Kátyúzás helyett rendszerszintű felújítás kellene Budapest útjain

Nem az útalapok rosszak, hanem az évtizedek óta halogatott kopórétegcsere hiányzik Budapesten – mondja Almássy Kornél. A szakember szerint a jelenlegi kátyúzási gyakorlat drága és hatástalan, miközben egy programszerű, évi több tíz kilométeres felújítás hosszú távon olcsóbb és tartósabb megoldást jelentene.

A Budapest Műhely kutatási és elemzési vezetője, Almássy Kornél szerint a fővárosi utak rossz állapotának oka nem az útalapokban, hanem a rendszeresen elmaradó kopó- és kötőrétegcserében keresendő, miközben a város évek óta drágább, látványosabb, de kevésbé hatékony felújítási formákra költi a rendelkezésre álló forrásokat.

Fotó: Tumbász Hédi

A közbeszédben az útjavítás szinte kizárólag a kátyúzással azonos. Almássy szerint azonban ez csupán tüneti kezelés.

A kátyúzás pontszerű javítás. Kivágják a hibás részt, befoltozzák, hideg időben sokszor ideiglenes anyaggal. Ez drága, nem tartós, és összességében nem gazdaságos

– mondta. A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy az útpálya több rétegből áll: legalul található az alapréteg, felette a kötőréteg, legfelül pedig a kopóréteg, amin a forgalom halad. Budapesten az útalap jellemzően kifejezetten erős: sok helyen régi kockakőre vagy úgynevezett soványbeton-alapra épült az aszfalt.

Teherbírási gond általában nincs. A probléma az, hogy a felső rétegek elfáradnak, megrepedeznek, keréknyomosodnak, beengedik a vizet, a fagy szétfeszíti – innen jönnek a kátyúk, a nyomvályúk, a rázós útfelületek

– magyarázta. Szerinte sok esetben elegendő lenne kizárólag a kopóréteg cseréje, laborvizsgálatok alapján eldöntve, szükséges-e a kötőréteghez is hozzányúlni. Ez nagyságrendekkel olcsóbb és gyorsabb megoldás lenne, mint a teljes útpálya elbontása és újjáépítése.

Budapest úthálózata mintegy 1200 kilométer hosszú. Almássy szerint egy kopóréteg élettartama ideális esetben 10–12 év, vagyis évente körülbelül 100 kilométernyi szakaszt kellene felújítani ahhoz, hogy a hálózat jó állapotban maradjon.

Ez nyilván sok pénz, de már évi 30–50 kilométer programszerű felújítás is érezhetően csökkentené a kátyúsodást. Ehhez képest tavaly nagyjából 1-2 kilométeren történt valódi rétegcserés felújítás

– tette hozzá. Mindeközben a kátyúzás önmagában is hatalmas összegeket emészt fel: becslése szerint a Budapest Közút évente több száz millió, akár közel egymilliárd forintot költ el erre az útfenntartási formára, amely azonban hosszú távon nem javítja érdemben az utak állapotát.

A szakember emlékeztetett: hasonló helyzet alakult ki a 2000-es évek elején is. Akkor a Demszky-vezetés elindított egy kifejezetten a kopó- és kötőréteg cseréjére épülő programot, amely stabilizálta az úthálózat állapotát. Ez a gyakorlat azonban később megszűnt.

A BKK megalakulása után az lett a koncepció, hogy ne csak az útpályát újítsák fel, hanem faltól falig mindent: járdát, parkolókat, szegélyt, közműveket, kerékpárutat. Ez sokszor indokolt városfejlesztési szempontból, de háromszor annyiba kerül, és elviszi azt a pénzt, amit a rendszeres rétegcserére kellene fordítani

– fogalmazott Almássy. Szerinte a jelenlegi gyakorlat hosszú távon fenntarthatatlan: az utak állapota romlik, a kátyúk száma nő, a forgalom komfortja csökken, miközben a város egyre többet költ ideiglenes javításokra.

Nemcsak látványberuházásokra lenne elsősorban szükség, hanem egy unalmas, de következetes karbantartási programra. Ha ez nincs, akkor minden tél után újra és újra ugyanott tartunk majd

– összegezte Almássy Kornél. 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Shutterstock)