A tanév mellett a politikai idény is megkezdődött a forró nyár után, az ellenzéki politikusok „új erőre kaptak”, szemlátomást a legtöbb baloldali párt igyekszik valami figyelemre méltó újdonsággal előrukkolni.
Gyurcsány Ferenc például lázadna, és erre próbálja ösztönözni a diákokat,
szerinte minden oka megvan a mai tizenéveseknek a zavargásra.
A hosszú idő után előkerült Jakab Péter is tüntetésért, blokádért kiált, de ő sem a saját bőrét vinné a vásárra. A Jobbik bukott vezetője, aki pártelnöki karrierjét azzal veszítette el, hogy összebútorozott a DK-val, most Magyar Pétert noszogatja, vigye utcára az embereit, ő pedig majd a Parlament falai közt harcol az Országgyűlés feloszlatásáért, a kormány lemondásáért.
Jakab Péter buzgalma feszegeti a büntető törvénykönyv határait, az utcai blokád szervezésére és az Országgyűlés elleni jogellenes nyomásgyakorlásra irányuló cselekmények ugyanis adott esetben büntetőjogi relevanciával bírnak.
A közérdekű bejelentéseiről ismert Tényi István fel is jelentette Jakabot lázadásra irányuló előkészület bűntett gyanúja miatt.
A Momentum ismét az utcán próbál hírnevet szerezni magának, a héten a Magyar Rádió épülete előtt gyűlt össze a párt maroknyi csapata, hogy elállja egy kamion útját, majd azt mondták, a sofőr el akarta ütni őket. Ettől az MSZP is magához tért a nyári forróság ellenére, neki is esett a Momentumnak, mondván, a kamionsofőr egy munkavállaló, aki a munkáját akarta végezni. – Ő nem politikai ellenfél! […] Ne nyúljatok a dolgozó emberhez! Ez most így hiba volt – csapott oda Komjáthi Imre, az MSZP társelnöke, aki sokkal több józanságot kért a momentumos politikusoktól.
Összefogás a túlélésért
A baloldal népszerűséget növelni kívánó próbálkozásairól Tóth Erik, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója lapunknak azt mondta, ősszel számos belpolitikai kérdésre választ kaphatunk, hiszen jövőre ilyenkor már látótávolságon belül lesz a 2026-os országgyűlési választás, így kevés ideje maradt a pártoknak arra, hogy rendezzék a soraikat. – Az EP-választás, valamint a helyhatósági szavazás óta eltelt közel három hónap, de az ellenzéki térfélen Magyar Péter feltűnése óta érdemi változást nem látunk: vannak, akik már most a teljes összefogásra buzdítanak
– Karácsony Gergely és a Momentum kényszerpályán mozog ebből a szempontból –, míg mások önerőből akarnák saját népszerűtlenségüket meghaladni
– mondta az elemző, aki szerint a Momentum ott folytatja, ahol abbahagyta: közérdeklődésre számot nem tartó témákkal próbálja magára felhívni a figyelmet a párt nemrég megválasztott vezetése, miközben képtelenek észrevenni, hogy nem egy kamion, hanem a történelmi örökségük gázol át rajtuk szélsebességgel. – Ennek eredménye az lett, hogy ugyan a parlamenti képviseletük miatt részben észrevehetők maradnak, a Fővárosi Közgyűlésből történő kiesésük következtében azonban Budapesten újra kell kezdeniük az építkezést szervezeti, de politikai szempontból is – vélekedett az elemző. Más szakértők egyébként már azt is rebesgetik, hogy a Tisza felhasználhatja a Momentum országos hálózatát, hogy megoldja a káderproblémáit, a momentumosok pedig átléphetnek Magyar Péterhez a túlélés reményében.
A DK problémája
Tóth Erik szerint fel van adva a lecke a Demokratikus Koalíciónak is: a párt fő problémáját Magyar Péternek hívják. – A DK vezetése képtelen volt eldönteni, hogy vele vagy nélküle kívánják folytatni. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy idővel
a Tisza Párt és a DK kiegyezése is elképzelhető, mert bár sokak szerint a baloldal új szereplője nem lép ugyanabba a folyóba, mint elődei, de a 2026-os választás egyik fő alkudozási folyamata – ahogy azt már megszokhatta a magyar közvélemény – biztosan erről fog szólni.
Hozzátette: érdekes lesz azt követni, hogy valóban az ellenzéki pártok fognak-e a szavazóik irányába gravitálni és követni őket akár a Tisza Pártig, vagy megpróbálják visszafordítani a folyamatot. Egyelőre előbbire nagyobb, míg utóbbira kisebb esélyt látni.
Jelezte, a Párbeszéd Tordai Bence személyében nyáron elvesztette egyik „húzónevét”, Karácsony Gergely pedig ugyanazt a hintapolitikát folytatja, amit az utóbbi öt évben főpolgármesterként láthattunk tőle: a felelősséget hárítja, a párizsi olimpia után úgy tesz, mintha sohasem próbálta volna meg elgáncsolni a magyar rendezésért küzdőket,
mindeközben pedig egyezkedik a háttérben arról, hogy miként tudná a közgyűlést működtetni most, hogy saját politikai hátországa csúfosan leszerepelt a választásokon.
Magyar diktál a baloldalon
– Az új helyzet a parlamenti munka jogosan elvárt felértékelődését is magával hozhatja az ellenzéki pártok frakcióval rendelkező szereplői számára: ugyan az utóbbi években mindent megtettek azért, hogy a Tisztelt Ház hírnevét lerombolják, most pont az lesz az érdekük, hogy érdemi alternatívát legyenek képesek felmutatni. Ha hagyják, hogy a Tisza diktálja parlamenti képviselet hiányában a tempót, azzal egy újabb szöget ütnek be a saját koporsójukba. A kormánykritikus szavazók körében ugyanis most
a „minden is rossz” politikáját Magyarék képviselik, ugyanazzal a destruktív és botránypolitizálásba hajló stílusban, mint amit korábban Gyurcsányék képviseltek
– vélekedett az elemző, aki szerint a forma más, de a tartalom cseppet sem nevezhető innovatívnak. Kiemelte, ősszel arra is választ kaphatunk, hogy vállalja-e a felelősséget a tetteiért és lemond-e a mentelmi jogáról Magyar Péter EP-képviselő azután, hogy megengedhetetlen módon viselkedett egy szórakozóhelyen.
– A reális forgatókönyv persze nem ez, hanem a felelősség áthárítása lesz.
Magyar Péterék erőszakos, nyomuló viselkedéséből az is következik, hogy megpróbálják majd leuralni az online és offline ellenzéki tereket is: a dollármédia segítségével „hangosak” és láthatók lesznek – mutatott rá Tóth Erik.
