Az elmúlt napokban különösen a DK és a balliberális sajtó is keményen támadta azt az extra kezdeményezést, amit úgy hívnak, hogy Budapest Influencer Trip. Ez a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) programja volt, és talán nem árt körberajzolni, hogy pontosan mit is csinál ez az intézmény, hogyan kerül oda, hogy egyáltalán egy ilyen programot megszervezzen és miért is kell egy ügynökség a magyar turizmusnak? Miért kell annak állami hátterűnek lennie, és hát akkor tegyük hozzá, hogy mit sikerült eddig elérnie a 2016-ban létrejött Magyar Turisztikai Ügynökségnek. Mindezekre a szervezet elnöke, Guller Zoltán adott választ a Mandinernek.
– Ez tulajdonképpen egy szolgáltatás marketinget értékesítő testület, szervezet. Ügynökségek vannak az országban, meg a világ számos pontján is, és turisztikai ügynöksége is van minden európai uniós tagállamnak, sőt minden olyan országnak, ahol a turizmus fontos szerepet tölt be.
Magyarországon is a turizmus adja a GDP nagyjából 13-14 százalékát, 400 ezer embernek ad munkát, több tízezer kis- és középvállalkozás dolgozik a területen. Az ügynökég feladata az, hogy promotálja és megpróbálja minél több embernek eljuttatni az üzenetet, hogy gyere ebbe az országba, utazz hozzánk, lakj a szállodáinkban, étkezz az éttermeinkben, menj el a programjainkra, vegyél részt egy koncerten. Alapvetően a turisztikai ügynökségnek a fő feladata minden országban, hazánkban is az adott országnak, a külföldi és belföldi promóciónak az elvégzése.
Tehát minél több és minél jobban költő turistát kell nekünk Magyarországra hoznunk. Az a lényeg, hogy legyen egy kép a világban Magyarországról, ami arra ösztökéli a különböző utazásokban gondolkodó állampolgárokat, hogy inkább ide jöjjenek és ne máshova, vagy konkrétan egyes helyszíneket, szolgáltatásokat kell promotálni azért, hogy ugyanez a cél teljesüljön – mondta el Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség elnöke a Mandiner YouTube-csatornájára feltöltött videóban, majd kifejtette:
– Magyarországi imázst építünk, de az elsődleges dolgunk, ha le kell egyszerűsíteni, az a sales. El kell adnunk az országot, hiszen eladjuk az országot, jönnek a turisták, bevétele van a szolgáltatóknak, adót fizetnek a költségvetésbe, és mi abból végezzük a promóciós tevékenységünket. Nagyon egyszerűen működünk egyébként, minden turisztikai szolgáltatónak kell fizetnie négyszázalékos adót, és az a mi pénzünk. Ha jól dolgozunk, sok pénzünk van, ha nem, akkor jóval kevesebb, hiszen együtt mozgunk a szakmával. Ennek a pénznek egy jelentős részét, minden évben nagyjából 20-25 milliárd forintot arra költünk, hogy részben belföldön, részben külföldön promotáljuk Magyarországot. És az az érdekesség, hogy tulajdonképpen megváltozott jelentősen a nyolc év alatt, hogy hogyan kell eladni az országot. Különböző generációk másképpen reagálnak, másképpen utaznak. Tehát gyakorlatilag mi vegyesen üzenünk az idősebb generációnak, középkorúaknak, fiataloknak, és próbáljuk őket rávenni arra, hogy Európából, meg a világ különböző országaiból Magyarországra jöjjenek.
Körülbelül húszmillió lép be az ország határain belülre, de pontosan nem tudjuk, mert a schengeni határok már régóta vannak. Ebből nagyjából ötmillió van kereskedelmi szálláshelyen, hétmillió átmegy az országon, a többiről nem tudjuk, hogy hol van. Akkor így furcsálltam picikét, és elmentünk másnap a statisztikai hivatalba, és éppen mondtam vissza a leckét, hogy húszmillió jön be, egy hang azt mondta, hogy milyen húsz, negyvenmillió. Tehát innen indultunk, hogy nem tudtuk azt sem megmondani, hogy egyáltalán hány turistánk van valójában.
Azért csináltunk egy rendszert, ezt NTAK-nak hívjuk, Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ. Mára 45 ezer darab szálláshely be van kötve hozzánk online. Gyakorlatilag a szobámba jövet minden reggel látom, hogy előző nap hogyan dolgoztunk. Tehát minden turisztikai szolgáltató szoftvere automatikusan beküldi hozzánk az előző napi vendégnek az életkorát, a nemét, a küldő országát, a küldő városát, mikor foglalt, mikor csekkolt be, mikor csekkolt ki, mennyit költött SZÉP-kártyával, bankkártyával, vagy éppen készpénzben, mennyibe került a wellness szolgáltatása, mit evett és mennyiért. Gyakorlatilag adatlapon dolgozunk. A Covid annyiban volt nekünk is rossz, mert a koronavírus-járvány időszakában indult a szoftverünk. Ezt nem tudtuk még akkor, hogy Covid lesz. Tehát a bázis évünk eléggé rosszul alakult. De mi úgy működünk, hogy 40 ezer darab szálláshely napi szinten riportol, és most már több mint 9700 darab vendéglátóhely is napi szinten riportol, és több mint ezer attrakció.
Megvettük a mobilcella információkat, megvettük a bankkártya-információkat, adatvezérelten működünk, egyszerűen látjuk azt, hogyan működik a magyar turizmus.
– Január elsejétől kötelező a szoftver használata, de az nagyon fontos mind a szálláshelyeknél, mind a vendéglátásban. Úgy képzeljük el, hogy a többségnek van egy szoftvere, egy használatban lévő szoftvere. A szálláshelyeknél huszonegynéhány, a vendéglátásban száz fölötti. Ezek piaci szoftverek, és mi annyit csinálunk, hogy interface-ozunk, illetve a szoftver meg a saját szoftverünk között, tehát mi nem adatokat gyűjtünk, hanem az általuk használt szoftverből kérünk információkat. Ami óriási előny, hogy automatikusan kijön. Tehát nem kell várnom. Hadd mondjak egy egyszerű példát. Mindig mennek a számháborúk, hogy hányan voltak a rendezvényen. Mi megnéztük a Szent István-napi tűzijátékot, mi azt láttuk, aztán el is mondtuk akkor, hogy a tavalyi évben 350 ezer darab olyan vidéki mobiltelefon volt a Duna-parton, amelyik egy héttel korábban nem volt ott. Ezek legalább egzakt számok. Tehát az, hogy a mobilcella információkból le lehet szűrni, hogy az emberek hol vannak. Tudjuk azt – ez elég sajnálatos –, hogy a Budai Várban 45 percig van fönn egy átlagos külföldi mobiltelefon. Ez nem sok.
Nekem az a dolgom, hogy megpróbáljam azt elérni, hogy a magyar turizmus a mostani 13-14 százalékos GDP hozzájárulásával 16 százalékos GDP-t állítson elő. Most nagyjából négymilliárd eurónyi deviza egyenlegjavító többletet ér el, hiszen sokkal többen jönnek hozzánk, mint amit mi elköltünk külföldön. Nekem számokat kell javítanom, és az a dolgom, hogy szálláshelyekre turistákat vigyek. A Covid-járvány alatt az elsődleges dolgunk az volt, hogy bárkit hozzunk minél gyorsabban, és itt érek ma az influenszer kampányunkra is rá, hiszen a legfontosabb volt, hogy legyen vendég.
Ha nincs vendég, mindenki mondta, hogy persze jó turisztikai ügynökség, de miből éljünk? A tavalyi évben sikerült végre elérnünk azt, hogy a koronavírus-járvány előtti számokat a magyar turizmus meghaladta. Nem sokkal, azt hiszem 141 ezer ember, tehát egy picivel, de meghaladtuk. És most jön az a pont, ez az év már az, amikor dinamikusan kell növekednünk. Az első hat hónap nem teljesen telt, mivel az utolsó napok egyike van, tehát nekem június közepéig vannak a fejemben a számok. Az látszik, hogy az első öt és fél hónapban 20 százalék feltűnő növekedés van a magyar turizmusban. Ez egy elég jó nagy szám, hiszen tavaly elértük a Covid-járvány előtti időszakot, és most kell nagyon gyorsan meghaladnunk.
