A Tisza Párt kommunikációjában megfigyelhető a multinacionális vállalatoknál is tapasztalható munkahelyi közösségre mint prioritásra való utalás előfordulása, valamint a politikai zsargon eklektikussága, amely több politikai oldal zsargonját olvasztja egybe. Ez valószínűleg nem véletlen, hiszen az operatív vezetőjük is ebből a szférából érkezett – mondta lapunknak egy nyelvészeti szakértő, akit arról kérdeztünk, hogy miként ítéli meg a Magyar Péter és pártja által kiadott közlemények nyelvezetét. Mint kifejtette, minden szakmának megvan a maga zsargonja, vagyis szó- és kifejezéskészlete, amelyről fel lehet ismerni az egyes szakterületeket.
A multinacionális szférát és a politikát is fémjelzi a saját zsargonja: meeting, brand, manager, call, target, amelyekre akár magyar nyelvi kifejezéseket is találhatunk: értekezlet, márka, igazgató, hívás, cél/célkitűzés.
A zsargon célja mindig az, hogy elhatárolja magát valaki a többi társadalmi csoporttól, vagy éppen azonosítsa magát a választott csoporttal. Esetleg az, hogy kívülállóként hasonlítson a választott társadalmi csoporthoz – a sznobok is ilyenek: társadalmi helyzetük nem indokolná, hogy úgy viselkedjenek, mint a módosabb rétegekbe tartozók, ők mégis felveszik a „nemesi” hozzáállást.
Toxikus légkörre utal a szóhasználat
A szakértő kiemelte: a multinacionális szférában elterjedt a „munkahelyi közösség mint prioritás” gondolkodásmód, miszerint azért dolgozunk, hogy a munkahelyi közösségünk, akár a legszorosabb teamünk a legsikeresebb legyen, mindent ennek vetünk alá, akár a szabadidőnket vagy a családunkkal töltött időt is. Ezt a magatartást az internetes folklór, főként a mémgyártók elég gyakran kifigurázzák, főleg akkor, ha még a család metaforája is előkerül („mi itt egy nagy család vagyunk”), hiszen az ember elsődleges közössége az életében a családja. A mémgyártók szerint
a család metafora munkahelyi közösségre vonatkoztatott említése kifejezetten toxikus munkahelyi légkörre utal.
A Tisza Párt közleményeiben megjelennek további, divatosnak tekinthető zsargonszavak és kifejezések is: transzparens felvállalás, vízió Magyarországról, erős, cselekvőképes hálózat, illetve utalás arra, hogy a közösséget együtt építjük, utóbbi szintén bevett szófordulat a nagyvállalatoknál. Érdekesség, hogy bár a vállalatok a közösség eszményét hangsúlyozzák, ahol eredendően mindenki egyenrangú, a nagyvállalatok híresek az erős hierarchizáltságukról vagy a munkatársak erőteljes fluktuációjáról.
Úgy tesz, mintha mindenkihez szólna
A politikai zsargon használata kifejezetten mozaikhatást kelt. Találunk a Tisza Párt közleményeiben baloldali vagy azokra utaló fordulatokat. Ilyen a Magyar Köztársaság használata, ami hivatalosan 2012 óta nincsen, hazánk neve Magyarország, de az ezt fájlaló emberek megszólítását célozhatja a korábbi államnév használata, és előrevetíti a párt szándékait is. Kifejezetten a keményvonalas nemzeti oldalhoz kapcsolható szószerkezet is megjelenik, melyre jó példa a „magyar jövő”. A „hazánk jövője” szószerkezet már a visszafogottabb nemzeti szavazóknak szólhat.
Emellett a politikai zsargon számos bevett, a kilencvenes évek óta ismert, az éppen aktuálisan ellenzékben lévő pártok nyelvi fordulatával is találkozhatunk: tűnjön el a közéletből, megélhetési válság, demokratikus részvétel, felszámolni-megszüntetni a korrupciót, és ide tartozik az oktatás és egészségügy felhozása, valamint annak emlegetése, hogy mire vágynak a magyarok.
Ezeknek az is lehet a célja, hogy
az ellenkező oldalról származó zsargonok átvételével mindkét oldal felé gesztust gyakoroljon a párt kommunikációja,
és ilyen formában arra tegyen kísérletet, hogy középre pozicionálja magát.
