Mennyire terheljük meg magunkat a futóedzéseinken?

A Life-Like Sportlabor vezetője, Fülöp Tibor szerint minden hobbisportolónak érdemes teljesítménydiagnosztikai vizsgálatot végeztetnie – olvasható a CsupaSport cikkében.

Amikor valaki elkezd hobbiból sportolni, futni, gyakran nem tudja, mi az optimális terhelés számára, milyen pulzustartományban érdemes futnia, és egyébként sem lehet biztos abban, hogy jó irányba halad az edzésmunkája, pláne, ha egy idő után sem akarnak jönni azok az eredmények, amelyeket várt. Ma már Magyarországon is sok lehetőség van teljesítménydiagnosztikára. Ezek egyike a Magyar Kajak-kenu Szövetség Life-Like Sportlaborja, amelynek vezetőjével, Fülöp Tiborral beszélt, mindenekelőtt a segítségért hozzájuk forduló hobbifutókról.

Kinek érdemes teljesítménydiagnosztikai vizsgálatot végeztetnie?

A hozzá forduló sportolókat három csoportba szokta sorolni: élsportolók, amatőr versenysportolók és a hobbisportolók, akiket régen szabadidő-sportolóknak hívtunk, de ma már szabadidő nem nagyon van, inkább úgy nevezném őket, hogy rekreációs sportolók, akik tulajdonképpen egészségmegőrző jelleggel sportolnak, alapvetően nem is indulnak versenyeken, vagy csak ritkán, azt is élménygyűjtés céljából.

Több tíz-, sőt százezer forintos futóórákat lehet vásárolni: ezek a kütyük miben tudnak segíteni?

Hogy a hobbisportolók jól tudják használni, mondjuk, a pulzusmérő órát, ahhoz a pulzuscélzónák ismerete szükséges. A pulzuscélzónákkal azonban egy baj van: úgy hangzik, mintha valamilyen kardiológiai egységek lennének, de ezek az egyéni intenzitási célzónák nem kardiológiai hátterűek, hanem metabolikus egységek, vagyis anyagcsere-folyamatok határvonalai. És akkor itt jön a képbe a teljesítménydiagnosztikai vizsgálat, vagyis

általában ezért jelentkeznek hozzánk vizsgálatra, mert szeretnék a pulzuszónákat meghatároztatni egy laktátméréses lépcsőteszten.

Tempó, távolság és a hobbifutók „Szent Grálja”, a pulzuszóna – a szakember számára mi a legfontosabb mutató?

Mindennél fontosabb az, hogy a vizsgálatok eredményéből láthassuk, a sportolónak milyen területeken kell ahhoz változtatnia, hogy jobb teljesítményt tudjon nyújtani vagy optimálisan fejlődhessen. És ez nemcsak az edzésmunkára vonatkozhat, hanem, mondjuk, a testösszetétel megváltoztatására is, hiszen egy ilyen teljesítménydiagnosztikai vizsgálat sem csak a terhelési részből áll, hanem van előtte egy nyugalmi mérési szakasz, utána jön a terhelés, és végül a megnyugvási szakasz. Maga a terhelési rész azt mutatja meg, hogy milyen teljesítményt nyújt az illető aktuálisan, a nyugalmi és a megnyugvási mérésekből viszont azt tudjuk megmondani, hogy amikor ezt a teljesítményt nyújtja, akkor milyen állapotban van, és ez az érdekes igazán, hiszen lehet kipihent, fáradt, akár beteg is, annak ellenére, hogy a teljesítménydiagnosztikai vizsgálaton csak egészségesen szabad és van értelme részt venni. És itt a nyugalmi vizsgálatoknál rögtön nagy szerepet kap a testösszetétel-analízis, amivel a hobbisportolók esetében a legtöbb probléma van.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)