Fülöp Attila: A rendet mindenki szereti, de a rendteremtést sokan utálják

A dolgozók 95 százaléka elfogadta, hogy aláveti magát a kifogástalan életvitelről szóló, valamint a pszichológiai vizsgálatnak – fogalmazott Fülöp Attila a lapunknak adott interjúban. A Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára szerint egy érdekük van, hogy megbízható és tiszta emberek szolgáljanak a gyermekvédelemben.

20240903 budapest fulop attila allamtitikar havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

– A rendet mindenki szereti, a rendteremtést sokan utálják. Ha eljutunk az átalakulás végére, és létrejön egy új minőség a gyermekvédelemben, azzal mindenki egyet fog érteni. A folyamat közben vannak páran, akik kiesnek a rendszerből, de mint említettem, a másfél százalékot sem éri el azoknak a száma, akik megtagadták a médiában sok hazugsággal illetett vizsgálatot a kifogástalan életvitelről. Ez elhanyagolható kisebbség. Nyilván megvan az okuk arra, hogy miért tagadták meg a vizsgálatot – és hozták ezzel átmenetileg nehezebb helyzetbe a tovább szolgálókat. A vizsgálatok teljes megújulást jelentenek abból a szempontból, hogy ki dolgozhat a gyermekvédelemben. Minden átalakulás során vannak konfliktusok és érdekellentétek. Nekünk egy érdekünk van, hogy megbízható és tiszta emberek szolgáljanak a gyermekvédelemben. Megnyugtató, hogy az elsöprő többség ebben partner, egyúttal örömteli, hogy ők továbbra is velünk dolgoznak. Köszönjük szépen a munkájukat, amellyel példát mutatnak gondoskodásról, szívről, odaadásról.

– Mennyire voltak megalapozottak azok a kritikák, amelyek korábban érték a vizsgálatokat?

– Az alkalmasság egyik része egy képességbeli alkalmasságot jelent – ez a pszichológiai vizsgálat –, a másik pedig, hogy valaki olyan életet éljen, hogy odaengedhessük azokhoz a gyerekekhez, akik a legtöbb traumát, nehézséget, valamint a legnagyobb lelki töréseket élték át. Az életvitel vizsgálatát az NVSZ látja el, ezzel kapcsolatban jelent meg a legtöbb csúsztatás. Magyarországon ilyen típusú vizsgálat nemcsak a gyermekvédelemben dolgozók számára kötelező, hanem többek között a rendőrség és a katasztrófavédelem munkatársainak is. Tehát számos munkakörben már évek óta átesnek a dolgozók a kifogástalan életvitelről szóló vizsgálaton.

Helyénvaló, jogos és teljes mértékben elvszerű, hogy legyen helye a vizsgálatnak azok körében is, akik a legtraumatizáltabb, legkiszolgáltatottabb gyermekekkel foglalkoznak. Soha nem tudjuk teljesen kizárni, hogy előforduljon egy bántalmazás, de az állam felelőssége az, hogy minimálisra csökkentse annak a kockázatát, hogy az megtörténhessen. 

A törvényi szigorítás a fenntartókat és az intézményvezetőket segíti abban, hogy a munkatársaik között ne lehessen olyan ember, aki a természetéből adódóan hajlamos arra, hogy agresszív legyen és gyermekeket bántalmazzon.

– Milyen visszajelzések érkeztek a vizsgálatokról?

– A leghitelesebb, ha azokat kérdezzük meg, akik szolgáltatóként és fenntartóként végigcsinálják a vizsgálatot a saját munkavállalóikkal. Az elmúlt héten zajlott egy országos értekezlet, amelyen ott voltak a legnagyobb egyházi fenntartók, és elmondták az ellenőrzéssel kapcsolatos tapasztalataikat. Egyöntetűen az volt véleményük, hogy a biztonság érdekében megtett lépés volt a vizsgálatok bevezetése, aminek megvoltak az előzményei. Fontos hangsúlyozni, hogy az elmúlt években is voltak ilyen típusú lépések. Például speciális erkölcsi bizonyítvánnyal lehetett csak belépni a gyermekvédelmi rendszerbe. A mostani sokkal szigorúbb, határozottabb és valódi megoldást jelentő lépés. A fenntartók megnyugvással fogadják, hogy innentől kezdve szűrve vannak a területen dolgozók, még akkor is, ha ez most átmenetileg nehézségeket okoz, és pótolni kell azokat, akik távoznak a rendszerből. Akik viszont maradnak, azokkal tényleg lehet együtt dolgozni, valamint tovább tudják emelni a terület megbecsültségét. Ráadásul csak az állami fenntartású intézményekbe a törvény hatályba lépése óta csaknem kétszáz új dolgozó jelentkezett. 

Tehát nem igaz, hogy elmenekültek az emberek és nem hajlandók a gyermekvédelemben dolgozni. Valakinek pont az jelent megnyugvást, hogy a gyermekvédelemre ezentúl nem félig sanda szemmel néz valaki, hogy hallott egy bicskei ügyről vagy egy régi abuzálásról. Ezen a területen mindenkinek lesz egy pecsétes papírja arról, hogy alkalmas és elkötelezett.

– Hogyan lehet új embereket a gyermekvédelem területére csábítani?

– Sokat szoktunk arról beszélni, hogy miként lehet a terület megbecsültségét növelni. A gyermekvédelemben már a névadásban van egy óriási ellentmondás. A gyermekvédelem a magyar nyelvben egy rendkívül pozitív szóösszetétel. Ha valaki ezt meghallja, akkor a gyermekről az öröm, a védelemről a biztonság jut az eszébe. Ehhez képest a rendszerben dolgozók tudnak arról a leghitelesebben beszámolni, hogy a gyermekvédelem soha nem szól másról, csak a bizonytalanságról, a legdurvább lelki traumákról és legkilátástalanabb élethelyzetekről. Ráadásul mindezt akár egy-két éves koruktól kezdve élik át a gyermekek. Lelkileg ennél rosszabb helyzetet nem lehet elképzelni. A dolgozókat pont úgy lehet megnyerni, ha azt mondjuk, hogy bár nehéz meló, de aki a szívét is beleteszi a munkába, biztos lehet benne, hogy a mellette dolgozók és a vezetőik rendelkeznek egy olyan típusú minőségbiztosítással, hogy a legjobb szándékkal érkeztek a területre. Ha ez a megbecsültség jelen van, akkor lehet számítani arra, hogy az a külvilág számára is érzékelhető lesz. Természetesen fontos az anyagi megbecsültség is, és én magam is azt szeretném, hogy ezt tovább fokozzuk a gyermekvédelemben dolgozók számára. Az eddigi előrelépéseket további anyagi megerősítéseknek kell követniük a következő időszakban.

– Már két hónap eltelt az új gyermekvédelmi törvény bevezetése óta. Milyen tapasztalatok vannak a gyakorlati működéssel kapcsolatban?

– A rendet mindenki szereti, azonban a gyermekvédelemben az idén felerősödött ennek a hangja. Egy huszáros lépés volt, hogy ezt megcsináljuk. Ha rend van, akkor van megbecsültség is, a biztonságot pedig leginkább így tudjuk megteremteni.

– Várhatók további szigorítások a gyermekvédelemben az ellenőrzések végeztével?

– Amikor látjuk a pszichológiai alkalmassági vizsgálat végét, akkor érdemes újra kiértékelni, hogy mi legyen a következő lépés. Fontos hangsúlyozni, hogy a pszichológiai teszt a munkavállalók elmondása szerint is jól strukturált, így az feléjük tükröt mutat, hogy lássák, mi az, amiben jók, és mi az, amiben javulniuk kell, így ebben segítő szándék is van. A gyermekvédelemben dolgozóknak sűrűn igénybe vett a lelki és fizikai állóképességük. Ezt a fajta állóképességet a pszicholó­giai vizsgálatok során feltárt tények tovább tudják erősíteni.

– Van-e fokmérője annak, hogy mi számít sikeres gyermekvédelmi rendszernek?

– A társadalom oldaláról nézve a gyermekvédelem akkor lesz sikeres, hogyha az a gyermek, aki a szülei nélkül nő fel, felnőttként megállja a helyét. Ez nyilvánvalóan nehezebben mérhető, mint az, hogy mi történik a gyámhivatal ügyintézésé­ben, valamint a különböző határozatokban, de mégiscsak ez a fokmérője egy sikeres gyermekvédelemnek. Épp ezért a legfontosabb az, hogy eljusson oda a gyermek, hogy felnőttként legyen piacképes végzettsége, és megtalálja azt az állást, amelyet szeretne, legyen lakhatása és rendezett élete. Remé­nyeim szerint fontos lépés ebben, hogy most szeptemberben elindult Budapesten a Facultas Humán Gimnáziumban egy kiemelt közszolgálati osztály, amelyben kizárólag olyan, gyermekvédelemben élő gyermekek vannak, akiknek az a céljuk, hogy négy év múlva eljussanak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. 

Az osztály tagjai kifejezetten érdeklődnek a közszolgálati és a rendvédelmi pálya iránt, ezért szeretnénk nekik külön biztosítani olyan programokat és kollégiumi elhelyezést, ami számukra a gyermekvédelemből való stabil felemelkedést biztosítja. Természetesen innentől kezdve felmenő rendszerben szeretnénk ezt az osztályt elindítani. 

Ugyancsak segítséget nyújtunk a gyermekeknek az Apponyi Franciska-programmal, hogy megtalálják a számukra megfelelő munkahelyet. Ha ez sikerül, akkor lehet azt mondani, hogy az előző években a gyermekvédelemben elvégzett munka is eredményes volt, hiszen a fiatal meg tud állni a saját lábán. Ehhez egészen biztos, hogy a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek áldozatos munkáján kívül szükség van külső támogatásra is, azokéra, akiknek felnőttkorban kell elfogadniuk azt, hogy valaki a gyermekvédelem világából jött. Amikor egy fiatal egy munkahelyi vagy civil közösség tagja akar lenni, és kiderül, hogy a gyermekvédelemben nőtt fel, akkor ugyanúgy tekintsenek rá, mint másokra. Akkor van eredmény, ha ez a kettő kéz a kézben jár.

Borítókép: Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára (Fotó: Havran Zoltán)