folyamatos bulizás, az alkoholba vagy akár a munkába, sportba való menekülés, vagy engedünk az érzéseinknek, és egy szakember segítségével végigmegyünk a feldolgozás folyamatain – hívta fel a figyelmet.

Hal Melinda megjegyzi, a gyászoló környezetének is fontos szerepe van a feldolgozásban, véleménynyilvánítás helyett inkább csak hallgassuk meg, legyünk elfogadók, megértők. – Nem a környezet feladata elmesélni, ki volt a hibás, vagy milyen életet élt, aki meghalt – közölte.

A gyász folyamatát eleinte segíti, ha idealizálják a halottat, ahogy halad a feldolgozásban, előbb vagy utóbb viszont már el tudják fogadni azt, ha az elhunyt hibázott, és emiatt történt valami. A bűntudat érzése is nehezíti az elfogadást, akkor is, ha jó kapcsolat volt az elhunyttal, és akkor is, ha valamilyen nyitott, feloldozatlan konfliktus volt közöttük. Ezeken csak egy szakember tud enyhíteni – fejtette ki.

Kontroll nélkül kommentelünk?

Hal Melinda arra is kitért, hogyan reagált a társadalom a verőcei balesetre az online térben. Meglátása szerint igencsak felfokozott indulatok jellemzik a társadalom reakcióját, a közösségi oldalakon olvasható kommenteken azt látni, hogy rengeteg szorongás, feszültség jellemzi a közéletet.

 – Eltűnt az a kontroll, a belátás képessége az emberekből, hogy egy ilyen esetnél jobb nem megszólalni, elveszítették azt a képességüket, hogy felmérjék, mit illik, mit nem illik, és hol van az a határ, ameddig elmehetnek – mondta.

Kiemelte, egy-egy tragédia kapcsán az is fokozza a szorongást, hogy az emberek valamilyen formában „érintettnek”, megszólítva érzik magukat: mondjuk motorcsónakja van, gyereke van vagy a vízi sportok szerelmese. Álláspontja szerint a véleménynyilvánítás, az ítéletmondás általánossá vált, az empátia teljes hiánya látható egyeseknél, miközben kegyeletsértők is.

– Ez soha nem az adott „hírről” szól, hanem az egyénben zajló belső válság kivetítéséről, vagyis arról, hogy ezeknek az embereknek, akik kontroll nélkül mondják a magukét, hatalmas krízis jellemzi a magánéletét. Ők azok, akik valamilyen válságon mennek maguk is keresztül, ne adj Isten, gyászolnak ők maguk is vagy egzisztenciális válságban vannak, depressziósak. Ezek az emberek a saját bizonytalanságukat vetítik ki és zúdítják haragjukat, félelmüket a közösségi média platformjaira – fogalmazott a szakember, kiemelve, hogy mindenkit óva int attól, hogy személyeskedjen vagy a pontos részletek ismerete nélkül fejtegesse a baleset körülményeit és a részvétnyilvánításon kívül semmiképp ne írja le a véleményét. – Nem lehet és nem is szabad félinformációk alapján ítéletet mondani – húzta alá Hal Melinda.

Borítókép: A verőcei hajóbaleset áldozatai emléke előtt tiszteleg a BRFK (Fotó: BRFK)