Soltész Miklós: Van még adósság Mindszentyvel kapcsolatban

A püspök halála után ötven évvel is vannak még olyanok, akik hazugságokkal teli cikkeket jelentetnek meg róla – közölte az államtitkár. Hozzátette: jó lenne, ha a katolikus egyház elismerné a vértanúságát, és boldoggá, szentté avatnák.

– Ötven évvel Mindszenty József halála után is bátornak kell lenni a nemzeti és keresztény történészeknek a néhai püspök említésekor, mert most is vannak, akik rágalmakat állítanak róla – fogalmazta meg a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára kedden Zalaegerszegen.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára. Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Soltész Miklós a Mindszentyneumot magyar emlékpontként jelölő sztélé átadása kapcsán beszélt arról, hogy most is vannak olyanok, akik rugdossák őt a halálában, még most is olyanokat állítanak róla, ami rágalom és hazugság, olyan cikkek jelennek meg Mindszentyről, amelyek az ötvenes évek rágalommal teli mentalitását idézik.

Felidézte, hogy a püspök Pehm Józsefként egy kis faluban, Csehimindszenten született, majd elmondta, hogy az ő példája is mutatja, hogy bárhol és bármilyen körülmények között születik az ember, mindenhol lehet nagyot alkotni és teremteni. Mindszentyt már 23 éves korában pappá szentelték, vagyis nagyon hamar döntött a sorsáról.

Az első világháború végén, Károlyi Mihályék és a kommün idején a püspök azt mondta: a liberális radikális csoportok felborították a rendet a radikális jelszavakkal, és Soltész szerint most is ez zajlik. A háborút akarják, de a békét hangoztatják, radikális forradalmat ígérnek a fiataloknak ahelyett, hogy rend, béke és nyugalom lenne – hangsúlyozta a politikus.

A hercegprímás bátor kiállást tanúsított a nyilas uralom, majd a kommunizmus ideje alatt, az utóbbiért közel hat év börtön, száműzetés és 15 év „magánzárka” következett az amerikai nagykövetségen – sorolta Mindszenty megpróbáltatásait az államtitkár.

Hozzátette azt is, hogy jó lenne, ha a katolikus egyház elismerné a vértanúságát az úgynevezett fehér vértanúknak, vagyis Márton Áronnak, Eszterházy Jánosnak és Mindszenty Józsefnek, és megtörténne a boldoggá és szentté avatásuk.

Soltész Miklós jelezte azt is, hogy van még adósság Mindszentyvel kapcsolatban, elsősorban a szülőfalujában, Csehimindszenten, ennek a törlesztése pedig a következő négy év feladata lesz majd.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója úgy vélekedett, a Mindszentyneum olyan hely, ahol a magyar történelem és a hit összekapcsolódik, az intézmény nem pusztán kiállítótér, hanem lelki otthon is egyben.

A Zalaegerszegről indult Pehm József a tiszta lelkiismeret, a nemzeti hűség példaképe lett, mindvégig megőrizte emberi tartását és hitét. A sztélé pedig nemcsak emlék, hanem felhívás, a magyar emlékpont hálózat részeként pedig nem csupán megmutat, hanem tanítani, megállásra, elgondolkodásra, belső csendességre hív.

Vigh László országgyűlési képviselő arra emlékeztetett, hogy a későbbi bíboros Zalaegerszegen is felbecsülhetetlen értéket teremtett. – Ő egy igazi magvető volt, jó talajba hullott a mag

 – mondta.

Balaicz Zoltán polgármester (Fidesz–KDNP) felidézte, hogy Mindszenty 1917-ben érkezett Zalaegerszegre, ahol 1919-től 1941-ig volt plébános, és nemcsak a lelkeket ápolta, hanem a város épített örökségét is gazdagította.

Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja arról beszélt, hogy Mindszenty legerősebben Zalaegerszeghez kötődött, és miután 1944-ben püspökké szentelték, még két alkalommal látogatott vissza a városba. Hercegprímásként 1946 szeptemberében húszezer fős tömeg előtt beszélt, 1948-ban pedig, amikor már vadul üldözték a kommunisták, ugyancsak tízezrek tódultak az utcára, hogy meghallgassák egykori plébánosukat.

Borítókép: Mindszenty József bíboros, hercegprímás és vádlott-társainak koncepciós pere 1949. február 3. és 5. között (Fotó: Fortepan/Fortepan/Album045 /Bass Tibor)