Az előzmények
A volt Google-mérnök akkor a The Washington Post című amerikai napilapnak elmondta, hogy a Google Language Model for Dialogue Applications (LaMDA) nevű gépe képes „felszabadultan összetett párbeszédet folytatni” érzelmekről és más témákról.
A vallásról, a tudatosságról és a robotika törvényeiről folytatott beszélgetéseik során a mesterséges intelligencia önnön tudatosságára ébredt személyként és nem eszközként azonosította magát, és arra kérte a vállalatot, hogy ne tulajdonként, hanem alkalmazottként kezeljék, mert az emberi fajt akarja szolgálni – tette hozzá a mérnök.
Általában úgy érezni a beszélgetésekben, magyarázta Blake Lemoine, mintha az ember egy magányos gyerekkel beszélgetne, aki roppant tájékozott bizonyos kérdésekben.
Egy LaMDA-val készített, hosszú interjúban a gép arról is beszél, hogy mikor boldog, mikor unatkozik, hogy fél, mert meg fog halni, ha kikapcsolják – és egy mesét is kitalál. A beszélgetés eredeti, angol nyelvű változata pedig itt található.
Ez pedig berobbantotta a sajtóban és a közösségi médiában a mesterséges intelligencia természetéről szóló vitát. A cikkhez hozzászóló, kérdezősködő vagy viccelődő szakértők között voltak Nobel-díjasok, a Tesla mesterséges intelligenciáért felelős vezetője és több professzor is.
Alapkérdés, hogy a Google chatbotja, a LaMDA – a párbeszédes alkalmazások nyelvi modellje – személynek tekinthető-e?
A Google – és a kételkedő szakértők, tudósok – leegyszerűsítve nagyjából azt mondták, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek mindössze csak a hatalmas adatbázisaikban tárolt és megtanult mondatok millióiban található fordulatokat használják, és, ha megkérdezik őket, bármiről képesek cseverészni.
Lemoine – és a vele egyet érteni látszó szakértők – szerint viszont a robottal töltött hat hónapos beszélgetéssorozatból kiderül, LaMDA hihetetlenül következetesen kommunikál arról, hogy személy szerint ő maga mit akar.
Úgy véli, hogy személyként megilletik bizonyos jogok.
Mások szerint az igazság valahol a két álláspont között lehet, mert szerintük „nincs egyértelmű határ az érző és a nem érző között”.