Iskolai stressz: így segíthetjük gyermekeinket, hogy jól vegyék az akadályokat

A szülők mellett a pedagógusoknak is fontos szerepe van.

Illusztráció Fotó: Pexels

„Az iskolakezdéssel kapcsolatos stressz egy teljesen normális folyamat, ám nem mindegy, hogyan reagálunk rá” – fogalmazott Hal Melinda szakpszichológus, aki szerint a mindennapi, akár apróbb nehézségekből ugyanis könnyedén válhat komoly pszichés probléma, szorongással és akár depresszióval is végződhet a történet, ha nem vesszük komolyan az intő jeleket.

Számtalan oka lehet annak, hogy egy gyermek mentálisan nehézségekbe ütközik, a sikerélmény hiánya, egy kevésbé jó osztályközösség vagy akár a megváltozott napirend miatti szorongás is okozhat problémát

 – sorolta az MCC Tanuláskutató Intézet vezető kutatója.

Izzadás, hasi fájdalom és fejfájás is jelezheti, ha baj van az iskolában

A kutató kifejti, elsősorban pániktünetek jelentkezhetnek, valamint az izzadás, a befelé fordulás jellemző, de akár verbálisan is kifejezhetik, hogy köszönik, de nem akarnak iskolába menni.

„A szorongás legfőbb tünetei 12 éves kor alatt a hasi fájdalom, a hányinger, hányás vagy hasmenés, de jelentkezhet sűrű vizelési inger és rosszullét formájában is. Míg 12 éves kor felett pedig legtöbbször a fejfájás az, ami tipikus tünetnek mondható” – magyarázta, kiemelve, hogy ez az úgynevezett szomatizáció, amely azt jelenti, amikor valaki fizikai tünetekkel reagál anélkül, hogy bármilyen szervi megbetegedés állna a háttérben.

Teremtsük meg az alkalmat és az időt arra, amikor beszélgetünk a gyermekünkkel

 – tanácsolta, majd azzal folytatta: időbe telik, mire egy első osztályos beleszokik az új szabályrendszerbe, ezért sokat segíthet, ha ezeket a folyamatokat elmagyarázzuk, miért fontosak a szabályok, mit jelent a csengő vagy mire való a szünet. 

„De megkérdezhetjük azt is, mennyire kényelmes az iskolai szék, ki mellett ül a padban, vagy a szünetben kivel szeret beszélgetni. Kérdezzük meg, milyen volt az iskola, milyen volt az ebéd, az általános kérdések segítenek, hogy kiderüljön, mondjuk annyira szorong, hogy nem mer enni a többiek előtt. Ezek a kérdések elsőre nem tűnnek fontosnak, pedig valójában nehézséget, stresszt okozhatnak egy kisgyermeknek, és hosszabb távon életminőségromlást eredményeznek” – vetette fel, majd megjegyezte, az idősebbek esetében már nem ilyen egyszerű a képlet, még, ha jó is a kapcsolat, sem biztos, hogy kíváncsi a tinédzser a mi „régmúlt tapasztalatainkra”.

Arany középút: értő figyelem és a hátralépés képessége

Hal Melinda szerint az mindegy, hogy az esti fürdés alkalmával, a közös vacsorakészítéskor vagy már az étkezőasztalnál beszélgetünk, a hangsúly azon van, hogy figyelemmel és megértően forduljunk a gyermek felé.

 „A szituációs játékok is segíthetnek a kisebbeknél, egy babával vagy legófigurákkal is eljátszhatjuk, hogyan érzi magát ez a baba vagy figura. Tegyünk fel eldöntendő kérdéseket, ugyanakkor fontos, hogy ne rágjuk a szájukba a negatív érzéseket, kerüljük azokat a kérdéseket, mint például Szorong a baba? Bántják ezt a babát az iskolában? Nem szereti az iskolát?” – jelezte.

A szülők és a pedagógusok részéről a szorongás korai jeleinek időbeni észlelése kiemelten fontos, de még ennél is fontosabb a megelőzés.

 „A legfontosabb, amit egy felnőtt, legyen az pedagógus vagy a szülő, megtehet, hogy kialakítja azt a környezetet, amiben biztonságban érzi magát egy fiatal. Nincs annál fontosabb, mint az, hogy a gyermek tudja, kihez fordulhat, ha valami bántja vagy nehézségekbe ütközik. A szülők mellett így a pedagógusok felelőssége is, hogy egy biztonságot adó, bizalmi viszony alakuljon ki. Ezt nevezzük kapuőrfunkciónak” – fejtette ki Hal Melinda.

A klinikai szakpszichológus ugyanakkor arról is szólt, kora serdülő kortól szükség van a hátralépés képességére is felnőttként.

„Jó esetben gyermekeinket arra neveljük, hogy végül képesek legyen egyedül megoldani problémákat, akár konfliktushelyzeteket. Az életben így lesznek a legsikeresebbek még akkor is, ha ez érzelmileg nehéz és a leginkább mentális erőforrást igénylő feladat a felnőttek részéről” – hangsúlyozta.

A piros pontok fogsága helyett kudarctűrés, motiválás és közös idő

A szakember az iskolai teljesítményszorongásra is kitért, amely már az első hetekben komoly nehézséget jelenthet a kicsiknek. „Hatalmas változás, hogy az óvodai élet után, a megszokott örömteli, szabad játékot a tanórák váltják, és az ott nyújtott teljesítményük alapján osztályozzák a gyerekeket. Ezt nem könnyű megszokni, bár az óvópedagógusok az utolsó évben kiváló felkészítést adnak, érdemes elmagyarázni, hogy ha fekete pontot vagy gyengébb osztályzatot kapott, nem azért van, mert a tanító néni vagy a tanító bácsi nem szereti őt, hanem azért, mert a teljesítménye most gyengébb lett” – jelezte. Hozzáfűzte:

A kudarctűrésre való nevelés ugyanakkor nem azt jelenti, hogy rá kell hagynunk, biztassuk, motiváljuk őket!

Hal Melinda szerint a megváltozott napirendben, a zsúfolt hétköznapokban is igyekezzünk alkalmat találni a közös időtöltésre.

„Az iskola után ne rohanjunk rögtön haza, ha van rá lehetőség, egy játszótéren, vagy akár a kertben mozogjuk le velük együtt a felgyülemlett stresszt vagy alakítsunk ki új, közös rituálékat, ami segít helyére tenni a dolgokat, megalapoz egy jó beszélgetést, vagy csak azt érzik, hogy biztonságban és jó helyen vannak” – összegzett a szakember.