Nem az a lényeg, ki lesz az új elnök

Az új jegybankelnök, illetve az új jegybanki eszközök szerepe is szóba került egy szerdai konferencián, melyen a monetáris politika jövőjéről polemizáltak szakértők.

Ismert, az Állami Számvevőszék az MNB működését vizsgáló jelentésében azt állapította meg, hogy a nemzetközi szervezetektől a magyar állam által lehívott hitelekkel kapcsolatban a jegybank a hatáskörét túllépve, felhatalmazás nélkül, a hitelintézeti törvény előírásait megsértve, az üzleti titkok körébe tartozó adatokat szolgáltatott a 7 legnagyobb kereskedelmi bankról a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF-nek) 2008 és 2010 között.

Barcza György, a Századvég Gazdaságkutató vezető elemzője  a jegybanki politika sorsáról szóló vitával kapcsolatosan kiemelte: nagy kérdés, hogy dogmatikus vagy pragmatikus szempontokat kell-e figyelembe venni. Magyarországon sokan hajlamosak dogmatikai megközelítést alkalmazni, azaz átvesznek külföldi példákat anélkül, hogy azt néznék, hogy ezeknek az elveknek melyek az előnyei, illetve hátrányai – jegyezte meg.

Példaként említette, hogy Németországban az árstabilitást korábban a jegybank a márka/dollár árfolyamának stabilitásával definiálta. Később az amerikai infláció felpörgésével, majd az euró bevezetésének szükségessége miatt tért át a német monetáris politika arra az inflációkövetésre, amelyet most az Európai Központi Bank is követ – magyarázta, hozzátéve, hogy ez az „ultradogmatikus álláspont”  később számos, az euróövezet perifériájához tartozó állam szempontjából alkalmatlan volt.

Barcza szerint egy jegybankár teljesítményét azon lehet lemérni, hogy teljesíti-e az árstabilitás elérésére vonatkozó jegybanki célkitűzést. Nem az a lényeg, hogy mennyire hiteles, szerethető ember, hanem az számít, hogy mennyi az infláció – fogalmazott.

Barcza György a hír24-en olvasható keddi interjújában a jegybank leendő új vezetésének gazdaságélénkítési lehetőségeivel kapcsolatban kifejtette: a kamatszint stabil, a februári esetleges kamatcsökkentéssel 5,25 százalékos lesz az alapkamat, nagyjából erre számít a piac. Elképzelhetőnek tartja, hogy az új jegybanki vezetés nem csinál majd semmit pár hónapig, kivár, hogy az eddigi lépéseknek milyen hatása lesz.

Barcza a jegybank lehetséges unortodox eszközeivel kapcsolatban az interjúban elmondta: ha az államadósság szintje a költségvetési hiány 3 százalék alatt tartásával csökken, akkor lehet mozgástér további vágásra. Az alapkamatnál kisebb mértékben, akár 1-2 százalékos kamattal is lehetne a bankoknak kölcsönadni a kis- és középvállalati hitelkihelyezések növelésére, de szóba hozta a devizatartalék felhasználásának javítását is, amely rekordszinten van, miközben a lakosságnak és az államnak a devizahitele magas. Ezt csökkenthetné úgy a jegybank, ha a piacról visszavásárolna állampapírokat. Egy másik lehetőségnek azt nevezte, hogy a kereskedelmi bankoknak lehetne ebből olcsó devizaforrást biztosítani, és megegyezni velük, hogy továbbadják a lakosságnak. Barcza úgy véli, 5 milliárd euróig a befektetők szemében nem lenne veszélyes a devizatartalékok felhasználása. Sőt, a piac pozitív reakciója sem lenne meglepő, hiszen a lakosság terhei csökkenhetnének ezzel.

A konferencia nyitóelőadásán Csillag István egykori gazdasági miniszter a bizalom szerepét hangsúlyozta, és megjegyezte: a következő jegybankelnöknél azzal kell számolni, hogy az ismert, a többi fejlett országban megszokott monetáris módszereket félretéve a jegybank új módszereket fog alkalmazni. Kákosy Csaba korábbi gazdasági és közlekedési miniszter szerint „hiteles személyek nélkül nincsen hiteles gazdaság- és monetáris politika”. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője úgy vélte, egy hitelezési fordulathoz nem a jegybank, hanem leginkább a kormány tud lépéseket tenni.

Az eseményen felszólalók egyetértettek abban, hogy nem lenne nagy meglepetés, ha Matolcsy György jelenlegi nemzetgazdasági miniszter lenne az új jegybankelnök. A szakemberek egyetértettek abban is, hogy markáns piaci reakció sem lenne ebben az esetben, hiszen a piacok is őt tartják a legesélyesebbnek a pozíció betöltésére.