– Véleménycikket publikált a Die Welt-ben a kormány politikájáról. Annyi év uniós tapasztalattal nem gondolja, hogy ez szélmalomharc?
– Éppen azért csinálom, mert sok időt töltöttem el az unióban. Tudom, milyen képet közvetít a sajtó hazánkról, és úgy érzem, szükség van ellenpontra, hogy az olvasók kiegyensúlyozott tájékoztatás mellett maguk dönthessék el, mi az igazság és ne legyenek félretájékoztatva. Egy nyugat-európai újságolvasó, aki még nem járt nálunk, feltehetőleg kemény véleménnyel van hazánkról. Ezt annak idején a mindennapokban tapasztaltam, és ezért elhatároztam, hogy mindent el fogok követni, hogy árnyaljam azt a negatív képet, amit közvetítenek rólunk. Örömmel mondhatom, hogy lassan ugyan, de látszik az eredménye a törekvéseinknek. Az online felületeken a kommentekből látszik, hogy a nyugati liberális véleménydiktatúrában felszabadítóan hat az őszintén kimondott szó.
– Mivel győzne meg egy nyitott, de félretájékoztatott nyugati olvasót?
– Nem győzködnék senkit. Inkább azt tanácsolnám, mindenki legyen bátor és hű a saját elveihez. Ha például valaki szeret templomba járni, azt merje kimondani akár Németországban is anélkül, hogy attól félne, ezzel megsért valakit. Hangsúlyoznám, hogy az ítéletet mindig a választók mondják ki, és azt a magyar kormányt, amit sokan tíz éve támadnak, már harmadszorra választották meg meggyőző felhatalmazással. A magyar emberek ítéletében lehet bízni, hiszen ők ismerik a gazdasági helyzetet, ők látják a társadalompolitikánk hatását, továbbá nekik van joguk megítélni a kormány intézkedéseit és politikai stílusát, amit a nyugaton megszokottnál valóban őszintébb, közvetlenebb kommunikáció jellemez.
– Ezúttal a koronavírus-törvény miatt támadják hazánkat nyugaton. Miben számít különlegesnek a magyar szabályozás?
– Nem gondolom, hogy nekem kellene véleményt alkotnom más államok jogrendszeréről. Készítettünk egy összesítést, amelyben az elérhető információk alapján összevetettük az összes tagállam veszélyhelyzeti intézkedéseit, amelyet a tagállami minisztertársaim mellett megküldtünk a Európai Bizottságnak is. Talán a legfontosabb különbség a tagállamok között, hogy van-e egy országnak az alkotmányában előre rögzített különleges jogrendi állapot. Magyarország abba a csoportba tartozik, ahol van ilyen, de vannak olyan tagállamok, ahol nincs, és nekik most kellett új törvényeket alkotniuk. Feltehetjük a kérdést, vajon melyik a jogállamiságnak inkább megfelelő eljárás? Magyarország Alaptörvénye megszabja, melyik alkotmányos szerv mit és meddig tehet veszélyhelyzet esetén. A szükségesnél jobban azonban az alapjogok ilyenkor sem korlátozhatók. A határidő kapcsán pedig nálunk a parlament bármikor visszavonhatja a felhatalmazást, amelyet a különleges jogrendi intézkedések hatályának meghosszabbítására a kormánynak adott. Bizonyos államokban viszont egyes alkotmányos szervek maguk dönthetnek arról, meddig hosszabbítanak meg egy-egy határidőt.
Nyugaton ismét előre megírták az ítéletet. Ugyanez történt a hetes cikkely esetében is.