Ez az egyetlen helyes eljárás. Nem szabad és nem lehet hagyni, hogy a Karácsony Gergely – és persze a háttérben Gyurcsány Ferenc – által vezetett főváros a jogszabályokat semmibe vegye.
Ezt a kérdést kulcskérdésnek tekintem, ebben a nemzeti oldalnak olyan kőkeménynek kell lennie, mint a betonnak.
Itt ugyanis nagy az erkölcsi tét, egyszerre két kérdés forog kockán: megvédjük-e a rendszerváltás szellemiségét, másfelől pedig megvédjük-e a jogállamiságot Magyarországon?
Ugyanis van mit pótolnunk: Magyarországon a rendszerváltás úgy zajlott le – jó, ha ezt a fiatalok tudják –, hogy lényegében véve a diktatúrát irányító politikai elit egyetlen tagjának sem görbült egyetlen haja szála sem, de még erkölcsi elítélésben sem volt igazán részük. Úgy zajlott le 1989–1994 között a rendszerváltás Magyarországon – most kifejezetten személyi szempontból nézve –, mintha mi sem történt volna, pusztán a Németh-kormányt felváltotta az Antall-kormány, és punktum. A nagyérdemű közönség – jobb esetben az állampolgárok – pusztán azt érzékelhették, hogy a kormány összetétele megváltozott, de mindenki más az állampárti időszakból a helyén maradt, továbbá hatalmas gazdasági válság alakult ki az országban, másfél millió ember veszítette el a munkahelyét.
A magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy az ÁVÓ rettegett főnöke, az emberek tömegeit az Andrássy út 60.-ban megkínzó, sok esetben halálba kínzó Péter Gábor mindenféle számonkérés nélkül, ágyban és párnák között halt meg 1993-ban.
A magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy a titkosszolgálatok átszervezését Antall József arra a Galambos Szilveszterre és társára bízta, aki a rettegett III/III-as, belső elhárítási osztály vezetője volt. (Galambos is ágyban és párnák között halt meg 2002-ben, miközben kényszerítés és zsarolás által beszervezett, soha senkiről nem jelentő, szerencsétlen sorsú ügynökök neveivel még ma is dobálóznak.)
