Még egyszer június 19-e nemzeti ünneppé nyilvánításáról – az őszödi beszéd kontrasztjaként

Június 19-e arra emlékeztet bennünket egy évvel a választások előtt, hogy miért is csináltuk a rendszerváltást.

Budapest, 2020. február 28. Érdeklõdõk a Közös idõnk '89-90 címû közösségi kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban 2020. február 28-án. A magyarországi rendszerváltás idõszakát idézõ tárlat augusztus 30-ig látogatható. MTI/Mónus Márton Fotó: Mónus Márton

Másfelől pótolni kell végre hazánknak, hogy a mai napig nincs szimbolikus ünnepnapja a rendszerváltás befejezésének, a kommunizmustól való végleges megszabadulásnak. A mai napig nem történt meg a cezúra a diktatúra és a demokrácia között, nem tettünk pecsétet a kommunizmus és a posztkommunizmus végére. Ez nyilvánvalóan azért alakult így, mert a rendszerváltás első időszakában – számos ok miatt – elmaradt a történelmi igazságtétel, idegen szóval a lusztráció, a kommunista politikai elit és nómenklatúra így átmenthette a hatalmát a demokráciába is. Ezt az óriási lelki és erkölcsi hiányt pótolni kell, és sosem késő pótolni.

Már csak azért is, mert egy évvel a 2022-es választások előtt azt kell még mindig megélnünk, hogy a posztkommunizmus még mindig nem szűnt meg, csak átalakult, ha már látványosan, intézményesen nincs is jelen, azonban jelen van az ellenzéki összefogásban, jelen van az ellenzéki beszédmódban, jelen van itthon és külföldön a magyar nemzeti érdekek elárulásában, jelen van a globális, nemzetek feletti hálózatok szolgai kiszolgálásában, jelen van a folyamatos, gátlástalan, erkölcstelen hazudozásban, jelen van a nép érdekeinek a lenézésében, a pandémia idején az emberi életek semmibe vételében, a jogállamiság és a demokrácia értékeinek a felrúgásában, jelen van a gátlástalan hatalomvágyban.

Június 19. arra emlékeztet bennünket egy évvel a választások előtt, hogy miért is csináltuk a rendszerváltást, s hogy a 2022-es választások igazi tétje a rendszerváltás értékeinek a megvédése, a történelmi cezúra végleges megvonása diktatúra, elnyomás és demokrácia, szuverenitás között. Június 19. mutatja meg a jövő évi választások értelmét, értelmet ad az elmúlt harminc évnek, tartást és erkölcsi erőt ad a nemzetben és kereszténységben gondolkodó, a hagyományos európai, nemzeti és keresztény értékeket megvédeni kívánó honpolgárainknak.

Végül az is fontos, hogy a kezdeményezést mi, civilek tesszük, a CÖF által összefogott szellemi honvédők átfogó támogatásával: ez azt jelenti, hogy a kormánynak és a parlamentnek nem kell kitalálnia, hogy mit akarhatnak az emberek, hanem adott esetben egy olyan kezdeményezést fogad be, amelyet a polgárok nem pusztán tudomásul vesznek, nem pusztán azonosulnak vele, hanem belülről érzik a sajátjuknak – vagyis ebben az esetben a kormány, a Parlament és a civil akarat találkozhat össze egy nemes értékazonosságban.

Borítókép: Érdeklődők a Közös időnk ’89–’90 című közösségi kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban 2020. február 28-án. A magyarországi rendszerváltás időszakát idéző tárlat augusztus 30-ig látogatható Fotó: MTI/Mónus Márton