Mint arról a Magyar Nemzet is beszámolt, Szijjártó Péter hétfő reggel bejelentette, megvan a következő magyar űrhajós Kapu Tibor 32 éves gépészmérnök személyében, a tartalékos űrhajós pedig egy 35 éves villamosmérnök, Cserényi Gyula lesz.
Nagyon komoly feladatokat kell majd végrehajtaniuk, mind a fizikai, mind a mentális állóképesség szempontjából, hiszen a következő magyar űrhajósnak ki kell bírnia például azt a mintegy negyvennyolc órás utat is, amelyet egy kapszulában szinte egy helyben kell eltölteni, amíg a Nemzetközi Űrállomást elérik.
Hamarosan az Egyesült Államokba utaznak, ahol az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), illetve egy szerződés alapján az Axiom Space nevű vállalat fogja biztosítani a kiképzésük utolsó fázisát.
A Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában a két űrhajós elárulta, mindketten végzettségükből adódóan másképp látják a világot, nagyon izgultak a kiválasztási folyamat alatt.
Egyetemistaként már azelőtt komolyan érdeklődtem a rakétatechnológiák iránt, hogy a HUNOR programba bekerültem volna. Ez a program igazából csak szembejött
– idézte fel Kapu Tibor, hogyan kezdődött a kötődése a világűrhöz. Cserényi Gyula hozzátette, ő gyakorlatilag mindenféle természettudomány iránt érdeklődött, de mérnökként más szemlélettel tekintenek a világra, mint az emberek többsége.
A kiválasztási folyamat izgalmairól szólva Kapu Tibor elmondta, szürreálisnak élte meg, habár még csak másfél nap telt el a hír bejelentése óta.
Felidézte, egy irányítótestületi ülés után kapták meg az eredményt egy lezárt borítékban, egyesével. Úgy véli, azóta sem tudta feldolgozni, hogy rá esett a választás. Cserényi Gyula úgy fogalmazott, hogy a programban
eddig eltöltött 14 hónapos felkészülési időszak egy hosszú verseny volt, amelyet a tartalék űrhajós egy maratoni futáshoz hasonlított, de a hétfői bejelentés „megkoronázta ezt az egy évet”.
Kitért arra is, hogy komoly és fárasztó volt a heti tizen-egynéhány órányi fizikai edzés, a terheléses gyakorlatok, „miközben az ember szeretne a feleségével, a családdal is időt tölteni, és a kettő egymással versengett az én-időért”. Emellett az űrhajósjelölteknek volt munkahelyük is, a napi programjuk tehát gyakran változott, hogy mikor, hová kell mennünk. A HUNOR programban a jelöltek előre, percre pontosan megkapták, hogy a nap melyik részében hol kell tartózkodniuk.
