Ezért érzi nehezebben boldognak magát néhány ember

Az önsegítő ipar virágzik, és úgy tűnik, hogy a pozitív pszichológia kutatása is fűti. Ugyanakkor a statisztikák szerint a szorongás, a depresszió és az önkárosítás aránya világszerte továbbra is szárnyal. Tehát a pszichológia fejlődése ellenére boldogtalanságra vagyunk ítélve? Erre a kérdésre keresték a választ a kutatók – olvasható az Origó cikkében.

Mit magyaráz meg mindebből a genetika?

A Review of General Psychology című folyóiratban megjelent korábbi tanulmány szerint az emberek boldogságának 50 százalékát a génjeik határozzák meg, 10 százaléka a körülményeitől, 40 százaléka pedig a „szándékos tevékenységtől" függ, főleg attól, hogy pozitív a gondolkodása vagy sem.

Ez az úgynevezett „boldogságtorta" a pozitív pszichológia követőit támogatja, ami lehetővé teszi számukra, hogy saját maguk döntsenek a boldogságukról.

Ezt a megközelítést azonban a tudomány széles körben kritizálta, miután a genetikával kapcsolatos feltételezéseken alapult, amelyek gyorsan hiteltelenné váltak. A viselkedésgenetikai kutatók évtizedeken keresztül végeztek vizsgálatokat ikrekkel, és megállapították, hogy boldogságuk eltérésének 40-50 százalékát a genetika magyarázza.

A szakemberek ebben az esetben statisztikai technikát alkalmaztak a genetikai és környezeti összetevők megbecslésére az emberek családi rokonsága alapján.

Ám ezek a számok azt feltételezték, hogy az egypetéjű és a kétpetéjű ikrek is ugyanabban a környezetben élnek és nőnek fel, ám ez a feltételezés nem igazán bizonyult minden tekintetben helytállónak.

Erre, a korábbi tanulmányra reagálva jelent meg egy új publikáció, amely már egyfajta „árnyaltabb" megközelítést alkalmazott a gének boldogságra gyakorolt hatásával kapcsolatban, miközben felismerte a genetikánk és a környezetünk közötti kölcsönhatásokat.

Mi áll egymással kölcsönhatásban a boldogságkeresés során?

A veleszületett tulajdonságok és a nevelés ugyanis nem független egymástól. Tudósok szerint éppen ellenkezőleg: a molekuláris genetika, a gének molekuláris szintű szerkezetének és működésének vizsgálata azt mutatja, hogy a gének folyamatosan befolyásolják egymást.

A gének határozzák meg azt a viselkedést, amely segíthet az embereknek a környezet kiválasztásában.

Például a szülőktől a gyerekekre átadott extroverzió segít a gyerekeknek kialakítani a saját baráti csoportjaikat.

Hasonlóképpen a környezet megváltoztathatja a génexpressziót.

A tanulmány rámutat, hogy amikor a várandós kismamák éhínség miatt szenvedtek, a babáik génjei is ennek megfelelően változtak, ami olyan kémiai változásokat eredményezett, amelyek elnyomták a növekedési faktort. Ennek eredményeként a csecsemők a szokásosnál kisebb súllyal és testhosszal születtek.

A tudósok szerint a veleszületett tulajdonságok és a nevelés kölcsönösen függenek egymástól, és folyamatosan hatnak egymásra. Emiatt pedig két, azonos környezetben nevelkedett személy eltérően reagálhat rá.

De mit takar a változásra való képességünk?

A tanulmány alapján az, hogy az emberek boldogabbnak érzik magukat vagy sem, nagyban függ az úgynevezett „környezeti érzékenységüktől", tehát a változásra való képességüktől.

Vannak, akik érzékenyebbek a környezetükre, ezért jelentősen megváltoztathatják gondolataikat, érzéseiket és viselkedésüket bizonyos negatív és pozitív események hatására.

Így amikor egy pozitív pszichológiai könyvet olvasnak, az például hatással lehet rájuk, és ezért lényegesen több változást tapasztalhatnak másokhoz képest, míg ez a változás tovább is tarthat.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: PEXELS)