Lentner szerint a magyar akadémiai rendszer súlyos strukturális és teljesítménybeli válságban van:
az akadémikusok átlagosan kevesebb nemzetközi rangú publikációt jegyeznek, mint amennyi egy világszínvonalú tudományos közösségben elvárható lenne.
A vizsgálat szerint az MTA tagjainak tudományos teljesítménye a világátlag mintegy 39 százaléka, a gazdaság- és jogtudományok területén pedig mindössze 12 százalék. Ez nemcsak statisztika: a tudományos versenyképesség hiánya hosszú távon az ország innovációs erejét is gyengíti.
A szerző javaslata egyértelmű: átlátható, teljesítményalapú értékelési rendszert kell bevezetni az Akadémián, amely nem a személyes kapcsolatokra, hanem a mérhető tudományos eredményekre épül. Lentner Csaba professzor szerint
az akadémiai kiválasztás és előmenetel csak így válhat hitelesen érdemelvűvé, és csak így töltheti be valóban a nemzeti tudás elitjének szerepét.
Két világ, egy kihívás
A két tanulmány ugyan két külön területet vizsgál – a fiatalokat és a tudományos elitet –, de közös bennük a felismerés: Magyarország jövője a tudás, a munka és a teljesítmény egyensúlyán múlik.
A fiataloknak lehetőséget kell adni, hogy dolgozzanak és tanuljanak egyszerre, a tudományos intézményeknek pedig meg kell mutatniuk, hogy a közpénzből fenntartott tudás valóban nemzetépítő érték.
Ahogy a Polgári Szemle írásai is üzenik: a jövő Magyarországa csak akkor lesz versenyképes, ha a szorgalom, az érdem és a tehetség újra központi értékké válik – az iskolában, a munkahelyen és az Akadémia falain belül is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!