„2025 nyarán a parlamenti ellenzék szőrén-szálán eltűnt a közélet arénájából, sőt egyenesen felszívódott, ami nem csak az országgyűlés szünetének és a nyári szabadságolásoknak volt köszönhető. A korábbi baloldali összefogás pártjai közül csak az immár Gyurcsány Ferenc nélküli Demokratikus Koalíció mutat életjeleket, ám az is jelentősen megtépázva, legfeljebb az országos politika másodvonalában” – írta elemzésében Békés Márton. A politológus kiemelte,
egész pártok tűntek el szem elől: voltak olyanok, amelyek testületileg jelentették ki, hogy 2026-ban el sem indulnak (Momentum), mások képviselői egyénileg hoztak ilyen döntést (Jámbor András). A jól láthatóan ellenzéki szerepre kiválasztott/kijelölt formáció útjából eközben a liberális sajtó takarítja a zavaró elemeket, gondoljunk a XII. kerületi polgármester – nem mellesleg a Kutyapárt vezetője – elleni kampányra.
A XXI. Század Intézet igazgatója szerint a politikai küzdelem jórészt narratívaharccá vált, ami azt jelenti, hogy a csata jelentős részben azon dől el, hogy az emberek miről beszélnek.
Békés Márton a Tisza Párttal kapcsolatban kiemelte,
az ellenzéki oldal vezető erejének sem szervezett pártja, sem egyéni képviselőjelöltjei, sem országos ügyei nincsenek. Brüsszeli és budapesti frakciójuk között több személyi átfedés akad, utóbbi vezetője le is mondott, a második-harmadik sorban pedig láthatóan emberszűkében vannak.
Az eddig forgalmazott személyek közül különböző okokból mindegyik ellehetetlenült, vagy visszaélésszerű botrányai miatt (Ruszin-Szendi Romulusz), vagy felkészületlensége okán (Kulja András), esetleg kijelentései miatt (Kollár Kinga), vagy mert politikai antitalentum (Tarr Zoltán). Békés Márton szerint emellett a közvéleménykutatások sem tekinthetők megbízhatónak, ugyanis áradásról, 10-15 százalékos különbségről lehetett hallani, leginkább akkor, amikor az ellenzék vezetője kínos ügyekbe keveredett. A politológus szerint ugyanakkor a Nemzet Hangja és a Voks 2025 szavazásokból jól látható, miént áll a két legnagyobb párt támogatottsága.
