– Magyar Péter lemondta a találkozónk időpontját, ahol a Diákhitel Központ vezetőjeként kötött szerződéseiről beszéltünk volna – mondta Hadházy Ákos egy interjúban a Magyar Narancsnak. A baloldali politikus problémának nevezte azt, ha Magyar magától írta alá ezeket a szerződéseket. Hadházy úgy fogalmazott: elég hosszú ideig várt a válaszokra, és szerinte korrekt módon nem a választások előtt próbált az üggyel foglalkozni, hiszen tisztában volt Magyar Péter feladatával.
– Sajnos, ha ezekre a kérdésekre nincsenek egyértelmű és megnyugtató válaszok, akkor ezek a szerződések továbbra is problémásak
– jelentette ki.
Mint arról lapunk beszámolt, a problémás szerződések ügyében a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) korábban – még Magyar igazgatói idejében, 2021-ben – folytatott vizsgálatot, annak eredménye azonban eddig nem került nyilvánosságra. A Kehi által a Diákhitel Központnál (DHK) folytatott ellenőrzésről és az arról írt jelentésről Magyar Péter a Partizánnak adott első interjújában azt állította, hogy a Varga Judittal való első szétköltözése miatti nyomásgyakorlás volt. Magyar verziója szerint, mivel rendeződött a kapcsolatunk a volt igazságügyminiszterrel, „lezárták a vizsgálatot mindenféle megállapítás nélkül”. Az Átlátszó a közelmúltban megszerezte a szóban forgó (nem nyilvános) jelentést, és azt állítják, hogy az anyag nem támasztja alá Magyar Péter utóbbi kijelentését: a dokumentum 2021 augusztusában elkészült, és kifejezetten tartalmaz megállapításokat.
A Kehi szakmai észrevételeket tesz az állami cég egész működésére vonatkozóan, leszögezve, hogy annak eredményessége nem a saját gazdálkodásából, a hitelezés fölpörgéséből származik, hanem a közvetett állami támogatásból. A kihelyezett hitelállomány 2014 óta, míg a hitelt felvevők száma 2011 óta folyamatosan csökkent, a 2020-as rekord összegű, csaknem 33 milliárd forint hitel folyósítása pedig csak a koronavírus járvány hatásainak enyhítésére bevezetett Diákhitel Plusznak volt köszönhető.
Az anyag a DHK által kötött egyes szerződésekkel kapcsolatos problémákról is beszámol. Mint írják,
bár a kedvezőtlen tendenciát a menedzsment is észlelhette, és ezért költött csaknem félmilliárd forintot hirdetésekre, reklámokra és tanácsadásra, a megrendelt kutatások, elemzések és tanulmányok díjazása több esetben nem állt arányban az ellenszolgáltatással.
De olyan is előfordult, hogy triviális, az interneten számos helyen ingyenesen elérhető megállapításokra jutottak, illetve olyan cégeket kértek fel ajánlattételre, amelyek teljesítési képessége eleve kétséges volt – idézi a jelentést az Átlátszó.
