Visszafoglalás – A prekariátus fogalma és a Z generáció munkautálata + videó

Maga a fogalom durván 15 éves, és olyan személyeket jelöl, akik bizonytalanok, alulfizetettek, gyakran ideiglenes vagy alkalmi munkát végeznek, valamint szociálisan sincsenek biztonságban. Ide sorolhatóak a szociológusok, az NGO-k munkatársai, de a bértüntetők is, ugyanis ilyen létezik, professzor vendégünk tanítványai is beszámoltak arról, hogy pénzért jártak tüntetni Bécsbe. Itt még nincs vége a felsorolásnak. Eszmetörténészeink eljutnak a 2000-s években született úgynevezett Z generációig is, akikre jórészt az anómia, a düh és a szorongás jellemző, valamint az, hogy utálják a munkájukat is. Minderről a Visszafoglalásban értekezik Megadja Gábor, a Századvég kutatóintézeti igazgatója és Molnár Attila Károly professzor, egyetemi tanár, eszmetörténész.

Molnár Attila Károly szerint furcsa lehet, hogy eszmetörténészek beszélgetnek egy velünk élő fogalomról, amelyet még csak 15 éve használunk. Hozzátette, ha a posztmodern gondolkodás legszélesebb közönségét meg kellene fogalmazni, akkor nem lehetne jobb csoportot találni, mint az úgynevezett prekariátust. Kiemelte, hogy maga a fogalom szociológiai és politikai gyökerű. Az alapgondolat szerint a tőke szabad áramlása miatt az embereknek kellett vándorolni a munka miatt, ami egyébként Amerikában bevett életforma. 

A globalizmus és a tőke szabad áramlása sokkal nagyobb rugalmasságot várt el a dolgozóktól, mivel sok gyárat kiszerveztek Ázsiába, ezért Európában és Észak-Amerikában a munkások alkupozíciója gyengült; mint fogalmazott, azt nem nagyon teszik hozzá, hogy ezért egy migránsáradat érte el a nyugati világot, akik főleg a rosszul fizetett, nem túl nagy szakképzettséget igénylő munkakörökben helyezkedtek el. Ez a középosztálynak jó volt, mert olcsóbban jutottak kertészhez vagy takarítónőhöz, pincérhez. A prekariátusra a bizonytalanság is jellemző, mert nem tudja, mit érhet el, lesz-e karrierje vagy éppen lecsúszhat a munkahelyi bizonytalanság miatt. 

Másrészt mivel gyakran kell munkahelyet változtatniuk, nem kötődnek egy adott tevékenységhez sem, nincs munkaköri identitásuk és nagyrészt szinglik, 20–45 év közöttiek. A professzor feltette a kérdést, hogy ennek vajon mi lehet az oka. Vajon a biztos megélhetés hiánya miatt nem akarnak családot alapítani, vagy esetleg sem a munkában, sem a magánéletben nem akarják magukat elkötelezni? Jellemző rájuk az anómia, a düh és a szorongás, valamint az, hogy a munkájukat is utálják. 

Megadja Gábor hozzátette, hogy ilyenek például a klímaszorongók. Molnár Attila Károly elmondta, hogy nagyon sokan sorolják a prekariátushoz az úgynevezett Z generáció nagy részét, akik a 2000-s években születtek.

További játékainkhoz kattintson ide!