A CÖF–CÖKA április 20-i sajtótájékoztatóján, illetve a Magyar Nemzet április 24-i számában megjelent cikkemben amellett érveltem, hogy a szovjet hadsereg kivonulásának a napja, 1991. június 19. a harmincadik évforduló alkalmából váljon nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá.
Azt hiszem, a 2006. május 26-i őszödi beszéd tizenötödik évfordulóját kellően, az eseménynek kijáró keménységgel, kíméletlen kritikával „ünnepeltük meg”.
Ez volt a rendszerváltó évtizedek mélypontja, a negatív pont, amire valóban mindig emlékeznünk kell – tanulságképpen, hogy ez többé ne fordulhasson elő velünk, magyarokkal.
Ám itt van az a nap, június 19., amelyik az őszödi beszéd ellenpontja egyben, a pozitív pont, a magyar rendszerváltó folyamat és szuverenitásküzdelem kiemelkedő napja. Az őszödi beszédet ellenpontozandó erre még nagyobb és jelentősebb hangsúlyt kellene fektetni, szakítva azzal a rossz hagyományunkkal, hogy a drámáinkat és tragédiáinkat néha sokkal mélyebben éljük meg, mint a dicsőséges történelmi napjainkat.
Nem beszélve arról, hogy az elmúlt napok-hetek visszajelzései, vitái alapján kikristályosodtak olyan szempontok, amelyek tovább erősítik kezdeményezésünk megalapozottságát.
Elsőként említem a geopolitikai megfontolásokat. Jól tudjuk, hogy Magyarország olyan közép-európai ország, amelynek nagyhatalmak közé ékelődve kell megőriznie cselekvési szabadságát, függetlenségét és szuverenitását, mégpedig úgy, hogy egyik nagyhatalomnak és a globális erőknek sem válik újra a játékszerévé, vagy – ahogyan a Békemenet fogalmazott – a gyarmatává. Ehhez bölcs geopolitikai stratégiára van szükségünk, amelyben elsősorban a V4-es és közép-európai szövetségeseinkre támaszkodhatunk. Jó stratégiát viszont csak az az ország képes alkalmazni, amelyik az ehhez szükséges függetlenséggel és szabadsággal rendelkezik.
Június 19. szimbolikája mindezt félreérthetetlenül alátámasztja: azt üzeni egyfelől, hogy felszabadultunk egy elnyomó, kommunista diktatúra uralma alól, és nem kívánunk oda soha visszatérni, viszont azt is üzeni, hogy szabad és szuverén nemzetként a kölcsönös előnyök alapján kapcsolatot építhetünk ki azzal a birodalommal, amelyet immáron nem Szovjetuniónak, hanem Oroszországnak hívnak, s amely tiszteletben tartja megkapott függetlenségünket. A mai Oroszország tisztában van azzal, hogy június 19. megünneplése részünkről az általuk is elsüllyesztett kommunista diktatúra ellen irányul, nem pedig ellenük, a múltat akarja lezárni, kinyitva a kapukat a kölcsönösen előnyös együttműködés irányába.