– Magyarország nagyon jól fogja megoldani a hamarosan következő uniós elnökségének hat hónapját – jelentette ki Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen rendezett Ludovika fesztiválon. Ritka, amikor egy kormánynak ez kétszer is megadatik, mint az Orbán-kormány esetében, és mivel 2011-ben már szereztek tapasztalatot, tudják a szerepünket, illetve hogy mire lehet értelmesen felhasználni ezt az időszakot. Azt akarjuk elérni, hogy Magyarország számára kedvező irányba menjenek az integrációs folyamatok – mutatott rá Orbán Balázs.
Emlékeztetett: az unió 2004-es bővítése volt az utolsó sikertörténet az EU történetében, azóta egyre több a civilizációs konfliktus. A 2010-től kezdődő évtized kihívásokkal volt teli: a britek kilépése, a migráció, a nyakunkon lévő az orosz–ukrán háború mind ezek közé tartozik, az ezekre adott válaszok pedig nem az unió erősödését, hanem a gyengülését szolgálják.

Kiszélesedhet az orosz–ukrán háború
Kiemelte: a magyar uniós elnökség fél évét egy téma fogja beárnyékolni, mégpedig az, hogy lesz-e nagyobb háború Európában. Kérdés, hogy megtörténik-e a NATO-tagállamok további bevonódása az orosz–ukrán háborúba, ez megtalálható a legvalószínűbb forgatókönyvek között. A NATO Ukrajna-misszió terve miatt, miszerint a katonai szövetség államai közösen költenék el a pénzügyi forrásokat, hajtanák végre a fegyverbeszerzéseket és kiképzéséket, a következő hónapokban bekövetkezhet egy NATO–Oroszország-konfrontáció. – Mi nem értünk egyet az uniós országok döntő többségével, szinte csak a Vatikán van velünk, de annak ma kisebb a politikai súlya.
A legkonzekvensebben Magyarország képviseli azt az álláspontot, hogy ez nem a mi háborúnk. Nincs értelme a konfliktust háborús módon tovább vívni, ezzel az állásponttal viszont deklaráltan kisebbségben vagyunk
– fejtette ki a politikai igazgató.
Lánczi Tamáshoz hasonlóan felidézte: a háború 2014-ben kezdődött a Krím elfoglalásakor, nem 2022-ben, ekkor csak az unió hozzáállása változott meg. Most azért más a helyzet, mert 2014-ben a Nyugat lokális konfliktusnak tekintette a Krímben történteket, ami nyolc évre befagyott állapotba került. A világ közben átrendeződött, a Nyugat hegemóniája megkérdőjeleződött, a háború következményeként az orosz–európai együttműködés energetikai szempontból kiszolgáltatottá vált a tengerentúli LNG-szállítmányoknak. – Ha a nyugati stratégiát ránk erőltetik, az üvegplafont húz a fejünk fölé, és megakadályoz minket a fejlődésben – világított rá.