Ne feledjük: David Pressman március 10-én hazautazott az Egyesült Államokba, hogy az amerikai külügyminisztériumban egyeztessen, nyilvánvalóan nemcsak általánosságokról, hanem állomáshelye, Magyarország megítéléséről és a vele szemben alkalmazandó lépésekről.
Így a „Ruszkik, haza!” nagykövetségi plakátkampány nyilvánvalóan nem pusztán Pressman nagy ötlete volt, hanem közös döntés született erről az amerikai külügyben, Antony Blinken külügyminiszter jóváhagyásával. Ezért itt az amerikai külügy jól átgondolt támadásával állunk szemben, Pressman végrehajtásában (és csodálatos magyar együttműködőkkel). Sokan írtak-beszéltek már erről, én egészen röviden foglalom össze a véleményemet.
Először is: a molinó végtelenül erkölcstelen, mivel az Amerikai Egyesült Államok 1956-ban még a kisujját sem mozgatta azért, hogy a ruszkik hazamenjenek Magyarországról. De ennél rosszabb a helyzet: becsaptak bennünket, hitegettek, hogy segítenek. Továbbmegyek: más országokat – a Franco által vezetett Spanyolországot – is megakadályoztak abban, hogy segítsenek nekünk, a pesti srácoknak. Sőt ennél is rosszabb a helyzet: elvileg arra hivatkozhatnak, hogy azért nem avatkozhattak be, mert az világháborúval, atomháborúval fenyegetett volna.
Jó, de hol voltak a tiltakozások, a kemény szankciók, a Szovjetunió tartós és mély elítélése a nemzetközi közvélemény előtt? Hol voltak azok a nem katonai megnyilvánulások az USA részéről, amelyek világosan megbélyegezték volna a vörös birodalmat? Hol? Sehol. Ergó: az USA-nak a „Ruszkik, nyugodtan maradjatok Magyarországon!” üzenet küldése után, tehát 1956 elárulása után egyetlen helyes magatartása lehetne itt, Magyarországon 2023-ban a forradalmunkkal kapcsolatban: a totális hallgatás (finoman fogalmazva). Ennek fényében a nagykövetség plakátkampánya mélységesen megvetendő cselekedet. Kár érte.
