Pilhál György méltatása a Mikszáth-díj kapcsán

Nem szerepet játszik, nem pózol: amit ír, az ő maga, abban ott van a szíve és a lelke is. És ennél többet nem is várhatunk egy szerzőtől.

Budapest, 2022. március 12. Pilhál György, a Magyar Nemzet újságírója (j) átveszi a Mikszáth Kálmán-díjat Simon Jánostól, a Mikszáth Kálmán Kulturális- és Média Alapítvány kuratóriumi elnökétõl az alapítvány budapesti rendezvényén 2022. március 12-én. MTI/Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

a mély háttértudás, a cikkei mögött meghúzódó biztos ismeret, külön kiemelném történelmi felkészültségét, különös tekintettel a magyar történelemre, a határon túli magyarsággal kapcsolatos ismereteire, amely nem hűvös információbirtoklást jelent, hanem megéltséget, átéltséget, hitelességet az adott témában.

A másik

az értéktartalom, a konzervatív világlátás, amely az ő esetében kifinomult és világos, nem dörgedelmes és melldöngető, nem is himnikus és túlzottan szirupos, szóval mentes mindattól, ami sok kívülálló embert gyakran eltávolít a konzervatív írásművek olvasásától, mert azokat túlságosan dagályosnak és túlságosan emelkedettnek és – lássuk be – emiatt olvashatatlannak tartja. Pilhál Gyuri ezzel szemben olvasmányos, tud mértéktartó lenni és kerüli a túlzásokat, tehát példát mutat abból, hogyan lehet úgy konzervatív emberként cikkeket írni, hogy egyfelől mély, másfelől viszont érdekes és szórakoztató legyen.

A konzervatív ember nem unalmas, a konzervatív cikk – ha jó, akkor – nem unalmas, hanem izgalmas, felkavaró, mert manapság veszni látszó hagyományainkról és azokról a konfliktusokról szól, amelyeket meg kell vívnunk egy olyan globalista és ultraliberális személettel és világképpel, mely leginkább végleg elsüllyesztene bennünket, ha rajta múlna.

Fricz Tamás politológus, filozófus laudációt mond a Mikszáth Kálmán-díjak átadásán, a Mikszáth Kálmán Kulturális és Médiaalapítvány budapesti rendezvényén 2022. március 12-én (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

És éppen ebből a mai küzdelmeinkből, élet-halál-harcunkból adódik, hogy meggyőződésem, a konzervatív újságírás mit sem ér szenvedély nélkül. Jómagam is elég sok, talán ezernél is több cikket írtam eddigi életemben, de mindig azt éreztem, hogy akkor működik egy publicisztika, ha azt szenvedély, méghozzá igazi, mélyről jövő szenvedély, igazságvágy és egy értékrend iránti, ha tetszik harcias elkötelezettség vezeti a számítógépét.

Nos, ezt a szenvedélyt érzem Pilhál Gyuri minden írásában, ez a szenvedélyes igazságvágy jelenik meg rövidebb és hosszabb cikkeiben, krokijaiban is.

Itt hadd mondjak el egy személyes történetet. 2012 februárjában Brüsszelbe készültem, egy, a híres, de inkább hírhedt Európai Parlamenti LIBE-bizottság ülésére, ahol már akkor a magyar demokrácia állapotáról tartottak gyűlést, és akkor még a balliberális szereplők mellett még véletlenül meghívták a CÖF egy képviselőjét is. Előtte még Budapesten személyesen meghallgathattam Orbán Viktor évértékelőjét, s a fogadáson megkérdeztem tőle, hogy mit javasol, mire érdemes figyelni egy ilyen országvédő beszéd esetén.

Gondolom, a hitelesség a legfontosabb – mondtam neki. Erre azt felelte a miniszterelnök úr, hogy igen, ez fontos, de még többről van szó: az azonosságról. Arról, hogy az érződjön a felszólalón, hogy ő nemcsak beszél vagy ír arról, amit mondani akar, hanem hogy azt megéli. Másképpen szólva azonos azzal, amit mond, ő maga és a mondandója egy és ugyanaz. Ha ez átjön a közönségnek, akkor az jelenti a legtöbbet – ez volt a válasza.

Nos, ezt csak azért mondtam el, hogy kijelenthessem,

Pilhál Gyuri írásaiban, napi krokijaiban is ott van az azonosság. Nem szerepet játszik, nem pózol: amit ír, az ő maga, abban ott van a szíve és a lelke is. És ennél többet nem is várhatunk egy szerzőtől.

Végül, de nagyon nem utolsó sorban kiemelném a kitüntetett írásainak szellemességét, iróniáját, humorát, vagy ha kell, akkor a maró gúnyát. Ettől válnak igazán élvezetessé az írásai, ettől válik igazán szórakoztatóvá az, amit művel. Talán van, aki szerint már-már bántó módon csap oda egyes ellenzéki ballib politikusnak, de ez egyáltalán nincs így: ahogy elnézem a mai ellenzéki politikusok színvonalát, illetve színvonaltalanságát, azt a B, de még inkább C vagy D kategóriás politizálásukat, akkor azt mondom inkább, hogy Pilhál Gyuri talán szigorú, de igazságos. Sőt ha a háború kitörése óta mutatott ellenzéki megszólalásokat hallgatom, akkor néha már-már túl kíméletesnek is tűnik…

Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam, s úgy látom, az alma nem esik messze a fájától, Gyuri fia is remek szerző. Na de félre a tréfát, s komolyra fordítva a szót: Pilhál Tamás igazán büszke lehet édesapjára, akitől nagyon de nagyon sokat tanulhatott, és tanulhat a mai napig is.

Szívből gratulálok a Mikszáth-díjhoz, Gyuri, és nagyon szeretném, ha még sok-sok évig írnád nap mint nap remek és szórakoztató cikkeidet, s annak is örülnék, ha ezt továbbra is vállat a vállnak vetve folytathatnánk együtt munkánkat szeretett lapunknál.

Elhangzott 2022. március 12-én a Batthyány Alapítvány székházában, a Mikszáth-díj átadó ünnepségén

Borítókép: Pilhál György, a Magyar Nemzet újságírója átveszi a Mikszáth Kálmán-díjat Simon Jánostól, a Mikszáth Kálmán Kulturális és Médiaalapítvány kuratóriumi elnökétől az alapítvány budapesti rendezvényén 2022. március 12-én (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)